Zaklatottan

Ma jöttem rá, hogy kicsit felzaklattak az elmúlt pár nap eseményei.

Az, hogy újból ki van tűzve a kezdés időpontja és az a rengeteg dolog, ami ezt kíséri, a sok vizsgálat amit Sztárdokker kér, méghozzá időre.

Az, hogy elkezdtem ezt a blogot és azzal, hogy összeírtam az elmúlt közel 5 év eseményeit, olyan kerek lett ez az egész és ahogy itt leírom, visszajönnek az érzések, amelyek minden egyes állomást kísértek.

Olyan nagy utat tettem már meg és még olyan nagy út van előttem, olyan sok minden van már mögöttem és olyan sok minden van még előttem.

Az, hogy virtuálisan megismertem egy másik összetartó társaságot ( mert van már egy nagyon régi virtuális barátsághálóm is ), akik egymás mellett vannak és segítik, támogatják egymást.

Annyira sok minden kavarog bennem ami nagyon jó, hiszen oldódnak blokkok, feszültségek. Dehát erre való a blog, hogy ezeket megosszam, nem igaz? :-):-):-)

1. Fagyibabák 2011. augusztus

A nem sikerült első lombik után nagyon sokat agyaltam, kerestem-kutattam az okokat, választ akartam találni a miértekre.

Voltak napok amikor csak  azon agonizáltam, hogy miért velünk történik ez, miért kell nekünk ezen átmennünk, mit kell tanulnunk / tanulnom ebből. 

Aztán megnyugtattam magam, hogy ez még az első próbálkozásunk volt és tényleg ritka, hogy elsőre sikerül, úgyhogy belevetettem magam  a Fagyibabás beültetések sikerességi statisztikáinak elemzésébe :-):-)

Konzira mentünk és megbeszéltük az időpontot, hogy mikor kapjuk vissza Őket. Semmi stimu nem volt, spontán ciklus, bár volt ultrahang és kaptam tüszőrepesztőt is. 

Úgy időzítettünk mindent, hogy a transzfer utáni napon elutaztunk 5 napra szabadságra a Balatonra, Vonyarcvashegyre egy wellness szállodába. Tehát semmit nem csináltam, csak pihentem a wellness részlegben, újságot olvastam, napoztam amíg az Uram fürdött, szaunázott. Nagyokat sétáltunk és 5 napig ketten voltunk burokban és nagy szeretetben. Egymásra és a Babákra voltunk hangolódva, hittük, hogy velünk maradnak.

Tünetek nem nagyon voltak, de azt gondoltam, végülis minden "terhesség" más és más. Persze aggódtam a cicifájás miatt, de annyira hittem bennük, hogy ez erősebb volt minden rossz előérzetnél, nincs tünet rosszalló érzésnél.

Aztán jött a hidegzuhany, transzfer utáni 10. napon megjött, Utrós progipótlás mellett. Itt nem kaptam Clexane-t ( Krizsa doki azt stimus lombiknál adja, ha szükséges ), viszont szedtem Aspirin Protect-et.
Az, hogy ET + 10 napnál megjött azt jelenti, hogy az embriók 15 naposak voltak és ciklus felénél 14-15. napon kaptam őket vissza, igy elméletileg 14 napos luteálissal normálisan megjött a menstruáció, vagyis amint azt a tünetmentesség jelezte is, semmi el sem indult.

Erről semmilyen bizonyítékom nincs, mert nem mentem vérvételre, de tudom, hogy nem indultak el.

Ezután lelkileg nagyon összezuhantam, mert volt 5 embriónk és nem lett belőlük 1 baba sem. Folyamatosan csak matekoztam és magamat hibáztattam, hogy nálam nem maradnak meg, hogy én csinálok odabenn valamit, vagy nálam nem működik valami megfelelően, hiszen 7 sejtből 5 embrió és az 5 embrióból mind az 5 meg is maradt, 2 fagyasztás után is felébredt és osztódott.

Kellett egy kis szünet, amíg feldolgoztam / tuk és tovább tudtunk lépni, hiszen nincs más út, csak előre.

