Otthon, édes otthon :-)

Ez még mindig nem az örömködős bejegyzés lesz :-(

Bár nagyon jól indult a nap, délre már itthon is voltunk. Sz. mindent előkészített, a lakás gyönyörűen ki volt takarítva, Jessy anyósomnál és csak késő délután hozta haza Sz. pszichológiai okokból kifolyólag :-)

8 nap kórház után maga a gyönyörűség volt itthon lenni végre. Ákosnak megmutattuk a kertet, a teraszt, a ház minden zegét-zugát, evett és papírforma szerint szépen elaludt a kiságyában.

Minden ment mint a karikacsapás, a nagy kutya-gyerek találkozó is jól sikerült, bár Jessy igazából nekem örült és egyelőre még csak fél szemmel konstatálta Ákost, látszott rajta, hogy úgy tekinti, mint egy általános vendéget. 

Esti fürdetés kisebb sokk volt, mert a köldökcsonk miatt nem lehetett nagy vizet engedni ( amiben el tudott volna lazulni ), így zengett a ház Ákos ordításától, ami egészen az öltöztetés befejezéséig tartott. Aztán szopott és már aludt is. 

Ezután jött a feketeleves. Ugye a kórházban az anyatej mellé kapott teát a sárgaság miatt, vagyis a kis gyomra egy bizonyos mennyiségű folyadékra már be volt állva. Mivel én inkább azon iskola híve vagyok, amelyik azt mondja, hogy a bilirubin kakival ürül, amit ugye az anyatej csinál, én nem adtam neki itthon sem teát, sem pedig vizet. Ezért az történt, hogy elfogyott a tej és az éjszakai első etetésre nem termelődött elég, vagyis szinte üresek voltak a melleim és ott álltam az éjszaka közepén egy éhes, üvöltő csecsemővel, amitől kétségbeestem, befeszültem. Bő másfél óra ringatás után Sz. azt mondta, hogy menjek be lefeküdni, majd ő megpróbálja megnyugtatni és vízzel becsapni, mert ha kikészítem magam, akkor reggelre sem lesz tejcsi és nem fogok tudni enni adni neki. Próbáljak meg aludni és a tejtermelésre koncentrálni. 

Ez már a második eset / élmény volt az etetéssel kapcsolatban, ezért még most is állandóan azon agyalok, hogy van-e elég tejem, lesz-e elég tejem :-( 

Persze reggelre minden visszaállt a rendes kerékvágásba, gyerek mohón nyelte a tejet, én pedig felhívtam a gyerekorvost, hogy amikor jön, hozzon egy tápszer receptet is, mert én még egyszer ezt nem csinálom és nem hagyom, hogy a gyerekem éhezzen. 

Azóta tápszer kiváltva és ott csücsül bontatlanul a spájz polcán :-):-) Mi pedig elkezdtük a szüntelen harcunkat a tejszaporításért, a kizárólagos szoptatásért :-):-)

Ilyen Cérnavitéz volt 8 naposan az első itthoni fürdetésnél :-)

Első itthoni alvás a kiságyában :

Sárgaság és további kórház

Elméletileg ha minden rendben, akkor a 4. vagy legkésőbb az 5. napon haza lehet menni a kórházból. Persze Ákosnak rossz lett a bilirubinszintje és látványosan besárgult. Így természetesen nem mehettünk haza. Az 5. naptól minden reggel és minden este vettek tőle vért, én pedig mindig rettegtem, hogy nem lesznek jók az eredmények. 

Zaklatott idegállapotom továbbra is kitartott, mert nem minden csecsemős tud vért venni és amikor 2-3 alkalommal szúrják a kis ujjait vagy jönnek vissza és szúrják a sarkát, sokszor úgy éreztem, hogy lefejelem egyiket - másikat. 

Akkor a tudományos magyarázat a sárgaságról : 

Az újszülött kori illetve az elhúzódó sárgaság gyakori probléma újszülött,- és fiatal csecsemőkorban. Először nézzük mi áll leggyakrabban a háttérben.

Az újszülöttek kb. 70 %-ánál a születés utáni harmadik vagy negyedik napon - normálisan is - sárgaság lép fel. Ez az úgynevezett élettani sárgaság azért keletkezik, mert az egészséges újszülött sok vörösvértesttel jön világra. Az újszülöttek vörösvértestjének élettartama rövidebb, szétesésük után belőlük különböző enzimatikus lebontási folyamatok révén epefesték, - bilirubin - képződik.

