Múlt hét péntek óta ismét menstruálok :-(:-( Gyakorlatilag szinte 2 hetente már :-(:-(
De ez végre az igazi most már ( normál 28 napos ciklussal számolva, kb. 1 héttel később kezdődött ), mert kis maszatolás után pár órára rendes piros jött és azóta is tart.
Az előzőek egész biztosan a lombik utóhatásai voltak és tényleg a vastag nyálkahártya ürült. De az igazság az, hogy nagyon-nagyon-nagyon unom már.
Pénteken volt a házassági évfordulónk is, szép kerek szám - az ötödik, és persze éppen akkor jött meg újra. De így is szépre sikeredett, főleg, hogy nem szoktuk nagyon ünnepelni :-):-):-)
Ma pedig valami olyan helyre megyünk, amiről alig várom, hogy holnap beszámolhassak :-):-):-)
Állapotom
Toklász és Jessie a HŐSNŐ
A nő és a bíbor kalap
3 évesen : Amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.
8 évesen : Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.
15 évesen : Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)
20 évesen : Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.
30 évesen : Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, ezért így megy ki az utcára.
40 évesen : Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör"- ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.
50 évesen : Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja, és oda megy, ahova akar.
60 évesen : Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.
70 évesen : Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.
80 évesen : Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.
Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...
3. lombik utóhatásai
A negatív teszt napján "elméletileg" megjött. Igen, mindenféle feketés-barnás-pirosas cucc, ami mennyiségileg szinte semmi nem volt, még egy normális betét sem kellett, tampont meg nem tudtam felltenni, mert fájt a hasam. Viszont folyamatosan szivárgott, egészen 12 napig. Közben naponta görcsölt a méhem, szurkáltak a petefészkeim, az általános közérzetem sem volt túl jó.
12 nap után abbamaradt. Egészen 8 napig. Ugyanis a ciklus 20. napján újból elkezdődött, először megint a barnás, majd a feketés nyálkahártyadarabok, aztán pedig a héten hétfőre ( ciklus 24. napja ) megint pirosas szivárgás. Múlt héten minden terhességi tünetet produkáltam ( valószínű valamit próbált a szervezetem, mert tomboltak a hormonok ), akkorák voltak a cicijeim, mint 2 labda és fájtak, folyamatosan görcsölgettem, szúrkálódtam, 3 este már fél nyolckor aludtam, így kicsit kétségbeestem. A méhenkívüli terhesség lebegett előttem, hogy egyszer majd összeesek és visznek kaparásra és kiveszik a petevezetőmet, stb., stb. Ezért a saját megnyugtatásomra múlt hét szombaton csináltam 2 tesztet is. Szerencsére mindkettő negatív lett, szóval megkönnyebbültem ( micsoda paradoxon! ). Utána megbeszéltük Sz-el, hogy már ő is arra gyanakodott a tünetek alapján, hogy mi van ha és ő is akarta mondani, hogy a biztonság kedvéért teszteljek.
A folyamatos eresztgetés kimart odalenn ( mert ugye csak tisztasági betétet tudok használni ), így pár napja kiegészültem Lactacyd intim törlőkendővel és Canesten kenegetéssel. Tököm tele van :-(:-( Úgy tűnik, hogy talán mára elmúlik.
Viszont ciklusilag ma vagyok a 28. napon, szóval ma kellene megjönnie. Így most homályban vagyok, hogy hol is tartok jelenleg. Jövő héten szerintem be fog figyelni egy ultrahangos nőgyógyász látogatás.
A nagy progipótlás tehát megtette a hatását, tutira brutál vastagságú nyálkahártyát növesztettem, ami nem tudott egyszerre leválni, hanem folyamatosan, szépen lassan válik le és ürül.
De nagyon frusztrál, hogy nem tudok tornára menni, minden reggel azon gondolkozom, hogy mit vegyek fel, ami nem szűk és nem dörzsöl, óránként járok a vécére, hogy folyamatosan tisztán tartsam magam, stb., stb.