Végülis a Remény/hal meg utoljára :-):-)

1. lombik - 2011. május

Nagyon izgatott voltam, nagyon készültem rá, meg sem fordult a fejemben, hogy nem sikerülhet. Főleg úgy, hogy Uram eredményei Sztárdokker szrint is donor szintűek, nálam semmi probléma nem volt kimutatható az IR-en kívül, ami eddigre már 1 éve kezelve volt, tartottam a diétát, próbáltam mozogni, fogytam több mint 10 kilót, a hormonjaim rendben voltak. Bizakodtam, sőt azt lehet mondani, hogy boldog voltam, hogy lombikozhatunk, mert teljesen mindegy, hogy hogyan lesz kisbabánk, a lényeg, hogy lesz. Ha egy kicsit segíteni kell a természetnek, én nem bánom.

Suprefact-ot és Gonal-F-et kaptam és vártunk, hogy hogyan fejlődnek a tüszők. Sajnos az elején kicsit nehézkesen indult be, hiába a lebutított, nulláról induló stimuláció, úgyhogy jó nagy adag Gonal-t kellett kapnom. Persze ment még a Klion kúp, az antibiotikum, majd Ovitrelle tüszőrepesztő.  De mire odaértünk, hogy nemsokára leszívás, már szépek voltak és végül 7 petesejtem lett.

Mivel a kiskatonák jó minőségűek, Dokibánk úgy döntött a biológussal együtt, hogy 4 sejtet szúrnak, ICSI-vel termékenyítenek, míg 3 sejtet hagynak a petricsészében maguktól találkozni és termékenyülni.

Másnapi telefon : 5 szépen fejlődő embrió, amiből a 4 szúrt mind megvan, illetve van 1 "spontánkodó" is. A biológus azt mondta, hogy van még egy aki próbálkozik, de végül ő feladta, maradt 5 embrió.
Jól fejlődtek, ezért elvitték őket 5 napig, blasztociszta állapotig.
Május 25-én volt a transzfer : 3 embriót kaptam vissza.  Progipótlásnak Utrogestan, illetve szúrtam még a 0,2-es Clexane-t vérhigítót is.

Szerdai napon volt a transzfer és én még otthon maradtam a rákövetkező héten is, eljött Anyukám, vigyázott rám, szórakoztattuk egymást. Transzfer után még 2 napig feküdtem, de tényleg szigorúan feküdtem. Toltam a túrót, ettem a fehérjét, ittam a vörösbort. Simogattam a hasam, beszélgettem  a  Babákkal, vizualizáltam ahogy fejlődnek, láttam magam nagy pocakkal, láttam ahogy játszanak az udvaron, láttam ahogy család lettünk.

Nem teszteltem. Utálok tesztelni. Engem demoralizál a teszt. Annyi sok negatívat láttam már, hogy szinte meg sem lepődöm, de aztán utána pár  perccel iszonyú dühös leszek magamra, hogy mi a fenének reménykedtem 2 hétig. 
Vártam, hogy vérvételre menjünk. Tünetileg volt minden és semmi sem. Nekem egy fix ideám van, az pedig a cicifájás, mert nekem nem nagyon szokott fajni. Cicifájás nyillalgatás megvolt, szóval nem aggódtam.

A vérvétel egy külön tortúra, mert nem látszanak a vénáim és ha nem gyakorlott a vért vevő, akkor nagyon nehezen tudnak tőlem vért venni, mert "állítólag" elugrik a véna a tű elől. Szóval van amikor sokszor megszúrnak. Iszonyúan ideges voltam a vérvétel napján, de egy jó jel volt, hogy egyáltalán nem jött meg. Persze kb. négyszeri szúrásra sikerült levenni a vért, aztán pedig ültünk a váróban és vártuk az eredményt. Eszméletlen hosszú tud lenni az a félóra.

Eredmény : HCG szint : 5. Semminek nem nevezhető " valami elindult " biokémiai terhesség.

Sztárdokkerünk nagyon kedves volt mint mindig, nagyon biztatott, hogy higgyem el, hogy valami elindult, mert HCG csakis terhesség esetén van a vérben és igaz, hogy ez biokémiai terhesség, de első lombik volt és még van bónuszunk is, ott vannak a Fagyibabáink.