Az újszülött éretlen mája viszont nem tudja ezt a viszonylag nagyobb mennyiségű bilrubint feldolgozni. Így a bilirubin a bőrben lerakódik, és a szemfehérjét is megfesti. A baba bőre ezért narancssárgás színű. Vérvétel, laboratóriumi vizsgálat segítségével pontosan megállapítható a bilirubinszint. Amennyiben magas értéket mérünk, vagy a gyermek aluszékony, szopási készsége rosszabb, táplálhatatlan kezelés szükséges. Ugyanis ebben az esetben egy "ördögi kör" alakulhat ki. Mivel a baba aluszékonysága miatt kevesebbet eszik, kevesebb folyadékhoz is jut, a bilirubin lebontási folyamatai tovább lassúbbodnak, a bilirubinszint tovább emelkedik, amely az előbb leírt folyamatokra kedvezőtlen hatással bír. A szoptatást ebben az esetben is forszíroznunk kell, próbáljuk a babát gyakrabban mellre tenni, ébresztgetni. Ha ez nem vezet eredményre akkor az újszülött cukrot, elektrolitokat is tartalmazó infúziót kap, illetve amennyiben szükséges kékfény kezelésben is részesítik. A kékfény kezelés segíti a bilirubin lebomlását és kiürülését a szervezetből. A fényterápia során az újszülött meztelenül fekszik az inkubátorban, egyszer a hasán, máskor a hátán. Szemüket letakarják így óvják azokat az erős fénytől. Az élettani sárgaság több hétig is elhúzódhat.

A mennyiben a sárgaság az élet első óráiban, első napokban jelentkezik annak leggyakrabban a gyermek és az anya közötti vércsoport összeférhetetlenség áll. A magzati vörösvértestek ellen ellenanyagok képződnek, és emiatt gyorsan szétesnek. Ebben az esetben a vörösvértestek gyors szétesése miatt a bilirubinszint nagyon gyorsan emelkedik, és magas szintet ér el. Súlyos fokú sárgaság esetén, igen magas bilrubin koncentráció esetén, a bilirubin idegrendszeri károsító hatása miatt vércserét kell végezni. Ilyenkor a néhány órás vagy néhány napos korban a köldökereken keresztül lecseréljük a baba vérét.

Sok esetben a szopós babák elhúzódó sárgasága hátterében az anyatej áll. Ugyanis az anyatejben normális körülmények között is lehet olyan összetevő, amely a máj bizonyos enzimét gátolva késlelteti az epefesték lebontását. Ebben az esetben a csecsemők jól fejlődnek, egészséges csecsemő benyomását keltik. Természetesen az anyatej okozta elhúzódó sárgaság diagnózisát, csak akkor mondhatjuk ki, ha egyéb elhúzódó sárgaságot okozó okokat kizártuk. Ha orvosi utasításra, néhány napra kihagyjuk az anyatejet - addig az újszülött tápszert kap - általában a sárgaság gyorsan megszűnik.

A fizikális vizsgálat mellett, a sárgaság fokának pontos megítélése céljából, bilirubinszint meghatározás, illetve kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok szükségesek.

Ákos értékei magasak voltak, viszont nem mutatott tipikus tüneteket, vagyis nem volt kiugróan aluszékony, magától ébredt, próbált szopizni, bár nem sok tejem volt ( ami szerintem nem is csoda ). 

Kamillateát hoztak, hogy azt itassam vele, mert a bilirubin a vizelettel ürül. Eleinte még meg is itta, mert nem volt annyi tejcsi, de alapvetően soha nem rajongott érte. Próbáltam erőltetni a teát, de a józan eszem azt súgta, hogy az anyatej a legjobb a gyereknek. 

A 6. napon már 300 fölé ment az érték, ezért azt mondták, hogy kékfény alá kell tenni. Engem annyira megrázott ez a tény, hogy nem tudtam abbahagyni a sírást. A gyerekorvos vigasztalt, hogy van mobilkékfény és itt lesz velem a szobában az ágy mellett és szoptatásra kivehetem és hogy ez nem fáj neki, mert olyan mint a szolárium, én csak sírtam és sírtam, közben meg elnézést kértem a hormonok miatt. 

Amikor megláttam a mobilkékfényt, akkor meg nevetőgörcsöt kaptam, hogy ezért sírtam én annyira !!!

Nem is azért voltam az idegkimerülés határán, hogy miért pont velünk van ez, meg hasonló szarságok, hanem azért, mert ott van egy icipici kisember, aki teljes mértékben tőled függ és először nem tudok neki enni adni, utána engedem, hogy szurkálják össze - vissza, aztán meztelenül, csak egy pelusban beszíjazom egy furcsa kékfény alá, annyira de annyira, de annyira sajnáltam és annyira szerettem volna neki segíteni és legalább megkönnyíteni a nehézségeket. 

Végül a 7. nap kora délutánjáig volt a kékfény alatt, akkor kivették és azt mondták, hogyha jó lesz az esti eredmény, akkor másnap hazamehetünk. 

