Nem hittem a szememnek, amikor megláttam az eredményt :
Már csak néhány simítás van hátra, egészen jó volt idén az időgazdálkodásunk, pedig még a betegség is közbeszólt.
Sz. Jelenleg sincs túl jól, ma a változatosság kedvéért ő maradt egész nap ágyban. Valószínű, hogy ma volt a kritikus nap nála. Már tegnap is Neocitrán volt, meg ACC, ma meg már 2 szem Rubophent is be kellett vennie.
De tegnap mire hazaértem a boltkörutamból, feldíszítette a karácsonyfát és az egész terasz ünnepi hangulatban pompázik, középpontban a karácsonyfával :-):-):-)
Ma pedig beindult a sütigyár :-):-) Mivel már évek óta egy pár vagyunk, vannak már ünnepi szokásaink, az egyik ilyen a pár éve bevezetett tradicionális, kifejezetten karácsonyra készített diós - csokis keksz. Ma csináltam sima és diétás változatban is, mert Anyósom is cukorbeteg. Aztán lett még marcipános keksz és nyírfacukros linzer, saját készítésű cukormentes sárgabaracklekvárral :-):-) Igaz, hogy mindenhez búzalisztet tettem, de én majd csak csipegetek.
A keresztgyerekeim kedvenc sütije a diós - csokis keksz, 1 nap alatt befalják az egész tállal. Testvérem csinál sajtos stanglit, hogy sós rágcsa is legyen és a Papinak pedig pár éve már mindig igazi Nigella féle csodacsupacsoki tortát sütünk. Na ez az, amit én idén csak távolról fogok csodálni :-):-):-)
Holnapra már csak a ház takarítása maradt, mert a benti dekoráció már 1 hete kész. Estére már nevetéstől és a beszélgetés zsivajától lesz hangos a ház :-):-):-)
Túl vagyok rajta, eredmény hétfő reggel. Bár nem fűzök hozzá sok reményt, de inkább lepődjek meg.
Már kora fél nyolc körül ott voltam, rendesek voltak, mert előrevették a kismamákat, így hamar meglett az éhgyomri vérvétel. Jó sok kémcsővel vettek, mert volt teljes vérkép és ellenanyagszűrés is. Kb. 1 óra múlva mondták is, hogy meg lehet inni a cukros löttyöt. Előrelátóan vittem citromot, így egy jó édes limonádé lett belőle, ami furcsa módon nagyon jól esett nekem is és a gyereknek is. Mindketten nagyon éhesek és szomjasak voltunk már és még 2 órát kellett várni a következő vérvételig. Akkor mondta a vérvételes csajszi, hogy a 0 perces éhgyomri érték 4.9 volt.
Hihetetlen, de igaz, hogy mindkét vérvételnél egyből eltalálták a vénát, bár mindkétszer majdnem feladták, de legalább emiatt nem kellett stresszelnem.
Saját vércukormérős eredmények ( jó szarok ) :
Reggel, ébredés utan éhgyomri : 4.9
Első vérvétel utáni kontroll : 5.6
Cukros lötty utáni 60 perc : 12.2 !!!!!!!!!!!
Cukros lötty utáni 120 perc : 8.8
Tudom, hogy van különbség a vénás és az ujjbegyes vér között, de még ha 8 alá is megy, az is sok. Mindegy, hétfő reggel úgyis kiderül. Sajátdoki a jó eredmény mellett is küldött volna diabetológiára, szóval semmi új nincs a nap alatt, eddig is tudtam, hogy járnom kell majd. Nincs is ezzel semmi baj, csak nem akarom a sok hülye litániát hallgatni. Még ha el is engedem a fülem mellett, akkor is hat rám.