Persze nagyon el voltam keseredve, de elég hamar továbbléptem és miután megjött ( vérvétel után 3. napra ) kezdtem ráhangolódni a Fagyikra. 

Kronológiánk folytatása címszavakban

Mivel 2010. áprilisában írta fel Tüű a Meforalt, azt tanácsolta várjunk néhány hónapot, próbálkozzunk, tartsam a diétát, mozogjak, fogyjak és valószínű terhes leszek.
Azért a biztonság kedvéért voltam cikluskövetésen pár hónapon keresztül, nézettem hormonokat is.

De nem történt semmi, mindig pontosan megjött 28-29 napra. Így aztán úgy döntöttünk, hogy az idő halad és én sem leszek fiatalabb ( ekkor már 38 éves voltam ) kezdjük el a komolyabb kivizsgálásokat, menjünk meddőségi centrumba. Persze szétszörföltem a netet, hogy melyik intézetbe menjünk és kit válasszunk orvosunknak.

Két intézet volt versenyben : a győri Kaáli Kőrösi professzorral és a pesti Kaáli Krizsa doktorral. Végül Krizsa doktor mellett döntöttem és azóta sem bántam meg egyetlen percre sem.

Első konzink 2010. októberében volt, ahol Dokibácsink elfogadta a 2 inszemünket és megegyeztünk, hogy rögtön lombikkal indítunk a koromra való tekintettel. Persze nem eszik olyan forrón a kását, ezért egy csomó vizsgálatot kért. Mivel volt már HSG-m, ahol bebizonyosodott, hogy átjárható vagyok mindkét oldalon, a laparoszkópia első körben nem jött szóba. Az általános vizsgálatokat kérte, hormonsor, rákszűrés, HIV, hepatitis mindkettőnknek, chlamydia, TSH - anti TPO, immunológia, helicobakter, glutén-liszt érzékenység, AMH, hasi UH, kardiológiai kivizsgálás a magas vérnyomás miatt, illetve Uramnak spermiogramm.

Az AMH értékem nem lett éppen a legfényesebb : 0,4, de úgy döntöttem nem foglalkozom vele, hiszen a hormonértékeim jók voltak és úgyis majd az első stimu után derül ki, hogy hogyan reagálok, milyen mértékben vagyok stimulálható.

Aztán novemberben a hasi Uh során kiderült, hogy van egy 1 centis vesekövem ( volt vesetájéki fájdalmam néhány napig, de aztán magától elmúlt ), így azonnal urulógiára küldtek és pár nap múlva szét is zúzták a követ.

Decemberben mentünk vissza a leletekkel, hogy megbeszéljük a lombik indítását. Az első hüvelyi UH-on Sztárdokker nem volt elégedett, mert ugyan nem mondta biztosra, de szerinte volt egy miómaszerű folt a képen, így úgy ítélte meg, hogy menjünk biztosra, legyen meg a laparoszkópia és ezzel együtt karöltve a hiszteroszkópia is.

2011. januárjában volt a műtét, ahol mindent rendben találtak. Mindkét oldalon átjárható vagyok, baloldalon kicsit szűkebb volt a petevezeték, de átmosták és kicsit kitágították, a méhtükrözés során is minden tiszta volt, nem volt sem méhsövény, sem mióma, semmi. Semmilyen összenövésem nem volt, endonak se híre se hamva szerencsére.

Így a felépülés után márciusban megint konzira mentünk. Az a döntés született, hogy zöld utat kaptunk, indulhat a menet. Mivel első stimu és az AMH sem túl jó, Krizsa doki az ultrarövid protokoll mellett döntöttt fogamzásgátlóval. Fel is írta a fogigátlót, 40 napig kellett szednem majd újra konzi.

Jessy, a legszebb spániel lány

2010. májusában hosszas könyörgés és minden női praktika bevetése után új családtag érkezett hozzánk.