Persze a baba súlyának és az evett mennyiségeknek a dokumentálása totál humbug és nem is értem minek csinálják / csináltatják az anyukákkal, ha utána meghamisítják az adatokat. 

A 7. nap estére jobb lett az eredmény, vagyis csökkent az érték, előirányozták, hogyha a reggeli vérvétel is jó lesz, akkor hazamehetünk.  

Este a dokumentációs füzetben már átjavították Ákos meztelen súlyát 3080 grammra ( 1 dekával többre, mint a születési súlya 3070 ), mert természetesen valamiféle súlygyarapodást prezentálni kell :-(:-( Közben pedig 2800 gramm volt valójában. Nevetséges az egész :-( és később ezekből az adatokból csinálnak statisztikákat !!!!!!

De nem igazán érdekelt, egyetlen dolog lebegett a szemem előtt, hogy másnap hazamehetünk !!!! Reggel pedig tovább csökkent az érték és dél körül már itthon voltunk. 1 héttel későbbre hívtak vissza vérvételes bilirubinszint ellenőrzésre. 

A sárgaság további alakulása pedig majd egy újabb poszt lesz, mert már elmúlt 7 hetes és még mindig Répa Rudi :-), valamint minden nővér és gyerekorvos ismer minket a kórházban :-)

Első napok a kórházban

Nem jól indultak.

Mivel császáros voltam, nem mehettem egyből rooming-inbe. Azt mondták reggel 5-kor hozzák a babákat első szoptatásra. Mind a 4 lány babáját hozták, az enyémet nem. Kérdésemre a válasz : azért nem hoztuk, mert olyan gyenge és erőtlen és nagyon fázik, ezért jobb neki a melegítőlámpa alatt és különben is biztos, hogy csak 10 nappal született hamarabb ? 

Teljesen kiakadtam, az érzések kavalkádja ment át rajtam, dühös voltam, csalódott, mérges és emellett rettegtem, hogy valami baja van, vagy lesz, hiszen egyáltalán nem kicsi és nem koraszülött, AKKOR MIÉRT NEM HOZTÁK KI ??????

Aztán kora reggel 7 óra körül jött Timi meglátogatni és bement a csecsemősökhöz, rákérdezett a dolgokra és le is fényképezte nekem Ákost, hogy megnyugodjak, minden rendben van vele. 

Utána még 8 előtt jött Sajátdoki is, ellenőrizni, hogy hogy vagyok és ő is kérdezte, hogy a gyerek volt-e már nálam. Mondtam, hogy nem és elismételtem a csecsemősök indokait. Sajátdoki felkapta a cukrot és azzal a lendülettel el is viharzott a csecsemősökhöz, majd visszajött és mondta, hogy 8-kor kihozzák majd és hogy azt hazudták a szemébe, hogy már hajnalban is nálam volt a baba. 

Hozzátenném, hogy bababarát kórházról van szó !!!!! Este 20.29-kor született és reggel 8-kor láttam először, ez 11 óra, nem igazán ideális körülmény a szoptatás megkezdéséhez, hiszen minél hamarabb kerül mellre, annál hatékonyabban indul be a tejtermelés. 

Édes Szívem tényleg olyan kis törékeny madárkának tűnt, de amint a cicihez jutott nagyon ügyesen rá tudott cuppanni és erősen szívta pár percig, mert nagyon hamar elfáradt. De lelkesen cumizta és szívta a nagy semmit és a levegőt. Nyilvánvaló volt, hogy jó a szopási reflexe. 

Persze a csecsemősök most sem hazudtolták meg magukat, mert közölték, hogy Ákost hamarabb vissza kell vinniük, mert megy a melegítőlámpa alá. Tény és való, hogy tényleg kékesek voltak a kicsi kezei és tényleg fázott, de magamra tettem és melegítettem, meg betakartam. A sima szülészeten egy szoptatásra szánt etap fél óra, amit be is tartanak, tehát éppen, hogy egymásra tudtok hangolódni, már viszik is el. 

Persze a császár egy műtét és tényleg nem volt kellemes, amikor először fel kellett állni és sétálni, de sokkal jobb lett, amikor kivették a katétert és valahogyan az adrenalin, meg az a felfokozott érzés és a hormonok tombolása tompítja a fájdalmat. De nem volt könnyű az első nap. 

A második nap reggelén Sajátdoki kivette a hüvelyi dréncsövet és onnantól kezdve rohamosan javultam, így amikor a délelőtti viziten mondták, hogy át lehet menni rooming-inbe, gondolkodás nélkül mondtam, hogy én át szeretnék menni.

Ezt már nagyon régen eldöntöttem, de akkor még az állapotom függvényétől tettem függővé. Ahogy megszületett Ákos és csak 3 óránként láthattam és érezhettem, nem volt kérdés számomra, hogyha mozogni fogok tudni, azonnal 24 órában szeretnék vele lenni. 