A nap további részében a karácsonyi bevásárlást intéztem, nagyjából kész is vagyok, holnap van még egy piac - Interspar - CBA köröm, meg be kell ugranom Anyósomhoz extra párnákért és takaróért, mert sokan leszünk :-):-) Aztán vasárnap sütés, több féle kekszet és sütit sütök, valamit diétás változatban is :-):-)
Este Sz. elhozta a kanapét a Migyerekünk szobájába, amit az egyik baráti házaspártól vettünk és egész este a szobát rendezgettük. Átvittük a hálóból az Ikeás állólámpát, így már van éjszakai szoptatós és tisztábatevős fényforrás is. Üldögéltünk a kanapén és mondtam a Kicsinek, hogy : nézd, hogy alakul a kis kuckód, olyan meghitt már :-) hihetetlen, hogy végre a 3. szobának is lesz lakója. Már most teljesen más a szoba rezgése, alig várom már, hogy a végleges formájában lássam és úgy ülnhessek a kanapén 2 in 1, hogy csak pár hét választ el a találkozástól :-):-)
Egyébként már régebb óta megvan már a neve, csak még más opció is a levegőben volt, de úgy tűnik, hogy maradunk az eredeti verziónál. Én már pár hete a nevén gondolok rá :-):-)
A mai éjszakánk már sokkal jobb volt. Ugyan még mindig sokat köhögtem, de legalább mindannyian tudtunk pihenni. Az izomláz a köhögés miatt viszont sokkal rosszabb lett.
Reggelre egész jól éreztem magam, a hangom sokat javult, úgyhogy egy hamis biztonságérzet vett rajtam erőt. Szerencsére Uram rámparancsolt, hogy tegyem üresbe magam és maradjak ágyban, fel ne merjek kelni. Így a mai napot ismét az ágyban töltöttem, egy kis délelőtti alvással, majd egész napi olvasással ( el is olvastam egy könyvet ).
Remélem holnapra még jobb lesz, mert már kis mozgolódást is tervezek, át kéne húznom az ágyneműt, meg kéne írnom a karácsonyi bevásárlólistát, mert idén nálunk lesz a karácsny, testvéremék és Anyukámék is hozzánk jönnek, meg Anyósom is. Uram még erőltetné a holnapi fekvést is, aztán pénteken meg a terhelés.
De olyan sok dolgom van, sütnöm is kéne, meg majd rendberázni a lakást. Persze ha nem leszek jól, akkor pihenni fogok, megígérem :-):-) Jó kislány leszek :-)-:):-)
Szörnyű éjszakánk volt. Mindannyiunknak. Uram és a kutya kiköltözött a nappaliba, kisfiam pedig odabent tiltakozott, hogy nem tud pihenni.
Gyakorlatilag 20 perceket aludtam, mert szinte folyamatosan köhögtem. Már izomlázam van a felső részén a hasamnak. Szerencsére a zöld és sárga trutyi eltűnt és maradt a vízszerű orrfolyás, a sokkal kevesebb felszakadozó köhögéssel. A torokfájás is múlóban.
Viszont azt vettem észre, hogy ez a homeopátiás cucc nálam tényleg felerősíti a tüneteket, mert ahogy elszopogatom a tablettát, utána pár percre rá köhögőrohamom lesz.
Így ma teljes ágynyugalomban voltam, igaz az egész délelőttöt ülve, hogy ne köhögjek és Kisbabám tudjon egy kicsit pihenni - aludni. Aztán délután már vízszintesben voltam, na akkor aztán beindult és ment a buli odabent :-):-):-)
Eddig nem nagyon beszéltem hozzá hangosan, csak úgy magamban, meg a lelki köldökzsinóron keresztül, de amióta ez a rettegett 32. hét szóbajött, valahogyan ez megváltozott. Ha egyedül vagyok, akkor beszélgetek vele, kérem, hogy vigyázzon magára odabent és én is mindent megteszek, stb., stb. Éjjel is mondtam neki, hogy tartson ki, mert úgyis itthon maradok most már és majd nappal tud pihenni.
Eddig is tudtam, hogy megvan közöttünk a különleges kapcsolat, hiszen felismeri a kezem, ismeri a gondolataimat, de ma délután valami olyan dolog történt, ami eddig még sosem és nagyon megható volt a számomra. Annyira nyomta a mocorgást odabenn, hogy a hasamra tettem a kezem és kértem, hogy most lassitson egy kicsit és próbáljon meg aludni, aztán majd tornázhat tovább. Nem hittem el, hogy abban a pillanatban abbahagyta a mozgást és csendben maradt :-):-):-):-) Legalább negyedórán át nyugiban volt, aztán mint aki jól végezte dolgát, újrakezdte.
Ma végre nyilvánvalóvá vált mindenki számára, értem itt a közvetlen főnökömet is, hogy ennyi volt, befejeztem a munkát. A 2 ünnep között bemegyek és elrendezem a dolgaimat. Sajnálom, hogy így alakult és közbejött ez a betegség, hiszen a héten még mentem volna.