Ő Jessy, szerelem első látásra :


Azóta már kicsit megnőtt, idén lesz 3 éves :


Persze a lehető legnagyobb a szerelem az Uram és a kutya között, pedig mielőtt beleegyezett volna, egyáltalán nem tudta elképzelni, hogy egyszer majd lesz kutyánk és legfőképpen spánielünk. Az volt a véleménye, hogy a spániel egy buta fajta. Pedig ismerte az én előző spánielemet is, de ő már nagyon öreg volt amikor megismerkedtek.
Nekem is nagyon furcsa volt, hogy mennyire más egy lánykutya mint egy kan, teljesen másképp viselkedik, sokkal ragaszkodóbb, bújósabb, nem olyan dominans és sokkal szocializáltabb.

Persze a kertünket ebben az évben ősszel próbáltuk megcsinálni, de egy dologgal nem számoltunk, mégpedig azzal, hogy van egy saját külön bejáratú kertészünk :-):-) Aki imád mindent cserjét kihúzni és hatalmas lyukakat ásni :-):-)

Jessy-ről tudni kell, hogy amikor nem vagyunk otthon, akkor kint van a teraszon és az egész kert az övé, van kutyaháza is, teljesen összkomfortos, úgyhogy télen sem fázik. Viszont ha otthon vagyunk, akkor Őnagysága is bejöhet a házba és éjszaka is bent alszik. Hiába lakunk kertes házban mégis minden nap meg van sétáltatva és hétvégenként igyekszünk egy hosszabb 1-2 órás sétára is elvinni vízpartra, vagy erdőbe.

De gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire szeretem :-):-) Előrelátóan nem úgy hívom magam, mint a kutyások legtöbbje, hogy Anya, mert ezt az elnevezést a születendő gyerekek számára tartom fenn, hanem kevésbé prózai módon én vagyok : Jessy Mamija.  Folyamatosan beszélek hozzá és tudom abszurdul hangzik, de mindent ért :-):-) Persze tudom, hogy a jelzésekből, meg a hanglejtésből, de mi azért tudjuk, hogy ő egy kutyaszőrbe bújt ember, a legjobb barát aki csak létezik széles e Földön. 

Konzi a világ legrendesebb dokijával ....

Csütörtökön simán odaértünk 10 órára a Káliba, szokás szerint Krizsa doki fakkjában volt a legtöbb karton. Csúszás is volt, mint mindig, így kb. 11 óra előtt kerültünk sorra, de azért rögtön szólt, amikor meglátott, hogy nemsokára mi jövünk.

Amikor bent voltunk, rögtön azzal kezdte, hogy megjöttek a kromoszómaeredményeink ( amiket én már tudtam, mert elküldettem e-mail-ben az Istenhegyiről ), szóval teljesen normális minden, semmi eltérés nincs. 
Aztán arról kezdtünk beszélgetni, hogy mit szeretnénk és mikor és milyen stimulációval. 

Ugye a 2. lombikunk tavaly februárban volt ( Valentin napon volt a transzfer ), majd júliusban a Fagyibabás beültetés és azóta nem találkoztunk, csak telefonon beszéltünk. Ő volt az első ember akit felhivtam, amikor a spontán babával pozitívat teszteltem októberben.

Mondta is, hogy régen találkoztunk és bár ne így találkoztunk volna. Aztán átnéztük a 2 stimuláció történetét, gyógyszereit és eredményeit és ismét a hosszú protokoll mellett döntött / ünk.

Kérdezte, hogy mikor szeretnénk.
Mondtam : április......? május......? 
Nevetve kérdezte, melyik évben? 2014, 2015? 
Hát idén Doktor Úr :-):-) :-) 

Nagyon rendes volt, mert elmondta, hogy friss lombikosoknál jelenleg már 2013. október-novembernél tart a várakozási lista, de mivel nekünk már történelmünk van együtt és nagyon szeretne segíteni, természetesen soron kívül vesz minket, úgyhogy hamarosan kezdhetünk :-):-):-)  

De mivel már 1 éve volt a 2. stimu, ezért friss leletek kellenek :