Át is cuccoltak már dél előtt és hozták is a Kisfiamat, egy " bevásárlókocsiban" :-):-) A kocsiban az ellátáshoz szükséges kellékek voltak ( napi 5 pelus, alkohol a köldökcsonk kezeléséhez, lázmérő és forralt víz addig, amíg nem lövell be a tej. ) 

Ezen a napon még nem volt annyira éhes, meg tényleg nagyon hamar elfáradt és eléggé fogyott is, mivel nem volt tejem, még előtej sem !, de továbbra is lelkesen szopizott és nagyon sokat aludt. 

Időközben minden nap jöttek a csecsemősnővérek, megmutatták a baba ellátásának alapjait, minden nap jött a gyerekorvos és a védőnő is.

A harmadik nap délelőttjén már határozottan érezhetőek voltak az éhség jelei. Nem nagyon fogadta el a vizet, a cici sem elégítette ki, hiszen nem jött belőle semmi. Így nagyon türelmetlen volt és sokat sírt. Folyamatosan csitítottam, ringattam, összebújtam vele, hordoztam, de semmi nem segített, ő enni akart. Kezdtem fáradni és mentálisan is borzasztó volt látni, hogy éhes és én nem tudok neki enni adni. Én is vele együtt sírtam. Délutánra már olyannyira el voltam keseredve, hogy zokogva beszéltem Sz-el, a testvéremmel és Anyukámmal, akik mind bíztattak, hogy tartsak ki. 

Délután jött a védőnő, aki megnyomkodta a mellemet és jött egy kis előtej. Ez ideig-óráig megnyugtatott, de eddigre Ákos már nagyon éhes volt és már több mint 20 dekát fogyott. 

Egyszerűen elmondhatatlan az az érzés, hogy ott van a gyereked és neki Te vagy a világ, az Univerzum és tudod, hogy mindent megadnál neki és akkor nem működik a tested. Leírhatatlan, amikor ordít az éhségtől és rád néz kétségbeesve, hogy : éhes vagyok, csinálj valamit, adj enni !!! Még most is könnybe lábad a szemem, ahogy ezt írom, de akkor zokogtam és folyamatosan bocsánatot kértem tőle. 

Hiába mondták nekem, hogy császárnál a 3. napon még természetes, hogy nincs tej, én meg sem hallottam, csak az zakatolt a fejemben, hogy meg kell etetnem a gyerekem és képtelen vagyok rá. 

Aztán estére tarthatatlanná vált a helyzet, folyamatosan, szünet nélkül sírt, vigasztalhatatlan volt. Ekkor jött be az esti csecsemősnővér, aki nem tudta már kint hallgatni a kétségbeesett üvöltést. Azt mondta nekem, hogy nyugodjak meg és kössünk egyezséget, mert a legfontosabb az, hogy legyen tej. Ezért ő bekavar nekem kétszer 30 milli tápszert, adjam oda neki most az egyik üveggel, aztán éjszaka a másik üveggel és ez maradjon köztünk. Így Ákosnak is tele lesz a gyomra és tud pihenni és én is tudok aludni, ne aggódjak, lesz majd tejem, hiszen volt előtej, tehát bíztató a helyzet. 

Eddigre én már olyan állapotban voltam, hogy a lába nyomát is megcsókoltam volna, rohadtul nem érdekelt, hogy tápszer, az volt a fontos, hogy Ákos táplálékhoz jusson. 

Kb. 2 perc alatt bepuszilta a 30 millit és jóllakottan el is aludt. Aztán rá 1 órára éreztem, hogy a melleim kicsit megduzzadtak, melegek lettek és hónalj alatt kicsit csomósak lettek. Éjszaka megkapta a másik adag tápszert, így mindketten tudtunk pihenni. 

Reggel pedig mellre tettem és szopott 20 millit, amit egyáltalán nem éreztem, csak a mérleg mutatta. 

Én egyáltalán nem éreztem a tejbelövellést, nem éreztem tejleadó reflexet, nem fájtak a melleim, nem éreztem, hogy folyna a szájába, szóval semmit a klasszikus éreznivalókból. Egyszerűen lett tejem reggelre és szerencsére Ákos tudott is szopizni. ( Ezeket én sokkal később kezdtem érezni, olyan 3 hetes korától, amikor már kicsit többet tudott enni ). 

Így volt egy nyugodt délelőttünk, majd jött a délután, amikor közölték, hogy besárgult és vért kell venni, mert tudni kell az értéket és természetesen ne aggódjak, mert a gyerekeknek nagy százalékban élettani sárgaságuk van, ami hamar elmúlik. 

