Állapotom

Múlt hét péntek óta ismét menstruálok :-(:-(  Gyakorlatilag szinte 2 hetente már :-(:-( 
De ez végre az igazi most már ( normál 28 napos ciklussal számolva, kb. 1 héttel később kezdődött ), mert kis maszatolás után pár órára rendes piros jött és azóta is tart.

Az előzőek egész biztosan a lombik utóhatásai voltak és tényleg a vastag nyálkahártya ürült. De az igazság az, hogy nagyon-nagyon-nagyon unom már.

Pénteken volt a házassági évfordulónk is, szép kerek szám - az ötödik, és persze éppen akkor jött meg újra. De így is szépre sikeredett, főleg, hogy nem szoktuk nagyon ünnepelni :-):-):-)

Ma pedig valami olyan helyre megyünk, amiről alig várom, hogy holnap beszámolhassak :-):-):-)

Jessie

Akkor közkívánatra pár kép a Missy-Pissy-ről :-):-):-)














Toklász és Jessie a HŐSNŐ

Tegnapelőtt este, amikor már kicsit enyhült a levegő, a szokásos esti sétánkra mentünk Jessie-vel. Hiába van egész nap a kertben, ahhoz van szoktatva, hogy mindennap kimegyünk egy kicsit sétálni, hétvégén pedig egy hosszabbat, sőt lehetőség szerint úszni, kacsákat kergetni, erdőben szimatolni.

Már majdnem hazértünk, amikor egyszercsak elkezdte rázni a fülét. Úgy csattogtatta, ahogy csak akkor csattogtatják a spánielek, amikor toklász megy bele. Rögtön tudtam, hogy baj van, mondtam is Sz-nek, hogy ebből állatorvos lesz. De már este nyolc óra volt, éppen bezárt az összes orvosi rendelő, amelyik meg még ügyelt, ott tízezret kellett volna fizetni csak azért, hogy megnézzék.

Mivel nekem már volt spánielem, tudom, hogy a toklász nem játék, de azért ráér reggelig. Persze egész este rázta a fülét, meg vakarta és tudta-érezte, hogy valami nincs rendben. Nézett rám nagy segélykérően, hogy segíts, csinálj valamit.
Normális esetben Sz. a liebling-je, de most csak hozzám jött, mellém feküdt. Annyira sajnáltam, elmondtam neki százszor, hogy ne vakard a füled, reggel elviszlek, kiveszik azt a mocskos toklászt. Meg is nyugodott, éjszaka jól aludt.

Igazából szerencsések vagyunk, hiszen az idén volt 3 éves és ez volt az első toklásza. Persze pici kora óta arra szoktattam, hogy minden séta után alapos átnézés van, bogáncskiszedés, nyáron toklászellenőrzés.

Reggel nem volt túl boldog a póráz és a kocsibaugrás után, hiszen érezte, hogy ez nem a szuperséta lesz, úszással, meg egyéb nyalánkságokkal.

Mi voltunk az elsők a rendelőben, a doki azonnal meg is találta a bűnöst a fülében. Édes Szívem olyan jól nevelt kiskutya, egy hangja nem volt, nem morgott, nem hisztizett, nem kapdosott, hősiesen tűrte, hogy megnézzék a fülét. Persze végig mellette voltam. Aztán mondta a doki, hogy el kell kábítani, hogy ne nagyon mozogjon, amikor kiszedi a toklászt, így egy kábító injekciót kell kapnia  és ha nem nyugszik le, akkor elaltatják.

Tudtam, hogy altatásra nem lesz szükség, hiszen ő olyan nagyon jó vérmérsékletű kutya. Simán tűrte az injekciót is és aztán elkezdődött a várakozás. Nem tudom, hogy láttatok-e már elkábított állatot a tévén kívül, de nagyon szívszorító látvány. Csak jött - ment, szaglászott és percről-percre lassabb lett, a szeme sem volt már olyan fényes és kb. 5 perc után le is ült, tényleg elkábult. Aztán pedig minden gond nélkül, kb. 20 másodperc múlva kint is volt a toklász.

Mind a 2 füle be van kicsit gyulladva a víztől, ami az úszásnál megy bele, így kapott gyulladáscsökkentő fülcseppet is. Már kifelé tartottunk, alig tudott jönni, de azért kivánszorgott a kocsiig, oda már én tettem be. Amikor hazaértünk az ölemben vittem be a házba. Normális esetben nem lehet bent a házban, amikor mi nem vagyunk otthon, de most azt kérte az orvos, hogy ne legyen kint ebben az iszonyú hőségben, mert nem nagyon ihat csak egy pár kortyot és lehet, hogy azt is kihányja majd. Szóval életében először maradt bent egy egész napra a házban egyedül. Az ágyra is én tettem fel, fel sem tudott ugrani. Pici vizet hagytam elöl, aztán mentem dolgozni.