Rákszűrés + chlamydia trachomatis + ureaplazma + mycoplazma
3-5 napi alaphormonok a következő ciklusban, FSH, LH, Ösztradiol, Prolaktin, TSH, Progeszteron + D vitamin szint
Kardiológus-belgyógyász : megnézetni a vérnyomásomat, szívemet, mert a magasvérnyomás miatt a 2. leszívás utáni ébredési fázisban nagyon kiugrott a vérnyomásom. 170/110 volt, úgy sípolt a gép, hogy eszméletlen. Még a 8 leszívott petesejt feletti örömöm sem tudta elnyomni a szégyenkezésemet. Hildegárd nővér iszonyúan morgott és Sztárdokker sem örült túlságosan.
Szóval biztos, ami tuti meg kell nézetni, kontroll kell.

Ezeket a vizsgálatokat meg kell csinálnom ebben a ciklusban és a következőben és a következő ciklus 20-21. napján, ami várhatóan április 05, ismét van időpontunk a kezdésre. 
Ekkor UH., hogy minden rendben van-e odabent és már írja is a Suprefact-ot és indul a 3. stimuláció :-):-):-)
Előzetes számítások szerint a május 01-i héten lesz a transzfer. Nagyon szeretem benne, hogy mindent rögtön kiszámol, tervez, mert így nekünk is könnyebb mindent előre tervezni. Igaz, hogy ezek körülbelüli dátumok, mert ugye minden ciklusfüggő, de akkor is van egy tól-ig határ.    

Nem is kellett kérnem, sem pedig megemlítenem, hanem magától mondta, hogy most nem fogunk lacafacázni, hanem egyből belecsapunk a lecsóba és nem Utrot vagy Crinone gél-t fogok kapni progipótlásnak, hanem menjünk nagypályára és legyen progeszteroninjekció. Igaz, hogy ez egy kicsit kényelmetlenebb, mert izomba - azaz fenékbe - kell adni minden nap, de mivel mindkét stimunál elindult valami, a másodiknál pozitív teszt és HCG volt, aztán jött a spontán baba, tisztán látszik, hogy nekem nagyobb adag babaragasztó progeszteronra van szükségem.

Annyira örültem ennek, mert én is fel akartam hozni ezt a témát, hogy legyen nagyobb adag progi és ha lehet, akkor legyen injekció. Amikor ezt mondta magától, puszikat küldtem neki és mondtam, hogy : Én imádom magát Doktor Úr!!!!! 

Aztán rákérdeztem még a másik aggodalmam forrására, hogy mi van ha a szervezetem idegen anyagként érzékeli az embriókat és kilöki ? Nem lehetne -e megpróbálni, hogy rögtön megtermékenyülés után már a 2. napon visszategyék őket? Válasz : még a 3. napon sem termelnek az embriók olyan anyagot, enzimeket, fehérjéket, amiket az én szervezetem idegenként érzékelne. 

Azért kérdeztem ezt, mert ha végignézem a lombikos történetünket, akkor az 1. stimunál 5 napos blasztó embriókkal volt vérből kimutatható minimális HCG - biokémiai terhesség. 
1. Fagyis transzfer 5 napos fagyasztott és olvasztott 6 napos embriókkal, semmi el sem indult.
2. stimus lombik, tökéletes 3 napos 8 sejtes embriók - pozitív terhességi teszt - vérből kimutatható, de sajnos alacsony 29-es HCG szint.
2. Fagyis transzfer 5 napos fagyasztott és olvasztott 6 napos embriókkal, szintén semmi el sem indult.

Aztán a spontán baba, mindenféle támogatottság nélkül, pozitív teszt, mignem megjött 5 hét+5 napnál. Minden előzmény nélkül csak úgy megjött.

Szóval száz szónak is egy a vége ismét sínen vagyunk :-):-):-) 

Tízmilliószoros nap :-):-)


A tibeti hagyományok szerint minden évben van 4 Buddha nap, amikor a pozitív és a negatív teremtő energiák egyaránt felerősödnek, azaz 10 milliószoros erővel hatnak. Ezeket nevezzük tízmilliószoros teremtő napoknak.

