Az elmúlt 2 hónap eseményei tőmondatokban 2.

Névválasztás

Ez nem az elmúlt 2 hónapban történt, hanem jóval előtte, de mindenesetre nagyon nehéz volt. Fiúnevekből nem olyan nagy a választék és mivel késői gyerekről beszélünk és sok gyerek van a családban, az utcánkban, elég sok név foglalt volt már. Mert az egyik szempont az volt, hogy nem adunk olyan nevet, ami már van a környezetünkben. Másik szempont, hogy nem adunk a valóságtól elrugaszkodott nevet, iszonyúanmagyaros nevet, szóval eléggé leszűkült a kör. 

Szintén más volt az elképzelésünk arról, hogy becézhető vagy nem becézhető nevet válasszunk. Én olyat szerettem volna, ami nem túl gyakori ( vagyis nem olyan divatos mostanában ) és nem nagyon lehet becézni. Sz. meg azt szeretné, hogy becézhető legyen, mert hogy egy csecsemőt nem akar komoly néven nevezni :-)

Így sokáig csak a dilemmáztunk, nem nagyon egyeztünk. A fő problémát azt jelentette, hogy egyikünknél sem volt meg az a : " Én ezt a nevet akarom, de mindenáron és a mi gyerekünket csak így hívhatják " érzés és konkrétan arra vártunk, hogy valamelyikünk találjon egy olyat, aminél ezt érzi. Hát ez nem történt meg. 

Nem csigázok senkit tovább, a végleges verzió, ahogy a Fiúnkat hívni fogjuk ( persze a Hercegkirályfi, Tündérszépséges Hercegúrfi, Anyagyönyörűsége, Apaszemefénye és még száz más név mellett ) az alábbi : 

Persze Sz. azt mondja, hogy ő Ákinak fogja hívni, amitől engem a hideg ráz, de majd én jól megtanítom neki, hogy Ő nem Áki, hanem Ákos :-):-):-) 

Mindenesetre én az utolsó pillanatig kompromisszumkész voltam és simán elfogadtam volna egy olyan nevet, amihez Sz. ragaszkodott volna, csak láttam volna rajta a Váúúú érzést. De nem tudott ilyet, úgyhogy Ákosunk lesz. 

Különben is, ahogy megszületik és összekapcsolódik a nevével, el sem fogjuk tudni képzelni, hogy valaha is más nevet akartunk volna adni neki :-):-)

Kismamafotózás

Az egyik legjobb dolog :-):-):-) Mindenkinek csak ajánlani tudom, nekem hatalmas élmény volt és a képek is szuperek lettek. Először úgy gondoltam, hogy meglepetés lesz Sz-nek, de aztán úgy éreztem, hogy neki is rajta kell lennie :-) 

A fotózás napján egész délelőtt a ruhákat próbálgattam és fotós oldalakon böngésztem a beállításokat, pózokat nézegetve, így abszolút elképzeléseim voltak arról, hogy mit szeretnék. 

Miután végeztünk ( kb. 2 óráig tartott ) Sz. azt mondta, hogy neki minden pénzt megér, hogy ragyogni látott és hogy mennyire élveztem az egészet és egész biztosan az egyik előző életemben modell voltam :-):-):-) Egy biztos : tényleg imádom a képeket és azt is ha fotóznak :-)

Amikor készen lettek a képek, mi is meglepődtünk, hogy öntudatlanul mennyire egymáshoz öltöztünk ( mert nem volt semmi előre eldöntött koncepció a közös képeknél, minden spontán lett ) és hogy tényleg mennyire egymáshoz illünk és mennyire látszik az általában ránk jellemző harmónia ( az olaszos életvitel mellett persze !!!!!! ).

Megbeszéltük, hogy Ákos születése után, mikor 1 hónapos lesz, akkor csináltatunk baba és családi fotózást és a kismamás képekkel együtt fotókönyvet is :-):-) A fotós csaj azt mondta, hogy azért kell 1 hónapot várni, mert addig a vakuvillanás árt a babák szemének.