Sz. koradélután hazament és csekkolta Őnagyságát is, aki még ekkor sem volt tökéletes állapotban, Sz. szerint kb. 80%-on üzemelt :-):-) Én is siettem haza, de mellettem is feküdt és húzta a lóbőrt egész délután. Estefelé már jól volt, bevágta az összes kajáját és már játszani akart, aztán meg rohangált a kertben.

Mindent összevetve nagyon büszke vagyok rá, mert egy HŐSNŐ volt, jól viselte az egészet, nem morgott egyáltalán és a házban is mintaszerűen viselkedett, nem csinált semmi rosszat. :-):-)

És aki nem tudná, mi az a toklász, íme egy kép róla :


Az a gáz benne, hogyha valahová befúródik, akkor csak és kizárólag előre tud haladni.

Így Limettánk szombaton reggel kutyakozmetikába megy. Úgyis akartam már vinni, mert áprilisban volt utoljára, de így egyből kértem is időpontot. Majd teszek fel róla képet, amikor annyira meg van magával elégedve, mert tudja, hogy tiszta, szép és illatos és hogy Ő a legszebb, leggyönyörűbb spániellány a világon :-):-) Ja és tudja, hogy imádjuk :-):-):-)

A nő és a bíbor kalap

A nő:

3 évesen :  Amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.
8 évesen :  Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.
15 évesen : Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)
20 évesen : Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.
30 évesen : Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, ezért így megy ki az utcára.
40 évesen : Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör"- ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.
50 évesen : Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja, és oda megy, ahova akar.
60 évesen : Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.
70 évesen : Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.
80 évesen : Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...

3. lombik utóhatásai

Nem tagadom, nagyon szarul vagyok. Egyetlen lombik után sem voltam még így. Mivel minden ugyanaz volt, mint az előzőnél, csakis a progiszuri lehet az oka, meg lehet már telítődött kicsit a szervezetem a hormonokkal. Mindenesetre jelen pillanatban már azt sem tudom merre vagyok arccal előre, azt sem tudom mikortól számoljak új ciklust.

A negatív teszt napján  "elméletileg" megjött. Igen, mindenféle feketés-barnás-pirosas cucc, ami mennyiségileg szinte semmi nem volt, még egy normális betét sem kellett, tampont meg nem tudtam felltenni, mert fájt a hasam. Viszont folyamatosan szivárgott, egészen 12 napig. Közben naponta görcsölt a méhem, szurkáltak a petefészkeim, az általános közérzetem sem volt túl jó.

12 nap után abbamaradt. Egészen 8 napig. Ugyanis a ciklus 20. napján újból elkezdődött, először megint a barnás, majd a feketés nyálkahártyadarabok, aztán pedig a héten hétfőre ( ciklus 24. napja ) megint pirosas szivárgás. Múlt héten minden terhességi tünetet produkáltam ( valószínű valamit próbált a szervezetem, mert tomboltak a hormonok ), akkorák voltak a cicijeim, mint 2 labda és fájtak, folyamatosan görcsölgettem, szúrkálódtam, 3 este már fél nyolckor aludtam, így kicsit kétségbeestem. A méhenkívüli terhesség lebegett előttem, hogy egyszer majd összeesek és visznek kaparásra és kiveszik a petevezetőmet, stb., stb. Ezért a saját megnyugtatásomra múlt hét szombaton csináltam 2 tesztet is. Szerencsére mindkettő negatív lett, szóval megkönnyebbültem ( micsoda paradoxon! ). Utána megbeszéltük Sz-el, hogy már ő is arra gyanakodott a tünetek alapján, hogy mi van ha és ő is akarta mondani, hogy a biztonság kedvéért teszteljek.

A folyamatos eresztgetés kimart odalenn ( mert ugye csak tisztasági betétet tudok használni ), így pár napja kiegészültem Lactacyd intim törlőkendővel és Canesten kenegetéssel. Tököm tele van :-(:-( Úgy tűnik, hogy talán mára elmúlik.

Viszont ciklusilag ma vagyok a 28. napon, szóval ma kellene megjönnie. Így most homályban vagyok, hogy hol is tartok jelenleg. Jövő héten szerintem be fog figyelni egy ultrahangos nőgyógyász látogatás.