Viszont semmi nem véletlen, hiszen ez a 2 nap fekvés bebizonyította, hogy valóban vérnyomáscsökkentő hatása van a fekvésnek, mert ma mértem ilyet is : 119/72 !!!!!!!! Ez jó tanulság a jövőre nézve is, hogy igyekezzem a napi dolgokat hamar elvégezni és minél többet pihenjek.
Mindenesetre ma a nappaliban alszom, hogy Uram a saját ágyában lehessen, hiszen ő dolgozik holnap. Remélem a mai éjszaka nem lesz annyira rossz, mint a tegnapi és holnapra sokkal jobban leszek.
Tegnap esküvőn voltunk. Korai kezdés volt, délután 3-kor kezdődött a szertartás. Nagyon szép volt az ifjú pár, de jelenleg is hulla vagyok.
Igaz nem voltunk sokáig, mert hajnali 1- re már itthon voltunk, mert a múlt héten a céges karácsonyi partin kicsit megerőltettem magam, így most óvatosban táncikáltam, bár a zene nem volt túl jó.
A múlt héten jó hülye módjára leforráztam a torkomat, mert iszonyúan hűt a hűtőnk és én nem szeretem a langyos vizet, általában hűtött vizet iszom, így most alig van hangom, meg fáj a nyelés is, köhögök és jön fel a trutyi. Így az éjjel is felkeltem vagy kétszer, mert be volt dugulva az orrom és alig kaptam levegőt. Persze semmit nem vettem be, csak a tea meg a narancs, meg pár kanál méz. Most is az ágyban pihengetek, szerintem igazi lusta vasárnapot tartunk. Letöltöttem pár vígjátékot, aztán hátha délután kicsit tudok pihenni is.
Voltunk ám szív UH-on is, a Magzati Diagnosztikában a Hajdú doktornőnél, pontosan a 22. betöltött héten. Azon a reggelen készült ez a fotó :
Lehet, hogy korainak tűnhet, de ma már a babaszobát rendezgettük. Mivel nem tudni mi lesz velem a későbbiekben, lehet kórház, meg nem tudni mekkora leszek és hogy fogom bírni magam, meg tulajdonképpen a dolgok 95%-a megvan, így nem látom értelmét a halogatásnak.
A vérnyomásom nem a legjobb, a csökkentett gyógyszeradag mellett a felső határt döngeti, van amikor meg is haladja ( főleg, amikor felcseszik az agyamat a munkában ), de holnapután megyek vissza kontrollra a nefrológiára, majd kiderül, hogy hogyan döntenek a gyógyszerezést illetően. Az egyértelműen látszik, hogy itthon jobbak az értékek, de nem annyival, ami azt indolokná, hogy a tervezettnél hamarabb fejezzem be a munkát. Persze, ha ez lesz az utasítás így fogok tenni.
Ma volt a 24 órás pisigyűjtés is, holnap viszem a laborba, majd kedden vissza az eredménnyel és a 2 hetes vérnyomásértékekkel a dokihoz. Nem mondom, hogy nem aggódom.
De nagyon jó látni, hogy hogyan alakul egy kis jövevény kinti világa, a leendő szobája és annyira jó Őt várni :-):-):-)
Borzasztóan vártam ezt a napot, hiszen már nagyon régen láttam a Migyerekünket, illetve amikor láttuk, akkor is Sajátorvos nem túl jó gépén még a 15. héten.
Mivel még nem nagyon érzem Őt, vagyis nem mondanám 100%- ban, hogy Őt érzem, így azért aggódtam rendesen. Néha érzek olyan kaparászásfélét, vagy olyat mint amikor állsz a vízben és elsuhan a lábad mellett egy halacska, vagy olyat, hogy egy pillanatra finoman megérint valaki belülről, vagy azt, hogy a Kisfiam összetömörödik - összegömbölyödik és valamelyik oldalra húzódik és ilyenkor a tömörebb tömeget érzem ( nem tudom jobban megfogalmazni .... )
Estére volt időpontunk Skriba Eszter doktornőhöz. Tüneményes fiatal doktornő, akin látszik és érződik, hogy imádja a kisbabákat és nagyon alapos is volt, maximálisan meg voltunk elégedve.
