Költői kérdésre álljon itt bizonyítékul egy igaz történet.
Mégpedig a kolleganőmé. Ő az, akitől a 3. lombikkezdéshez a bontatlan Suprefact-ot kaptam most :-) Már ez jó jel :-)
Az úgy történt, hogy múlt hét pénteken volt időpontunk a Káliba ( erről majd egy külön post ), ezért írtam neki, hogy hozza be a Suprét csütörtökön, mert pénteken 21. ciklusnapon leszek és valószínűleg már aznap estétől szúrnom kell. Írom neki, hogy a laktózom negatív, erre ő visszaír, hogy az ő terhességi tesztje pedig pozitív :-):-):-) :-) Először fel sem fogtam mit ír, kb. WTF érzésem volt :-) :-), de aztán el nem tudom mondani, mennyire örültem.
A sztori : mind az 5 támogatott lombikon túl vannak, 3 lombik Győrben, 2 lombik Tapolcán. Egyetlen esetben sem volt még biokémiai terhesség sem, nem igazán voltak jó minőségűek a petesejtek és az embriók sem. 10 éve próbálkoznak. Semmilyen kimutatható oka nem volt a sikertelenségnek az enyhe IR-t leszámítva, de nem szedett semmilyen gyógyszert.
Természetesen felvették a szocpolt, ami időközben, tavaly év vége felé lejárt. Az új törvények értelmében nem számít az, hogy papír van az 5 lombikról és a meddőségről, vissza kell fizetni kamatok nélkül a teljes összeget. Így más választásuk nem lévén a szocpol összegét beledolgoztatták a meglévő lakáshitelükbe, így konkrétan kb. 30 ezerrel lett több a törlesztőrészletük.
Több támogatott lombiklehetőség nincs. A legolcsóbban kb. 500ezerből jön ki egy kezelés gyógyszerekkel együtt. Az egész hitelügyintézés kb. január körül zongorázódott le. Sokat beszélgettünk arról, hogy jelen pillanatban esélyük sincs egy újabb próbálkozásra, mert minden pénzük a megélhetésre és a hiteltörlesztésre megy el, így még legalább 2 év, hogy össze tudják rakni a következő nem támogatott lombikra a pénzt.
Gyakorlatilag nem volt más választása, mint belenyugodni abba, hogy egy jó ideig nem tudnak lombikozni, csak bíznak a jószerencsében és a spontánban. Feladni nem adta fel, de gondoljunk bele a helyzetébe!!!!
Aztán egyszer csak nem jött meg :-) Az 5. hét felénél még negatív volt a teszt, de aztán pár napra rá full pozitív lett :-):-):-) Azóta már szívhang is van és minden rendben :-):-)
Ez a történet nagyon elgondolkodtatott. Nevezzem ezt CSODÁ-nak nagybetűvel? Hiszen 5 lombiknál el sem indult semmi soha, most meg itt egy spontán terhesség???? Vagy bebizonyosodik az : Add fel és akkor megtörténik!! elmélet? Én nem hiszem, hogy fel tudnám adni, vagy bele tudnék törődni addig, amíg van lehetőségem.
Hiszem, hogy azért sikerült neki, mert nem volt más választása, mint elengedni, mert belekényszerült egy helyzetbe, amit nem tudott befolyásolni és ezáltal más irányba tolódtak a prioritások, már nem a baba volt az első, hanem más, mert nem lehetett első.
De ezek szerint elég 2 hónap és itt az eredmény?
Vélemények?
6 megjegyzés:
Én nem hiszek a lelki okokban, így az elengedésben/nemgörcsölésben, és a vizualizálásban/pozitívgondolkodásban sem. Nekem nem értelmezhető ez az elmélet, attól kezdve, hogy csomó gyerek jön olyan párokhoz, akiknek jó esetben NEM KELL, rosszban különböző módokon tesznek is róla, hogy ne maradjon.
A csodákban viszont hiszek. :)
Réges-régen kaptam egy olyan idézetet, amit nem tudok már pontosan leírni, de valami ilyesmi lényege volt: Amihez kétségbeesetten ragaszkodunk, elveszik, amit hagyunk, hogy megtörténjen, az megtörténik, aminek meg kell történnie, az úgyis meg is történik. - akkor nagy jelentőséget tulajdonítottam neki, erőt adott. De már nem, ez egy kicsit a lusták vagy a "sorsra bízom magamat" típusú emberek lélekbalzsama. Most már inkább abban hiszek, hogy tenni kell dolgokért, de a testi-lelki harmóniánk megőrzése mellett, amiért szintén tenni kell, mert ebben a babáért folytatott küzdelemben csorbul mindkettő... Ha megvan a balance, akkor szerintem sikerül :) Van akinek azzal jön meg ez az egyensúly, a megkönnyebbülés, hogy elengedik az egészet, mert már feldolgozhatatlan és érthetetlen teherré vált. Szerencsések azok, akiknél soha nem kizárt teljesen a spontán terhesség, mert nincs szervi hiányosságuk, "csak" ismert vagy ismeretlen biokémiai folyamatok nem jönnek össze. De én hiszek abban, hogy kis segítséggel és hittel mindannyiunknál elérkezik ez a CSODA :)
Hááát, én hiszek a lélek dolgaiban és csodákban is :) És köszi, hogy leírtad, mert az erőben is hiszek, amiket ezek a történetek adnak ;)
Heni, olyan jó ilyenekről olvasni, ettől mindig új erőre kapok :)
Én is hiszek a biológiában, a sejtekben, a százmillió együttállásban, viszont ugyanennyire hiszek a lélekben, a pozitív hozzállásban a reményben és a Csodában is :-):-)
Ez annyira jó! :)
Megjegyzés küldése