A nagy progipótlás tehát megtette a hatását, tutira brutál vastagságú nyálkahártyát növesztettem, ami nem tudott egyszerre leválni, hanem folyamatosan, szépen lassan válik le és ürül.

De nagyon frusztrál, hogy nem tudok tornára menni, minden reggel azon gondolkozom, hogy mit vegyek fel, ami nem szűk és nem dörzsöl, óránként járok a vécére, hogy folyamatosan tisztán tartsam magam, stb., stb.

Egyébként kezdek megnyugodni. A sikertelenség utáni első héten még nagyon fel voltam pörögve, hajtott az adrenalin, azonnal intézkedni - csinálni akartam valamit. Új időpontot kérni, kitalálni új vizsgálatokat, mindegy csak valamit, ami előrébb visz. De Sz. reakciója és lelkiállapota lehiggasztott, hiszen tudom, hogy neki időre van szüksége ( persze nekem is ), hogy megeméssze, feldolgozza ezt az újabb kudarcot. Mivel testileg sem vagyok túl jól, most arra koncentrálok, hogy ezen túl legyek és visszatérjek a szigorú diétához és a rendszeres mozgáshoz. Most kicsit megengedőbb vagyok magammal szemben minden téren.

Sz. belevetette magát a kert- kisház-terasz  témakörbe, minden idejét ( és gondolatát ) lefoglalja az ezzel kapcsolatos szervezés, tervezés, intézkedés. Látom rajta, hogy milyen boldoggá teszi őt, ahogy úgy alakulnak a dolgok, ahogyan eltervezte, hogy kiélheti a kreativitását és létrehozhat valamit, amit utána nagyon fogunk élvezni :-):-)

Éééés túlléptem a legnagyobb lelkiismereti kérdésen, ami az utóbbi időben foglalkoztatott. Ez pedig az intézetváltás és Krizsa doktor elhagyása.

Valahogyan ennek a stimunak az eleje - közepe felé, amikor még csak arról beszéltünk, hogy most sikerülni fog, feljött a mi van ha most sem fog sikerülni kérdés is közöttünk. Gondolkodás nélkül, zsigerből rávágtam ( anélkül, hogy tudatosult volna bennem, hogy én ezen lehet már gondolkodtam... ), szóval a tudatalattim rávágta, hogy akkor megyünk Győrbe. Emlékszem még magam is meglepődtem, hogy ezt mondtam, hát még utána, amikor csúnyán összevesztünk miatta. Sz. azt mondta, hogy eddig csak Krizsában bíztam és hogy mondhatok ilyet a 3. lombik közben és hogy teljesen összezavarom őt, mert most akkor, hogy is gondolom én ezt az egészet ? Mivel én is meg voltam zavarodva magamtól, azzal ütöttem el, hogy csak vicceltem és úgy sem lesz ilyenre szükség, mert minden rendben lesz. Sz-t nem nyugtattam meg ezzel a magyarázattal.

Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy én Krizsa doktort a legjobb orvosok egyikének tartom, mind szakmailag, mind emberileg. A pesti Káliba is azért mentünk, mert én orvost választottam, nem pedig intézetet. A legnagyobb tisztelettel és legnagyobb alázattal tudok csak róla beszélni, az orvos-beteg viszonylatban, emberi tényezőket figyelembe véve az egyik legempatikusabb orvos, akivel valaha találkoztam. Ezért is volt/van lelkifurkám, amiért elhagyni készülök/ünk őt.

De :

Iszonyúan sok betege van, rengetegen járnak hozzá, olyan a pesti Káli, mintha egyedül rendelne, reggeltől-estig bent van.
3 stimulációm 2 fagyis beültetésem volt nála, ebből 2 stimu teljesen analóg módon. Persze mindig voltak apróbb változtatások, mint méhbiposzia és progiszuri. Eredmény, mármint pocakban lévő baba vagy megszületett baba nincs.
Az Intézet keretei szűkösek és a technikai újdonságokra sem olyan nyitottak, mint pl. Győrben. Úgy gondolom a kivizsgálásokban sem következetesek, van egy protokoll és ha eltérsz a nagy átlagtól, akkor sajnos ez van.

Személyes indokaim :
Nekem ez az egy életem van és szeretnénk a férjemmel családot, kisbabát. 5 alkalom után úgy érzem, hogy szeretnék egy másik nézőpontot, egy másik véleményt, bármennyire is sajnálom, hogy ehhez intézetet és orvost kell váltanunk.