Egyébként kezdek megnyugodni. A sikertelenség utáni első héten még nagyon fel voltam pörögve, hajtott az adrenalin, azonnal intézkedni - csinálni akartam valamit. Új időpontot kérni, kitalálni új vizsgálatokat, mindegy csak valamit, ami előrébb visz. De Sz. reakciója és lelkiállapota lehiggasztott, hiszen tudom, hogy neki időre van szüksége ( persze nekem is ), hogy megeméssze, feldolgozza ezt az újabb kudarcot. Mivel testileg sem vagyok túl jól, most arra koncentrálok, hogy ezen túl legyek és visszatérjek a szigorú diétához és a rendszeres mozgáshoz. Most kicsit megengedőbb vagyok magammal szemben minden téren.
Sz. belevetette magát a kert- kisház-terasz témakörbe, minden idejét ( és gondolatát ) lefoglalja az ezzel kapcsolatos szervezés, tervezés, intézkedés. Látom rajta, hogy milyen boldoggá teszi őt, ahogy úgy alakulnak a dolgok, ahogyan eltervezte, hogy kiélheti a kreativitását és létrehozhat valamit, amit utána nagyon fogunk élvezni :-):-)
Éééés túlléptem a legnagyobb lelkiismereti kérdésen, ami az utóbbi időben foglalkoztatott. Ez pedig az intézetváltás és Krizsa doktor elhagyása.
Valahogyan ennek a stimunak az eleje - közepe felé, amikor még csak arról beszéltünk, hogy most sikerülni fog, feljött a mi van ha most sem fog sikerülni kérdés is közöttünk. Gondolkodás nélkül, zsigerből rávágtam ( anélkül, hogy tudatosult volna bennem, hogy én ezen lehet már gondolkodtam... ), szóval a tudatalattim rávágta, hogy akkor megyünk Győrbe. Emlékszem még magam is meglepődtem, hogy ezt mondtam, hát még utána, amikor csúnyán összevesztünk miatta. Sz. azt mondta, hogy eddig csak Krizsában bíztam és hogy mondhatok ilyet a 3. lombik közben és hogy teljesen összezavarom őt, mert most akkor, hogy is gondolom én ezt az egészet ? Mivel én is meg voltam zavarodva magamtól, azzal ütöttem el, hogy csak vicceltem és úgy sem lesz ilyenre szükség, mert minden rendben lesz. Sz-t nem nyugtattam meg ezzel a magyarázattal.
Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy én Krizsa doktort a legjobb orvosok egyikének tartom, mind szakmailag, mind emberileg. A pesti Káliba is azért mentünk, mert én orvost választottam, nem pedig intézetet. A legnagyobb tisztelettel és legnagyobb alázattal tudok csak róla beszélni, az orvos-beteg viszonylatban, emberi tényezőket figyelembe véve az egyik legempatikusabb orvos, akivel valaha találkoztam. Ezért is volt/van lelkifurkám, amiért elhagyni készülök/ünk őt.
De :
Iszonyúan sok betege van, rengetegen járnak hozzá, olyan a pesti Káli, mintha egyedül rendelne, reggeltől-estig bent van.
3 stimulációm 2 fagyis beültetésem volt nála, ebből 2 stimu teljesen analóg módon. Persze mindig voltak apróbb változtatások, mint méhbiposzia és progiszuri. Eredmény, mármint pocakban lévő baba vagy megszületett baba nincs.
Az Intézet keretei szűkösek és a technikai újdonságokra sem olyan nyitottak, mint pl. Győrben. Úgy gondolom a kivizsgálásokban sem következetesek, van egy protokoll és ha eltérsz a nagy átlagtól, akkor sajnos ez van.