Odaúton adtam a gyereknek egy fél szelet marcipánkenyeret, mert szerettem volna, ha végre láthatjuk ahogyan mozog :-):-) Így is lett, csak úgy izgett - mozgott és éppen, hogy hozzáért az uh fej a hasamhoz, máris láttuk a formás fejét és folyamatosan mutogatott :-).
Migyerekünk egyáltalán nem szégyenlős, mindenét engedte megvizsgálni és megmutatta többször is, hogy ő bizony mekkora fiú és hogyan kell premierplánban belepisilni a magzatvízbe.
A jó hír, hogy a méhlepény elmozdult és igaz, hogy egyértelműen mélyen tapadt valamint mellső fali, de már messzebb van a méhszájtól.
Kisbabánkkal minden rendben, Doktornéni tetőtől - talpig átnézte és dícsérte, hogy nagyon formás és arányos kisbaba, a feje pedig eszméletlenül gömbölyű, ritkán lát ilyen szabályos fejet :-):-):-)
Persze a méretei szerint továbbra is kisebb, a gép szerint 2 nappal, de a Doktornő azt mondta, hogy betöltött 18. hetes ( 18+5 napon volt az UH ).
Aztán én is utánanéztem a méreteknek és szinte milliméterre pontosan megegyezik a betöltött 18. hetes méretekkel.
A mellső fali lepény miatt nem sikerültek túl jól az arcocskájáról a képek, mert mindig takarta a lepény, meg el is bújt mögé. Meg is állapítottuk az Apjával, hogy látszik, hogy nagyon jól érzi magát és egyelőre úgy tűnik, hogy jókedélyű gyerek lesz :-):-):-)
De annyira aranyos és igaz, hogy még Cérnavitéz meg olyan kis Béka még, de igazi gyerekformájú és én egyszerűen imádom :-):-):-)
Keddre kaptam időpontot, úgy, hogy hétfőn telefonáltam. A kismamaság és a magas vérnyomás nem egy jó kombó, így azonnal látni akartak.
Átlagéletkor 65 felett, na meg persze én. Főorvos jó fej volt, felvette az adataimat és a gyógyszereimet, meghallgatta az anamnézist, majd közölte, hogy inkább nem méri meg a vérnyomásomat, mert látja, hogy ideges vagyok. Le kellett vennem a cipőmet és mind a két lábamat megvizsgálta, valószínű, hogy azt ellenőrizte, hogy nincs-e ödémám és nem vizesedem.
A 3x3 Dopegytet sokallotta és azonnal visszavette 3x2 adagra. Naponta háromszor kell mérnem a vérnyomást NYUGODT körülmények között. Az első mérést reggel 9 előtt, a másodikat napközben és a harmadikat pedig este 9 előtt kell megtenni.
Amennyiben nem megy a 140/90 határérték felé, akkor 2 hét múlva kontroll, meg is kaptam az időpontot november 19-re. Erre az időpontra prezentálnom kell egy 24 órás vizeletgyűjtési leletet is. Ez úgy néz ki, hogy jövő hét vasárnap reggel az első pisilést megejthetem a mosdóban, aztán pedig egész nap és másnap reggel egy 5 literes üvegbe kell pisilnem majd összerázni, ebből mintát venni és azt leadni a laborban hétfő reggel. Keddre kész lesz az elemzés, mert sürgősségivel kérték, hogy kedden be tudjam mutatni.
Amennyiben többször is a megengedett érték felé menne a vérnyomás, akkor pedig soron kívül, időpont kérése nélkül azonnal vissza kell mennem.
És akkor az eddigi eredményeim ( kedd estétől mérem ). Reggel - este gyógyszer mellett általában 130/90 körül van, bár ma este 125/89 volt.
Ami aggaszt az a napközbeni érték. Az sajnos tegnap és ma is magas volt, mindkétszer a megengedett felett. Ma 148/98. Éreztem is, hogy magasabb, mert fájt a fejem egy kicsit, éreztem a szemem is és ki is voltam pirosodva.
Úgy döntöttem, hogy várok a héten és kíváncsi vagyok hogyan alakulnak az értékek a hétvégén itthon, nyugodt körülmények között. Ha itthon nem lesz baj és jók lesznek az eredmények és hétfőn megint csak a munkában lesz magasabb, akkor kedd reggel azonnal visszamegyek.