Egyelőre ezek még terv szinten vannak, hiszen először ismét regenerálódnunk, lelkileg is erősödnünk kell, úgyhogy ez még egy fehér felhőben lebeg a fejünk felett.

41.

A hétvégén 41 éves lettem.

A 40 egyáltalán nem viselt meg tavaly, tulajdonképpen nem igazán érdekelnek az évek, mert mindenki annyi, amennyinek érzi magát. Nekem személy szerint semmi bajom nincs az öregedéssel, mert minden évvel tapasztaltabbak leszünk, türelmesebbek és bölcsebbek. Meg különben is, én minimum 90 évig fogok élni. Több "jósnő" is azt mondta, hogy kalapáccsal kell majd jól fejbeverni,  hogy végre meghaljak, mert olyan jókedélyű szívós öregasszony leszek, aki szereti az életet és nem igazán akarja itthagyni.

A testvéremmel mindig azt mondjuk, hogy öregkorunkban ismét együtt fogunk lakni, mert ugye statisztikailag a férfiak korábban halnak,  ezért özvegyek leszünk ( hú de morbid ! ) majd jókat nevetünk és naphosszat nosztalgiázunk :-):-) Persze azért az időskoromat Sz-el szeretném eltölteni és ha magunkra gondolok, akkor azt látom, hogy még akkor is egymásba kapaszkodva, együtt fogunk sétálni ( micsoda sztereotípiák ). Igazából ő eléggé fél az öregedéstől, de én mindig bíztatom, hogy fogunk mi még együtt botozni :-):-)

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon jó génállományt örököltünk, a 85 éves nagymamám simán letagadhatna vagy 15-20 évet. Persze pedagógus volt egész életében, nem dolgozta magát halálra, dehát mi sem a földeken görnyedünk.

Amikor szombat reggel felébredtem, az első gondolatom az volt, hogy 11 évvel ezelőtt Sz. volt a szülinapi ajándékom :-) Ugyanis a nekem rendezett hatalmas szülinapi partin lettünk egy pár, amikor 30 lettem. Akkor nem gondoltam, hogy ez lesz belőlünk :-):-)
Az idén lesz az 5. házassági évfordulónk. Már az esküvő előtt és utána is sokáig azt hittem, hogy hipp-hopp kétgyerekes család leszünk.
Persze, amikor még a 30-as éveimet tapostam, akkor nem frusztrált az, hogy  esetleg késői anyuka leszek, simán elfogadtam a lehetőségét annak, hogy a késői harmincas éveimben, max. 40 évesen szülessen az első babánk.  
Amikor pedig szombaton felébredtem, azon túl, hogy az első gondolatommal végtelenül hálás voltam a férjemért, belémnyillalt a felismerés, hogy ténylegesen a negyvenes éveimbe léptem és mi még mindig ketten alkotjuk a kis szimbiózisunkat.
Ez nem azt jelenti, hogy ez így is fog maradni, de azért észrevétlenül repül az idő.

Sz. pedig meglepett az idei szülinapi virágcsokrával, mert még soha nem kaptam ilyen sokszínű kompozíciót. A magyarázat pedig iszonyúan cuki volt : azért van benne olyan sokféle és sokszínű virág, mert a csokor az én személyiségemet szimbolizálja, szerinte én olyan vagyok, mint a csokor :-) :-)


Az egész ház tele van virágokkal amiket kaptam, a liliomnak olyan illata van :-):-)



Itt is szeretném Mindenkinek megköszönni, hogy gondoltatok rám :-):-) 

Napos oldal



Tegnap láttam ezt a filmet.
Nagyon érdekes volt, elgondolkodtatott. A másfél óra alatt igen nagy érzelmi skálát vonultatott fel, az elején azt gondoltam, hogy miért romantikus vígjáték kategóriába sorolták, hiszen egy bipoláris férfiről szól, akinek a magánélete kuka, a családi kapcsolatai kuka és gyakorlatilag mindene kuka.

Nem fogom leírni a cselekményét, hiszen lehet valaki meg akarja nézni ( egyébként ajánlom ! )

Túl elhamarkodottan ítélkeztem, mert ahogy bontakozott ki a történet, úgy váltak egyre árnyaltabbá a karakterek, a sztori és végül azért vicces is volt és romantikus lett a vége :-)

De amiért írok róla, az a napos oldal. Tulajdonképpen nagyon tetszett az a megfogalmazás, hogyha pozitívan gondolkozol, keményen dolgozol magadon és hiszel, akkor az Élet sötét oldaláról könnyebben át tudsz kerülni a napos oldalra. Ott sem fenékig tejföl az Élet, de a nap süt. A legfőbb mottó : a negatív enrgiákat, gondolatokat, illetve az ebbe ölt erőfeszítéseket meg kell próbálni tudatosan pozitívvá változtatni és máris közelebb vagyunk a napos oldalhoz.