Persze Ákosnak nem élettani sárgasága van, hanem azért sárga, mert a vércsoportunk nem egyezik. Én RH negatív vagyok, ő pedig  RH pozitív, így törvényszerűen sárgult be. De ez már egy másik bejegyzés témája.

Képek pár napos korából : 

   

Szüléstörténet

Az úgy volt, hogy április 02-án, szerda reggel mentem NST-re, de mivel előző nap beszéltem a Sajátdokival és mondtam neki az emelkedő vérnyomást, úgy döntöttem, hogy a biztonság kedvéért beteszem a kocsiba a gyerek és a saját pakkomat is.

Igazából reménykedtem benne, hogy azt fogja mondani, hogy bent kell maradnom, mert nagyon aggódtam a vérnyomás miatt.

Az NST-n minden rendben volt, Ákos egyáltalán nem mutatta semmi jelét annak, hogy szeretne kijönni és a méhszáj is tökéletesen zárt volt. Aztán mértek egy vérnyomást, ami maradt 160 fölött és Sajátdoki nagyon csóválta a fejét, majd megkérdezte, hogy nincs-e véletlenül nálam a kórházi csomagom. Megkönnyebbülten mosolygott, amikor mondtam, hogy de, nálam van és megdícsért, hogy milyen okos nő vagyok :-):-):-) Úgyhogy egyből fel is mentünk az osztályra befeküdni. 

Aztán később a nap folyamán jött, hogy megbeszélte a főorvossal, hogy másnap reggel ( csütörtökön ) kivesszük Ákost, mert a vérnyomás nem játék, így készüljek. Meg is nyugodtam és elkezdtem lélekben a ráhangolódást. Megbeszéltük Sz-el, hogy majd másnap reggel 7-re jön, mert nem tudom mikor kerül rám a sor. 

Mondanom sem kell, hogy délelőtt 11 körül fektettek be, de azon kívül, hogy amikor felmentem és megmérték a vérnyomásomat, senki nem jött ellenőrizni egész nap. Ezzel az erővel akár itthon is lehettem volna. Sz. bejött délután látogatni, tök jól elvoltunk, megcsináltuk az utolsó pocakos képet, nevetgéltünk és arról beszélgettünk, hogy másnap már velünk lesz Ákos. 

Este 7-kor jött a nagyvizit, amikor kérdezték, hogy milyen a vérnyomásom. Mondom : nem tudom, mert délelőtt mérték utoljára. Ezen mindenki kiakadt és azonnal rohantak a vérnyomásmérőért. Érték : 170/100. Egy új, fiatal doki volt az osztályos és ügyeletes orvos is, teljesen pánikba esett, folyamatosan azt kérdezgette, hogy jól vagyok-e, nem fáj-e a fejem, hogy érzem magam. Én persze semmi különöset nem éreztem. 

A fiatal orvos azonnal hívta Sajátdokit konzultálni, mert szerinte azonnal ki kell venni a babát ilyen értékek mellett. 5 perc múlva jöttek is, hogy akkor legyek kedves lefáradni a szülőszobába, mert Sajátdoki úton van és meglesz a császár most. Mindenki nagyon izgatott volt, én fel sem fogtam, hogy mi van, de mindenki sürgetett, hogy kapkodjam a seggem, mert már készítik elő a műtőt és mindenki engem vár. Az egész egy szürreális álomnak tűnt, főleg úgy, hogy lélekben a másnap reggelre készültünk. 

Hívtam Sz-t, aki éppen a kutyával volt sétálni, hogy azonnal jöjjön vissza a kórházba, mert szülünk. Azt hitte viccelek :-) Megkérdezte, hogy : van még annyi idő, hogy a kutya kakiljon? :-):-) Igen, van még annyi idő, de siess, mert én már úton vagyok a szülőszobára. ( a kórház 3 percre van tőlünk kocsival ). 

Bementem az előkészítőbe, felfektettek az ágyra, rögtön mérték a vérnyomásom : 175/110. Kérték, hogy most már ne idegeskedjek és nyugodjak meg, mert nemsokára meglesz a babánk. Bekötötték a katétert, branült, mindenféle dolgokat kérdezgettek, én meg totális pánikban voltam. A legfurcsább az volt, hogy mind a két lábam annyira remegett, mint a kocsonya és nem tudtam szabályozni, szabályosan rázkódott az ágy. 

Aztán mondták, hogy a választott anesztes Doktornő is úton van már és ez egy kicsit megnyugtatott, majd megérkezett Sajátdoki, aki a nyugalom szobra volt, nevetve közölte velem, hogy kibírhattam volna reggelig. Mondtam neki, hogy nézze már meg, hogy Sz. megjött-e már. 