Jelentősége

A 10 milliószoros napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat. Ez mind a pozitív, előremutató fejlődést segítő gondolatokra, érzelmekre, a szeretettel teljes szándékokra, az előre vivő akaratra, mind az ennek ellenkezőjét képviselő negatív, visszahúzó, fejlődésed Útját nem segítő gondolatokra, érzelmekre, megnyilvánulásokra, szándékokra és akaratra egyaránt igaz. Minden megnyilvánulásod, tetted következményei tízmilliószorosan hatnak és hatnak vissza rád.

A tízmilliószoros napok jelentősége abban áll, hogy amennyiben ezeken a napokon tudsz gondolkodásodon változtatni és olyan gondolatokkal megtölteni elmédet, amelyek céljaid felé vezetnek, megnyugvással és békével töltenek el, akkor nagy lépést tudsz abban az irányban tenni, hogy megszabadulj nem szeretett gondolataidtól. Amennyiben e gondolatok alapján cselekedni is hajlandó vagy, nagy lépést tehetsz afelé, hogy megszabadulj el nem fogadható, régi szokásaidtól, érzelmeidtől vagy tetteidtől.

Kiemelten fontos, hogy ezeken a napokon arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben! Figyelj magadra és légy tudatos! Ellenőrizd gondolataidat, a benned felmerülő érzelmeket. Az elkerülhetetlenül felmerülő negatív gondolatokat, érzelmeket „csípd el”, majd egyszerűen engedd szabadon és cseréld fel azzal - a számodra pozitív - gondolattal, amellyel teremteni szeretnél vagy érzelemmel, amelyet ki szeretnél nyilvánítani az adott helyzetben. Tudatosan fókuszálj a pozitívumokra.
Teremts olyan körülményeket magadnak, hogy minél több számodra pozitív helyzettel, személlyel, körülménnyel találkozhass ezeken a napokon. Ünnepelj! Adj hálát minden jóért, ami az életedben már jelen van.

Küldj szeretetteljes gondolatokat szeretteidnek, embertársaidnak, a Föld teremtményeinek és magának a Földanyának. Teremts magadnak és „utazó-társaidnak” szeretetet, békét, bőséget és boldogságot. Adakozz! Adj minél többet önmagadból, önzetlenül, tiszta szeretetből.
Minden olyat tegyél meg, amit szeretnél, hogy tízmilliószoros erővel hasson!
 

Holnap

Holnap 10 órára van időpontunk Krizsa doktornál :-):-)

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani a 3. lombik kezdéséről és hogyan fogadja  az új javaslataimat :-):-) Erről majd később .......

Aztán délután, ha már úgyis szabadságon leszünk, hangtálas shiatzu masszázsra megyünk. Alig várom :-):-)

Nem utolsósorban pedig az egész napot együtt töltjük az Uracskámmal :-):-):-)

Mennyire abszurd, hogy ennyire tud örülni az ember egy Kális látogatásnak :-)

IR

Első konzim Tüű-nél meg a régi helyükön volt. Addigra már tudtam ezt-azt az IR-ről, de nem voltam profi az eredmények értelmezésében. Összességében az első találkozáskor elégedett voltam vele. Nézettem TSH-t és FT3 valamint FT4-et is.

Akkor az IR-em első kezdő értékei :

Glucose terhelés 0 perc     5.07 mmol/l   3.30 - 5.50
Glucose terhelés 60 perc   6.83 mmol/l
Glucose terhelés 120perc  5.46 mmol/l    3.30 - 7.80

Insulin terh 0 perc      11.54 mIU/l   2.60 - 24.90
Insulin terh 60 perc    73.37 mIU/l
Insulin terh 120 perc  63.94 mIU/l

Közölte velem, hogy súlyos inzulinrezisztenciám van. Hurrá :-):-) Valószínű ezért nem tudok teherbeesni, vagy ha esetleg teherbe is esem, nem tud megtapadni az embrió. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak túlsúlyom van és nem vagyok PCO-s, a ciklusom is rendezett, normál 28-29 napos. Persze a ciklus eleji pár nap barnázás egyértelműen az IR jele, ami javulni fog, el is fog múlni az életmódváltás és a gyógyszer hatására. Elmagyarázta, hogy a kezdő értéknek 10 alatt kell lennie, illetve 5-höz kell közeliteni es a 120 perces akkor ideális, ha nem haladja meg a kezdő érték ötszörösét, ideális esetben pedig 25 alatt van.