Ha a hétvége is azt mutatja, hogy napközben itthon is magasabb, akkor pedig már hétfőn visszamegyek.
A főorvos azt mondta, hogyha magasabb lesz, akkor valami kálciumos izével fogják lecserélni valamelyik adag gyógyszert.
Szóval várok és mérek és remélem, hogy nem lesz baj.
Est javaslatára új rendet vezettem be a gyógyszerszedési protokollomban, reggel 6-kor, délután 2-kor és este 10-kor veszem be a Meforált és a Dopegytet is, mivel ezeket háromszor kell szednem naponta és biztosan nem elhanyagolható, hogy folyamatos legyen az ellátás, mert így jobban kifejtik a hatásukat.
Mindent megteszek csak a baba rendben legyen.
Sajátorvosnál 15w4d napnál voltunk. Megvizsgált, minden rendben, méhszáj teljesen zárt, a gyerekkel minden rendben, erős szívhang.
De! 99%, de majd a 18. heti UH is meg fogja erősíteni szerinte, hogy mélyen tapadó, mellső fali a méhlepényem, ami ugye nem veszélytelen, mert elmondása szerint nagyon közel van a belső szerveimhez. Ez a terhesség előrehaladtával persze valószínű változni fog, hiszen ahogy nő a baba, úgy fog a méhlepény helyzete is változni. Mindenesetre a mostani tiltások a 24. hétig állnak fenn :
- NO hajolgatás ( vagyis a lehető legminimálisabb )
- NO emelés, cipekedés
- NO szex
- NO kerékpározás ( nem mintha eddig csináltam volna )
- NO forró fürdés ( ez eddig is alap volt )
- NO sport, kivéve séta
Mi eddig is nyuszik voltunk, szinte mindezt betartottuk a pozitív teszt óta, vagy legalábbis szuperszenzitív módon vigyáztam - vigyáztunk, de olyan rossz ezt hallani, hogy ez most kötelező !!!
Beirta a kiskönyvembe, hogy a terhesgondozóban adjanak beutalót a nefrológiára a vérnyomás miatt. Kicsit problémázott a Meforálon, hogy mennyire lesz mérvadó majd a terheléses cukor a Meforál szedése mellett. Úgy vettem észre, hogy mindenképp erőltetné majd a diabetológiára járást is.
Ha már témánál voltunk, rákérdeztem a szülésre. Persze magamtól is tudom, hogy nagy valószínűséggel császár lesz, de azért kíváncsi voltam, hogy ő mit fog mondani. A válasza kicsit meglepett : elméletileg a vérnyomás miatt szülhetnék, elméletileg az IR miatt szülhetnék. Ami miatt nem ajánlott, az a korom, vagyis a késői első terhesség. Ezen kívül az előéletünket ismerve, a mi életünkben ez a baba szerinte is egy Csoda, egy Luxus, valószínű, hogy ő lesz a egyetlen, így semmilyen kockázatot nem akar vállalni, a lehető legbiztonságosabb utat akarja választani, semmiyen kaland nem fér ebbe bele. Szóval császár. Nem programozott, hanem spontán induló, de császár.
Napokkal később is foglalkoztatott ez a beszélgetés. Teljesen más, ha azok a dolgok kimondásra kerülnek, amiket én is tudok magamról, magamban. Én is tudom, hogy hány éves vagyok, én is tudom, hogy mennyire kell vigyáznom, én is tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen jól viselem a várandósságot, én is tudom, hogy akár már a kórházban is dekkolhatnék, én is tudom, hogy kicsit abszurd a vágy, hogy ennek a kisfiúnak testvére szülessen, de amikor ez nemcsak gondolat, hanem kimondásra is kerül, hát nem kellemes.
Aztán elmentem a 16. hetes AFP vizsgálatra, aminek nem különösebben aggódtam az eredményén.
Megfigyeltem, hogy akinek CVS-e volt, kivétel nélkül jó lett az AFP-je is. Szerencsére az enyém is.
Eredmények :
AFP : 35.00 ng/ ml
MoM index : 0.96
Éhgyomri cukor : 4.93 mmol / L.