Persze Sz. már ott volt és volt egy kis kavarodás a kórházi ruha körül. Valahogy mi nem is foglalkoztunk a kórházi kék ruhával, mert úgy voltunk vele, hogy császárnál biztosan nem kell, így nem is vettünk. Hát nem a fenét, nem kell :-) Így a fél személyzet egy steril csomag kék ruhát keresett, hogy Sz. bejöhessen hozzám az előkészítőbe és később Ákos mellett lehessen a fürdetéskor és az első percekben. 

Mikor bejött hozzám az előkészítőbe és meglátott, teljesen lesokkolódott attól, hogy remegnek a lábaim :-) Az erkölcsi támogatáson kívül és hogy ott volt és megölelt, megpuszilt, teljesen más dimenzóban volt és szerintem jobban izgult mint én. 

Aztán bevittek a műtőbe, ahol legalább 10 ember volt és éppen a kellékeket rendezgették, készültek a műtétre. Én is egy olyan idegállapotban voltam, hogy szinte alig hallottam valamit, minden olyan álomszerűnek tűnt. Viszont tudatosan nem néztem körül, nem néztem a műszerekre sem. Timi is már bent volt, végig megnyugtatóan beszélt hozzám, mindent mondott, hogy mi fog történni. 

A gerincérzéstelenítő beadásától nagyon féltem. Nem kellett volna. Timi kért, hogy üljek fel és hajtsam a fejem előre, szorítsam a mellkasomhoz, majd beadta az érzéstelenítő előtti érzéstelenítőt :-) Meg sem éreztem. Aztán pedig mondta, hogy nyomást fogok érezni, amit éreztem is. Közben folyamatosan hideg vattával érintgettek mindenhol, hogy mit érzek. 

A nyomó érzés után pár másodperccel éreztem a melegséget és azt, hogy kúszik lefelé a lábamon. Megdöbbentő és nagyon ijesztő élmény volt. 

Utána feltették a paravánt és onnantól kezdődött a műtét. Timi folyamatosan beszélt hozzám, nagyon megnyugtató volt, hogy azt mondta minden rendben van, minden úgy zajlik, ahogyan annak lennie kell :-) Persze a vérnyomásomat többen is figyelték folyamatosan ( a műtét közben volt, hogy 200 felé is ment ), de az epidurálás hatására szépen stabilizálódott. 

Pár perc múlva szólt Timi, hogy most fogom azt érezni, hogy nyomják a hasam és már jön is a Kisfiam. 5-10 másodperccel később meghallottam a sírást és a paraván felett tartva megláttam a világon legszebb emberi lényt, magzatmázasan, összegömbölyödve, még nem volt elvágva a köldökzsinór sem. Beleégett a retinámba az a pillanat és valami olyan hála és szeretet töltött el, amit le sem lehet írni :-) 

Első reakcióim : Édes Istenem, van haja !!!! :-) Milyen gyönyörű és tiszta apja !!!! :-):-) 

De tényleg, hihetetlen mértékben hasonlított Sz-re, olyan volt az arcocskája, mint az apja kicsinyített mása. ( Azt olvastam, hogy az evolúció úgy gondoskodik arról, hogy az apák elismerjék gyermekeiket, hogy születéskor és az azt követő időszakban a babák az apjukra hasonlítanak )

Aztán elvágták a köldökzsinórt, megcsinálták a vizsgálatokat és elvitték a fürdetésre és öltöztetésre. 

Nekem ekkor kezdett egy kicsit kitisztulni az agyam. Megnyugodtam, hogy minden rendben, hallottam, hogy az apja vele mehetett és valahogy jobban el tudtam lazulni. 

Ezért a műtét második szakaszát sokkal hosszabbnak éreztem. Oldalra néztem egy pillanatra és az ablakok visszatükröződésében láttam a Team-et akik rajtam dolgoztak. Ennyi elég is volt, inkább arra az eufórikus állapotra koncentráltam, hogy megszületett a Kisfiam !!!! :-):-) 

Aztán már megfürdetve és felöltöztetve visszahozták és odatették a fejemhez, megérinthettem és megpuszilhattam, kicsit oda is tudott bújni hozzám :-) Timi nagyon kedves volt, mert csinált rólunk egy fotót :-) :-) Ez az első képem Ákossal : 

Majd miután kész lettem, kitoltak a műtőből és egy puszi erejéig találkozhattam Sz-el, de tényleg csak 1 perc volt, ahol sírva beszéltük meg 1 mondatban, hogy nekünk van a világon a leggyönyörűbb kisfiúnk és hogy nagyon szeretjük egymást. 

Sajnos nem hagytak több időt, mert a vérnyomásomat 10 percenként kellett ezután 2 óráig mérni, így azonnal betoltak az őrző szobába, ahol rajtam kívül már hárman voltak és egy órával később még jött egy másik lány. Így öten voltunk egy szobában, mindannyian sürgősségi császárosok. Az ápolónő egész éjjel körülöttünk ugrált, le a kalappal előtte :-)

Persze egy szemhunyásnyit sem aludtunk, hiszen mindenkinek aznap este született a babája, mindenki tele volt adrenalinnal és túlcsordult érzelmi állapotban volt. 