Hát ehhez képest az én értékeim!!!! Nagyon érthetően elmondta, hogy ezekkel az értékekkel gyakorlatilag egész nap csúcsra járatom a hasnyálmirigyemet és az inzulin felszívódási nehézség kihat az egész hormonrendszerre, alacsony progeszteronszintet generál, nem tud megtapadni a baba.

Megoldás : 160 grammos szénhidrát diéta, napi ötszöri étkezés és 500 mg Meforal tabletta szedése napi háromszor, valamint a mozgás. 

Előzőleg már nézettem TSH-t, ahol általában 2 körüli értékeim voltak, azt már tudtam, hogy a babásodáshoz 2 alatt kellene lennie, de közelebb az 1-hez. De most itt is nagyon gáz értékek lettek.

TSH 4.610 mIU/l * 0.270 - 4.200
fT4 16.76 pmol/l 12.00 - 22.00
fT3 5.99 pmol/l 3.95 - 6.80

Vittem az előző leleteimet is és azokat megnézve úgy döntött, hogy az sem jó, hogy ingadozik a TSH érték ( az ft-k jok voltak ) felirt napi 1 szem L-Thyroxint és kérte, hogy nézessek ANTI-TPO-t is. ( Később elmentem pajzsmirigyambulanciára ahol csináltak Uh-ot és nézték ezt az értéket is, szerencsére minden rendben volt ).

Egyébként biztatott, hogy vannak, akik gyógyszerszedés mellett nagyon hamar teherbeesnek és reméli én is ezek közé fogok tartozni. A gyógyszert a terhesség 12 hetééig kell szedni és addigra le kell építeni valamint kicsit gyakrabban lesz szükség TSH szint ellenőrzésre.
Egyébiránt 3 hónap múlva kontroll.

Megnyugodva jöttem el tőle, hogy én mindent beveszek, én mindent betartok, életmódot váltok és hipp-hopp majd babát fogok várni. Már másnaptól elkezdtem mindent. Nem volt könnyű az elején, de nagyon elszánt voltam, aminek hamar eredménye lett, fogytam 12 kilót és sokkal jobban éreztem magam. Szerencsés voltam, mert nekem a Meforal egy csodaszernek bizonyult, nem voltam tőle rosszul, nagyon jól tudtam tartani a diétát, mert soha nem voltam éhes, szinte erőltetnem kellett az evést. Annyi mellékhatása volt csak, hogy néha émelyegtem a szagoktól, de arra mindig azt mondtam, hogy gyakorlok a kismamasagra :-):-):-):-)
A ciklusom is jobb lett, igaz a barnázás továbbra is megmaradt, de lerövidült kb. 2 napra.

Továbbra is elég türelmesek voltunk, nem "görcsöltünk " ( egyébként ez a top 10 "kedvenc" szavaim között van )  rá a témára, abban a hitben voltam, hogy megtaláltuk a megoldást, a bölcsek kövét és minden rendben lesz.

Folyt köv.

Kezdetek :-):-)

Nagyon zavar, hogy az elmúlt napokban nem tudtam foglalkozni a bloggal, pedig a fejemben már megszületett vagy 50 post. Amikor egy kis időm volt, inkább a külsejét igyekeztem csinosítani, de csak összekuszáltam kinézetét :-):-) De majd rendbehozom :-)

A mai reggelemet azzal töltöttem, hogy összeállítottam a kronológiánkat és mit ne mondjak, igencsak hosszú lett a lista. Kicsit ambivalens érzéseim voltak, mert egyrészről : - hú de nagyon jó, hogy ennyi mindenen túl vagyunk már és hú, de elrohant az idő -, másrészről pedig itt állunk a 3. stimus lombik kapujában.