16w5d napon voltam a terhesgondozóban. A terhesgondozós orvosnak nagyon rossz napja volt, ezt pedig a kismamákon vezette le. Többek között rajtam is. Az AFP eredményemre rá sem nézett, csak miután külön megkértem rá, közölte, hogy tökéletes, jobban foglalkoztatta a 3x3 Dopegyt és a magas vérnyomás kérdésköre. Ki írta fel, mikor volt kivizsgálva, hol vannak a belgyógyászati leleteim, és egyébként is be van gyulladva a pajzsmirigyem, hogy szedem az L - thyroxint ?!?! És még Meforált is merek szedni és nem mérem a vérnyomásomat?!?! Micsoda felelőtlen kismama vagyok én, nem értem és nem bírom felfogni, hogy a terhességi toxémiába bele lehet halni???????!!!!!!!
Nyugodtan és higgadtan közöltem vele, hogy ez egy kivizsgált, öröklött betegség, de engem annyira frusztrál, hogy ha meglátom a vérnyomásmérőt már ezer a vérnyomásom és higgye el, hogy érezném ha bármi baj lenne. De megígértem, hogy a jövő héttől mérni fogom a vérnyomást és a cukrot is.
Egyszerűen nem értem, hogy miért kell ezt csinálni. Miért kell értelmesnek, felelősségteljesnek látszó kismamákat ijeszgetni? Eddig tök nyugodt voltam, biztos voltam magamban, most nem tudom tagadni, hogy azon túl, hogy folyamatosan azt mondogatom magamban, hogy az a fontos, hogy a baba jól van, én jól vagyok, nem lesz semmi baj és ne foglalkozzak az orvosi ijeszgetéssel, mégis bennem van valahol annak a csírája, hogyha nem vigyázok, akkor bármikor bármi történhet.
Ezer éve nem írtam és nem azért, mert nem volt kedvem. A cím nem véletlen, tényleg elég hektikus hetek vannak mögöttem - mögöttünk.
Amennyire nehezen ment az idő a CVS -ig, olyan gyorsan repül most, már a 18. hétben járok :-):-):-)
Első : a munka. Elég sok mostanában, nagyon elfoglalt vagyok. 1 hete már napi pár órában az utódomat tanítom be, remélhetőleg a jövő héttől már teljes munkaidőben mellettem tud lenni. Mivel elég sokrétű a munkám, ezért szükséges, hogy egész nap velem legyen, lássa az iszonyú mennyiségű levelezést, át tudjak neki adni mindent.
December végéig tervezem a munkát ( ha minden jól megy ), akkor leszek 26. hetes, szerintem bőven elég eddig dolgozni, így is van, hogy olyan kimerült vagyok estére, hogy 9-kor már alszom.
Család : Sz. nagymamája végre bekerült az Öregek Otthonába, ebből kifolyólag ezzel kapcsolatban is sok intéznivaló volt és persze gyakran megyünk látogatni is. Sz. nem szeret egyedül menni, ezen kívül szerinte jót tesz a Mamának, hogy látja a dédunokája növekedését a pocakomban.
Anyósom is most 10 napos bennfekvős reumatológiai kezelésen van.
A meleg őszi hétvégéket pedig igyekeztünk - igyekszünk kihasználni, folyamatosak voltak a baráti összejövetelek, bográcsolások, mindig volt- van valami programunk.
Belevetettem magam a babakocsi projektbe, ami azt jelenti, hogy minden szabadidőmben az Apródot és a Jófogást böngésztem, már babakocsikkal álmodtam és ha nem megnéztem vagy 1500 babakocsit, akkor egyet sem.
Nem akarok új babakocsit, amikor szuper állapotban lévőket lehet használtan is venni. A márkák kérdése viszonylag hamar eldőlt és potom 2 hét után meglett a kiválasztott kocsi is : Jane Nomad, narancs-fekete-szürke színkombinációban. Jövő héten el is hozzák, ha megérkezik, akkor majd teszek fel képet róla. Nekem nagyon tetszik :-):-):-)
Szóval rohannak a napok és azt vettem észre, hogy lassan 3 hete írtam utoljára.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy ma már nincs gyomoridegem és nem izgulok. De igen.
Már csak 1 nap.
Egészséges, egészséges, egészséges, egészséges. Egész biztosan.
A mai naptól hivatalosan is kismama lettem, ugyanis most már van róla kiállított dokumentum :
Az első teszt után Sz. hírzárlatot rendelt el blogügyileg és megígértette velem, hogy csak a szívhang után fogok írni róla.