Timi azt mondta, hogy kb. 3-4 óra múlva fog elkezdeni kimenni az érzéstelenítő. Kicsit paráztam rajta ( kinek a fejében ne fordulna meg, hogy mi lesz, ha nem megy ki ???? ), de tényleg 3 óra múlva éreztem, hogy vannak lábujjaim. Megdöbbentő az, hogy az agyammal tudom, hogy mozgatni akarom a lábam  és mégsem tudom. 

A vérnyomásom szépen lent volt, amíg hatott az érzéstelenítő, de aztán kezdett felkúszni, így nyelv alatti szopogatós Tensiomint is kaptam :-(:-( Folyamatosan kaptam fájdalomcsillapítót is, így nem volt rossz élmény sem a műtét, sem pedig a közvetlen azutáni állapot. 

Katétert még az előkészítőben tettek fel és szerencsére nem volt hasi dréncsövem sem, viszont volt hüvelyi dréncső, ami nem igazán kellemes. Kb. 10 centire lógott ki a puncimból. Sajátdoki azt mondta, hogy ez azért kellett, mert teljesen zárt volt a méhszáj és mivel a hasamat teljesen és rendesen kitakarították ( hallottam a szívó gépeket brrrrr. ), így tett a hüvelybe egy kivezető dréncsövet, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban távozhasson a még bentmaradó cucc. 

Sz. még aznap este felhívott mindenkit és elújságolta a nagy hírt. Anyukám és a testvérem később mesélte, hogy egyfolytában nevetett és össze-vissza beszélt, szinte nem is volt magánál :-)

Megszületett 2014.04.02. este 20 óra 29 perckor

Ákos Kisfiúnk 2014. április 02-án este 20 óra 29 perckor született :-):-):-)

Súlya : 3070 gramm
Hosszúsága : 49 centi

Pár fotó a születése utáni első napokból :-)

Kész a pakk és a szoba

Szóóóóóóóóval minden útra kész, csak a zippzárakat kell behúzni a csomagokon és indulhat a menet :-):-)

Vérnyomás a hajrában 38w+4d

Hát a vérnyomás egyre szarabb. 

Kb. 3 napja kezdett emelkedni, valószínű, hogy befolyásolja az időjárás, meg hát az, hogy nagyon a vége felé járunk már. A gyógyszeradagon nem nagyon lehet változtatni és ma délután is pár órás napon ücsörgés és Nők Lapja olvasás után 142/96 volt 88 pulzussal. Már tegnap is aggódtam, mert úgy érzem, hogy reggel és este megy fel és igazából nem tudom befolyásolni. 

Nem lehet nem idegeskedni miatta, attól meg ugye nő a vérnyomás is és máris bezárult az ördögi kör. 

Ezért délután felhívtam Sajátdokit. Nem volt túl boldog, de persze most, hogy már nem kell annyira ijesztgetni, nem olyan gáz az a 140/90-es határ. Mivel holnap úgyis mennem kell NST-re, azt mondta, hogyha nem mérek "kiugróan" magas értéket ( amikor is azonnal irány a kórház ), akkor elég ha holnap reggel találkozunk és akkor majd megbeszéljük, hogy mi legyen. Ja és persze rögtön a pisit kérdezte, ami teljesen jó volt ( negatív ), mert mondtam, hogy voltam a védőnőnél ma reggel. Ott speciel 150/90-es vérnyomást mért a védőnő teljesen nyugodt állapotban. 

Ezután találkoztam az aneszteziológus Doktornővel, nagyon szimpi volt, mindent átbeszéltünk elejétől a végéig. Egy fiatal Dokinőről van szó ( 39 éves ), a stílusa teljesen megfelelő nekem, nem túl negédes hanem őszinte és tárgyratörő. Mindenről kifaggatott, mondta, hogy ne aggódjak :-) 

Tények : 

99 %-ban simán megy a gerincérzéstelenítés és 5 percen belül teljes a zsibbadás és érzéketlenség, a maradék 1 %-ban altatnak, szóval semmiképpen nem kell fájdalomra készülnöm. 2 injekció van ülőpozícióban, az első az előkészítő fájdalomcsillapító, a második a tényleges érzéstelenítő. Ő a legkisebb tűt használja a szúráshoz. 