Akkor a kezdetek .... :

2001-ben ismerkedtem meg a férjemmel, mindketten külföldön dolgoztunk. Nem szerelemnek indult a kapcsolatunk, de idővel nagyon mély és igaz szerelemmé vált. Így amikor másoknál az első válságok zajlanak, nevezetesen a 7. évben, mi akkor házasodtunk össze.
Júniusban volt az esküvő és építkezésben is voltunk, úgy gondoltuk, hogy mennyire nagyon jó lenne, ha már akár az esküvőn is hármasban lehetnénk. Ezért már márciusban abbahagytam a gyógyszerszedést. Hát nem így lett.   

Beköltöztünk a házba és éltük a fiatal házasok életét - a mai napig ezt tesszük :-) -, próbálkoztunk és vártuk, hogy egy nap beköltözik az életünkbe is valaki. De a hónapok csak mentek és mentek és nem történt semmi, nem lettem terhes.

Aztán elkezdtük a kivizsgálásokat, persze még mindent alapszinten, rákszűrés, hormonvizsgálatok a ciklus elején és peteérés után, ultrahangos ciklusmonitorozás. Minden tökéletesen rendben volt. Bár visszatekintve kicsit magasabb volt a TSH, de semmi nem mutatta, hogy bármi baj lehetne.

Férjem vizsgálatai is nagyon jók lettek, így erről az oldalról sem volt semmi akadálya annak, hogy még adva némi türelmi időt, belevágjunk az inszeminációba.
Closty-s stimu volt tüszőrepesztővel, inszem és terminált együttlét is, mert a férjemnek nagyon jók az eredményei. A Closty-t nem igazán toleráltam jól, mert állandó hőhullámaim voltak, meg szédültem, de hát ugye egy kisbabáért mindent :-) Mit tudtam én akkor, hogy még mi vár rám?
 
Persze nem sikerült az inszem, megjött. Aztán végigcsináltunk még egyet, ami után 40 napra jött meg és funkcionális cisztám is lett. Akkor fogadtam meg, hogy Closty-t soha többet én be nem veszek. Ezt a két beavatkozást magánúton egy jónevű nőgyógyásszal csináltuk.
 
Ezután ott álltam tanácstalanul, hogy akkor most mi legyen. Azt tudtam, hogy több inszemet nem szeretnék egyelőre, de a lombik még meg sem fordult a fejemben. 
Nem voltam még jártas meddőségi "bizniszben", úgyhogy inkább internetes segíséggel a további vizsgálódások felé indultam el.

Sosem voltam egy nádszál alkat, a sport sem volt soha a legjobb barátom, de azért ha odafigyeltem, akkor tudtam tartani a súlyomat.
De eddigre kicsit sokat mutatott a mérleg és minden próbálkozásom kudarcba fulladt, egyetlen deka nem ment le rólam. Mindent kipróbáltam, különböző diétákat, tornára jártam, fogyasztó teák, semmi nem használt. A férjem azt mondta, hogy biztosan éjszaka titokban eszem, mert az nem létezik, hogy ilyen életmód mellett nem fogyok.
 
Igy az áldásos internetes felvilágosításoknak hála, megtudtam, hogy van olyan, hogy IR-inzulinrezisztencia, meg még a pajzsmirigy értéke és állapota is befolyásolhatja a teherbeesést és 2010. áprilisában már Tüű doktornál voltam egy teljes hormonsor és 3 pontos terheléses cukorvizsgálat leleteivel.

Folyt.köv.


 

Első bejegyzésem


Azért hoztam létre ezt a blogot, mert úgy érzem segíteni fog nekem az útkeresésben és abban, hogy könnyebb legyen a lelkem.
 
Nagyon régóta érlelődik az elhatározás bennem, hogy kiírjam magamból a gondolataimat, de mostanra vált az elhatározás tetté,  most jött el az idő. 
 

Magamról

Saját fotó
Ha megvan a Cél, az Út is meglesz hozzá. Amint megértetted, hogy a kudarc mindössze egy kitérő, már a siker útján vagy.

Rendszeres olvasók

Összes oldalmegjelenítés

Üzemeltető: Blogger.