Személyes indokaim :
Nekem ez az egy életem van és szeretnénk a férjemmel családot, kisbabát. 5 alkalom után úgy érzem, hogy szeretnék egy másik nézőpontot, egy másik véleményt, bármennyire is sajnálom, hogy ehhez intézetet és orvost kell váltanunk.
Egyelőre ezek még terv szinten vannak, hiszen először ismét regenerálódnunk, lelkileg is erősödnünk kell, úgyhogy ez még egy fehér felhőben lebeg a fejünk felett.
41.
A hétvégén 41 éves lettem.
Napos oldal
Vudu
Évekkel ezelőtt, külföldi pályafutásunk lezárásaként és esküvő nélküli nászútként 1 hónapot töltöttünk Távol - Keleten, konkrétan Thaiföldön és Kambodzsában. Persze aztán lett egy nagyon szűk körű esküvőnk ( mi ketten és az Anyáink voltak a tanúk ) egy korfui nászúttal, de sem addig, sem pedig ezután nem töltöttünk ilyen hosszú időt nyaralással.
Kambodzsában kb. 1 hetet voltunk Siem Reap városban, amitől nem messze található Angkor Wat a világ 7. csodája. Részlet a Wikipédiából :
Angkor-Wat a legjelentősebb templomegyüttes Angkorban, Kambodzsa északnyugati részén, 240 km-re Phnompentől, a Tonle Sap-tó közelében. II. Szurjavarman (a győzelem által védett) király uralkodása (1113–1150) alatt épült Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harminc évi munkájával. Angkorvat a khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. Ma is működő vallási központ, fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind a buddhisták körében. A templom Kambodzsa jelképévé vált – megjelenik a nemzeti zászlón és címeren, és ez az ország fő turistalátványossága.
Amikor felépült a ház, a nappaliba tettük a kandallóra, tehát gyakorlatilag majdnem mindent lát az egész házban, kivéve a fürdőt, hálót és a 3. szobát / gyerekszobát.
Mert még jóval ezelőtt, amikor Angliában éltünk, láttam az újságban egy kiállításmegnyitóról szóló cikket, képekkel illusztrálva. Volt ott egy kép, ami nagyon megfogott, azt éreztem rólunk szól, olyan érzésem volt, hogy szimbolikusan MI vagyunk a képen, ha meg kellene fogalmaznom egy pillanatot vagy egy érzést, ahogyan kettőnkről gondolkozom, ez lenne az.
Aztán telt-múlt az idő, meglett az első, igazi saját lakásunk, ahol már volt egy olyan szoba, ami a lakóját várta, a kép fel is került a falára, amolyan babacsalogatónak, kabalának, stb. Mint tudjuk, sajnos a szobának nem lett lakója.
Aztán felépült a ház, ahol már újfent babonából nem babaszobának hívjuk a babaszobát, hanem csak egyszerűen 3. szobának. A kép itt is felkerült a falra.
Pár hónappal ezelőtt Sz. úgy döntött, hogy áthelyezi a képet a hálószobánkba, hátha ott nagyobb hatást fog kifejteni :-):-):-):-)
Múlt héten egyik este, amikor hazaértem, azzal fogadott, hogy volt egy olyan flash-e ( juj de csúnya szó, de az érzés nem fejezi ki a flash szó lényegét ), hogy a kambodzsai fafaragvány elementáris negatív energiákat sugároz és mivel 3 oldalra is néz, szerinte ezek az energiák kihatnak az egész életterünkre, úgyhogy mennie kell. :-):-) ( Mielőtt bárki olyasmire gondolna, nem, nem vagyunk bolondok! :-D ) Nem tehetem fel a padlásra sem, a fafaragványt a házból is el kell vinnünk.
Így felkerült az angliai madárlátta képünk a kandallóra és komolyan mondom, azóta sokkal pozitívabb és tisztább a tér, olyan mintha mindig is ott lett volna, mintha ott lenne a helye, alatta az esküvői képünkkel.