Igen, ez azt jelenti, hogy van szívhang !!!!!!
Persze a közvetlen családnak azonnal szóltunk, vagyis az Anyukáméknak, testvéremnek, anyósomnak, illetve pár közeli barátnőmnek.
Nem akartam azok előtt titkolni a tündérhálóból szőtt 1 milliméternyi boldogságot, a lehetséges Csodát, akik végig mellettünk álltak és szorítottak, ha kellett biztattak, ha kellett józanságra intettek.
Igazából én már az első naptól világgá kiabáltam volna, hiszen annyira nagy dolog ez több, mint 5 év után, de szerencsére az én okos és ilyen kérdésekben higgadt Férjem mindig tudott a fejemmel beszélni.
De tényleg, a nap minden percében az a teszt járt a fejemben, ha otthon voltam, akkor 10 percenként nézegettem, amikor dolgoztam, akkor meg a telefonomon bámultam folyamatosan. Vártam, hogy teljen az idő és 2 nap múlva tesztelhessek újra.
Közben igazi lombikosként és meddőségi bozótharcosként állandóan bugyinyomozást végeztem. Ezt igazán csak az tudhatja, aki hasonló cipőben jár. Folyamatosan a mosdóba jártam ellenőrizni minden enyhe érzetre, hogy minden rendben van -e. Igazából nem tudom, hogy ez az érzés és automatizmus meddig fog megmaradni, mert a mai napig kényszeresen csinálom. Mondjuk most már leredukálódott a reggelekre.
Aztán csigalassúsággal eltelt 2 nap és én a következő teszt előtti éjszaka alig aludtam valamit, éjfélkor a mosdóban voltam és hajnali 4 órakor már teljesen éber voltam. Tudtam, hogy 4 óra alvás és enyhe vizeletkoncentráció mellett mire számíthatok, de simán és megnyugtatóan megjelent a második csík. Igaz, hogy nem volt erősebb, mint az első, de a fenti indokok miatt nem estem kétségbe, a lényeg, hogy elég hamar kijött és ott volt.
Saját magamhoz képest nagyon higgadt maradtam, elhatároztam, hogy a következővel várok 3 napot, addig kicsit megnyugszom és megpróbálok épeszű emberként dolgozni, élni. De állandóan a tesztekre és a babára gondoltam.
A 3. teszt csíkja már határozottan erősebb volt, mint az előzőek, így tudtam, hogy növekszik a HCG.
A 4. teszten újabb 2 nap múlva már ugyanolyan erős volt a baba csíkja, mint a kontrollcsík.
Az utolsó, 5. tesztet akkor csináltam, amikor 6w+0d, vagyis betöltöttem a 6. hetet. Ezen már a baba csíkja erősebb volt, mint a tesztcsík.
Mivel eltelt 2 hét a nemvárt mensi óta, napról- napra kezdtem elhinni, hogy tényleg gyerekünk lesz. Persze ez nem a biztos tudás, hiszen ez annyira hihetetlen még mindig.
Eljött a kedd reggel is, már hajnaltól forgolódtam, mert félálomban voltam az izgalomtól. Ugyanis semmilyen olyan dolgot nem éreztem, amiből arra következtethettem volna, hogy meg fog jönni. Nem nagyon vannak mensis tüneteim sosem, de az utóbbi időben azért éreztem a hasamat, kicsi nyillalásokat, stb.
Ébredezni kezdett a család. Uram is felkelt, a keresztlányom is fent kukorékolt már. Indultam a mosdóba reszkető lábakkal, reszkető szívvel, reszkető kezemben a kis pohárral és a teszttel.
Én mindig úgy csinálom, hogy belemártom a pohárba a csíkot és elkezdek 60-ig számolni. Azt most is érzékeltem, hogy még mindig minden szép tiszta, de belemártottam a csíkot és elkezdtem számolni. A fülemben is hallottam a dobolást, a szívem verését. Elkezdett szépen dolgozni a teszt, ment felfelé a pirosság. Kb. 30 és 35 között láttam egy halvány rózsaszín csíkocskát formálódni azon a helyen, ahol az én esetemben " nem kellene " lennie. Aztán megjelent a kontrollcsík is.