Na befejeztem a guruskodást :-)

Tényleg jó a film :-)

Vudu

Évekkel ezelőtt, külföldi pályafutásunk lezárásaként és esküvő nélküli nászútként 1 hónapot töltöttünk Távol - Keleten, konkrétan Thaiföldön és Kambodzsában. Persze aztán lett egy nagyon szűk körű esküvőnk ( mi ketten és az Anyáink voltak a tanúk ) egy korfui nászúttal, de sem addig, sem pedig ezután nem töltöttünk ilyen hosszú időt nyaralással.

Kambodzsában kb. 1 hetet voltunk Siem Reap városban, amitől nem messze található Angkor Wat a világ 7. csodája. Részlet a Wikipédiából :

Angkor-Wat a legjelentősebb templomegyüttes Angkorban, Kambodzsa északnyugati részén, 240 km-re Phnompentől, a Tonle Sap-tó közelében. II. Szurjavarman (a győzelem által védett) király uralkodása (1113–1150) alatt épült Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harminc évi munkájával. Angkorvat a khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. Ma is működő vallási központ, fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind a buddhisták körében. A templom Kambodzsa jelképévé vált – megjelenik a nemzeti zászlón és címeren, és ez az ország fő turistalátványossága.


Több mindent hoztunk szuvenírként, többek között a helyi kézművesek által készített fából faragott Istenségfejet, amely előre és 2 oldalra néz. Ilyen : 



Amikor felépült a ház, a nappaliba tettük a kandallóra, tehát gyakorlatilag majdnem mindent lát az egész házban, kivéve a fürdőt, hálót és a 3. szobát / gyerekszobát.

Miért is mesélem ezt el ?

Mert még jóval ezelőtt, amikor Angliában éltünk, láttam az újságban egy kiállításmegnyitóról szóló cikket, képekkel illusztrálva. Volt ott egy kép, ami nagyon megfogott, azt éreztem rólunk szól, olyan érzésem volt, hogy szimbolikusan MI vagyunk a képen, ha meg kellene fogalmaznom egy pillanatot vagy egy érzést, ahogyan kettőnkről gondolkozom, ez lenne az.
Elmentünk a kiállításra és meg is vettük a kép reprintjét. Mindenféle keret nélkül feltettük az akkori egyetlen szobánk falára, az ágyunk fölé. Elterveztük, hogyha egyszer lesz saját lakásunk/házunk, akkor ezt a képet egy fehér keretbe fogjuk tenni és a gyerekszoba dísze lesz.
Aztán telt-múlt az idő, meglett az első, igazi saját lakásunk, ahol már volt egy olyan szoba, ami a lakóját várta, a kép fel is került a falára, amolyan babacsalogatónak, kabalának, stb. Mint tudjuk, sajnos a szobának nem lett lakója.

Aztán felépült a ház, ahol már újfent babonából nem babaszobának hívjuk a babaszobát, hanem csak egyszerűen 3. szobának. A kép itt is felkerült a falra.

Pár hónappal ezelőtt Sz. úgy döntött, hogy áthelyezi a képet a hálószobánkba, hátha ott nagyobb hatást fog kifejteni :-):-):-):-)

Múlt héten egyik este, amikor hazaértem, azzal fogadott, hogy volt egy olyan flash-e ( juj de csúnya szó, de az érzés nem fejezi ki a  flash szó lényegét ), hogy a kambodzsai fafaragvány elementáris negatív energiákat sugároz és mivel 3 oldalra is néz, szerinte ezek az energiák kihatnak az egész életterünkre, úgyhogy mennie kell. :-):-)  ( Mielőtt bárki olyasmire gondolna, nem, nem vagyunk bolondok! :-D ) Nem tehetem fel a padlásra sem, a fafaragványt a házból is el kell vinnünk.

Így felkerült az angliai madárlátta képünk a kandallóra és komolyan mondom, azóta sokkal pozitívabb és tisztább a tér, olyan mintha mindig is ott lett volna, mintha ott lenne a helye, alatta az esküvői képünkkel.




 

Magamról

Saját fotó
Ha megvan a Cél, az Út is meglesz hozzá. Amint megértetted, hogy a kudarc mindössze egy kitérő, már a siker útján vagy.

Rendszeres olvasók

Összes oldalmegjelenítés

Üzemeltető: Blogger.