Az első 10 perc az kicsit kellemetlen és sűrű amíg kiveszik a babát, erre készüljek fel, látni nem fogok semmit, de nagyon sokan lesznek körülöttem és rá fognak tenyerelni ( vagy feküdni ) a hasamra, előfordulhat, hogy húznak - vonnak ( de érezni nem fogom, csak ugye a paraván mögül tudni ), de az érzéstelenítés után kb. 5 perccel kint van a Gyerek. Aztán pedig már nyugalom van, amíg rajtam dolgoznak.

Az egész császár kb. 35-45 percig tart az érzéstelenítő beszúrásától számítva.

Semmiféle nyugtató koktélt nem javasol, mert az hatással van a Gyerekre is, szóval ne idegeskedjek a vérnyomás dolgot majd ő ott kezeli. Különben is nem az ingadozó vérnyomás a fő veszély, hanem a tartós magas vérnyomás a toxémia miatt. 

Ő végig mellettem lesz és folyamatosan mondani fogja, hogy mi történik, illetve majd jól elbeszélgetünk ( ha-ha-ha ), nem javasolja az MP3 lejátszót. 

Neki is 2 császárja volt, mindkettőt Sajátdokink csinálta és ők szeretnek együtt dolgozni. Megnyugtató, hogy nem csak úgy légbőlkapottan beszél, hanem ő maga is átélte ezt az élményt kétszer is. 

Az érzéstelenítés kb. 3-4 óra alatt múlik el, nem kell szégyenlősnek lennem, nem kell megvárnom, hogy nagyon fájni kezdjen, kérjek nyugodtan fájdalomcsillapítót. 

8 óráig kell feküdni, utána viszont segítséggel fel kell kelni és mozogni. ( Brutál lesz )

A fejfájás nincs összefüggésben azzal, hogy emelgetem-e a fejemet, ez egyszerűen valakinél van, valakinél nincs. De csak szorgalmasan mondjam azt, hogy természetesen nem fogom emelni és mozgatni a fejemet. 

Ahogy kiveszik Ákost és ellátják, Sz. azonnal megkaphatja, vele lehet addig, amíg én kész nem leszek, aztán engem kitolnak a folyosóra és ott együtt lehetünk vagy 15 percet, utána pedig engem betolnak az őrzőbe, ahová sajnos Sz. nem jöhet be. Szóval van együtt 15 percünk. Kicsit el vagyok emiatt keseredve, de hát a szabály az szabály. Aztán hagynak pihenni és a következő szoptatáskor hozzák is a Gyereket, tehát egyedül leszek a Királyfimmal az őrzőben. 

Mindez azt jelenti, hogyha a császár másnapján még nem leszek elég jól ahhoz, hogy kimenjek megölelni az Uramat, akkor csak telefonon tudunk beszélni, mert senki nem jöhet be az osztályra. Annyira hülye szabályok ezek, de egészen biztosan a kismamák és babák érdekeit nézik. 

Első éjszaka nem mehetek Rooming-in-be a császármetszés miatt, leghamarabb másnap, ha eléggé jól vagyok ahhoz, hogy el tudjam Ákost  teljes mértékben látni. Szóval majd alakul, ahogy alakul. Ha minden jól megy, max. 5 napot leszünk bent. 

Mivel az anesztes Dokinő nem nagyon dolgozik hétvégén ezért holnap mondjam Sajátdokinak, hogy ővele beszéltem és Sajátdoki ezt is figyelembe fogja venni a kiíráskor. 

Igazából én azt szeretném és akkor lennék nyugodt, ha holnap azt mondaná, hogy akkor sipirc haza a cuccért és még délután befekvés, vagy ha csütörtökön befektetne. Tőlem simán kivehetjük, hiszen egyébként is erről volt szó már az első perctől és én egyáltalán egy kósza gondolatot sem pazaroltam a természetes szülésre ( lehet utálni emiatt ! ) és tényleg aggódom a vérnyomás miatt. 

Ezen kívül Sz-nek új pozíciója van ( maradt ugyan a régi munkahelyén ), viszont jóval távolabbi területet kapott, ami azt jelenti, hogyha napközben bármi lenne, akkor minimum másfél óra mire hazaérne.

Szóval mindenképpen jobb lenne tudnunk az időpontot. 

Mivel Ákos már nem lesz koraszülött és már 3 kiló fölött van és egyébként sem szokták kivárni a 40. hetet a programozottaknál, kivehetnénk már a héten is. 

De holnap minden elválik :-) :-) Hihetetlen, hogy lehet tényleg csak 2-3 nap és a karunkban tarthatjuk :-):-) Annyira várom már :-):-) 

Utolsó kismamás védőnős eredmények : 

Haskörfogat : 104 cm

Súlygyarapodás : 7 kg 

Most mértem egy vérnyomást : 164/92 :-(:-( 68 pulzus és még 2 óra a gyógyszerbevételig :-(:-(:-(:-( 

Reggel pedig 8:30-ra van időpontom NST-re.