Ültem a mosdóban, kezemben a teszttel és hitetlenkedve halkan nevettem : ez egy második csík!!! Határozottan második csík!!!!! Ez egy pozitív terhességi teszt!!!!!!
Nem visíthattam, nem kiabálhattam, nem csinálhattam semmi feltűnőt, hiszen a gyerekek is hallották volna.
Sz. éppen borotválkozott a fürdőszobában, mutatom neki a tesztet. Felém fordul a féloldala és a feje is borotvahabos : Csak nem bírtad ki ugye ? Mondom : nézd basszus ez egy kétcsíkos teszt! Erre ő : Á biztos csak szellemcsík vagy száradási csík, nincs nekünk olyan szerencsénk. Én : nem, nézd már meg, ez egy második csík, bébi basszus Gyuszi megmondta, Gyusziék megcsinálták !!!! Ő : tényleg van ott valami, de ez biztos, hogy az ? És hogy vagy? Nem jött meg ugye? Szerinted a Gyusziék segítettek? Nem hiszem el, ez azt jelenti, hogy spontán összejött? Várjunk még pár napot, csináljunk úgy, mintha ez nem is lenne itt.
Én : de itt van :-) ez a mi gyerekünk :-) ahogy száradt a teszt úgy látszott erősebben a második csík is. Kétségtelenül, összetéveszthetetlenül ott volt és ott van.
Ez volt Mákszem Rozi első jelzése nekem és Sz- nek, ekkor voltam 4 hét 4 napos.
Aznap kellett volna megjönnie 28 napra, amikor mentem a gyerekekért. Mivel voltam dokinál Uh-on tudtam, hogy normál ciklus várható, sima 28 nappal, de legfeljebb 30 nappal.
Nem jött meg. Gondoltam nem baj, majd holnap, jobb is, mert úgyis vonatoznom kell.
Másnap reggel megyek a mosdóba, hogy akkor most már biztos lesz valami. Nem volt.
Mivel ezekben a napokban tartósan 35 fok felett volt a hőmérséklet, az sem nagyon tűnt fel először, hogy folyamatosan melegem van, szinte hőgutát kapok. Szóval ráfogtam a melegre, hogy biztosan késik.
Következő reggel szintén tiszta bugyival ébredtem. A cicijeim elkezdtek kicsit feszülni. Mondtam Sz-nek, hogy 2 napja késik, meg mi van ha ..., de lehurrogott, hogy folyamatosan menstruáltam eddig, lehet, hogy most el fog húzódni kicsit, meg biztos Gyusziék is megkavartak pár dolgot odabenn, meg egyébként is, 3 lombik után mit is várunk. Igazat adtam neki, de az ördög nem alszik alapon mondtam, hogyha hétfő reggel sem lesz semmi, akkor veszek egy tesztet és kedden megcsinálom.
Utálok tesztelni. Nem is nagyon tesztelek, mert az elején még bőszen csináltam nagy reménykedve, de mindig a nagy hatalmas fehér sivatagot láttam.
Ha összeszámolom a próbálkozós hónapjainkat, akkor nagy szám jön ki, konkrétan 64 ciklusról beszélhetünk. Ebből 3 alkalommal láttam valamit a teszten, 2 lombikból, egyszer meg a tavalyi nyaralás után spontán. Minden teszten volt csík, de nagyon halovány. Nem olyan régen egy nagy elkeseredési hullámom következtében ki is dobtam mindegyiket és megfogadtam, ha legközelebb tesztet veszek az nem lesz nagy abrakadabra szuperteszt, hanem valami kis szirszarocska.
Hétfő reggel sem jött meg. Délután moziban voltam a gyerekekkel a plázában, a DM-ben vettem egy X-Epil tesztet ( 2 van benne ) és jót röhögtem magamban, hogy másnap reggel tuti megjön, mert a tesztvásárlás tuti mensimeghozó :-):-).
Tavaly a lombikok miatt nem maradt szabadságom, mert egyszer sem mentem állományba, hanem mindig a szabadságomat használtam a várakozási időre. Így a keresztgyerekeim nem tudtak nálunk tölteni semmi időt, mert nem volt már szabim.
Az idén megfogadtam, hogy másképp lesz. Nem fog érdekelni semmi, nem vagyok hajlandó egyetlen nap szabadságot sem a lombikra áldozni, nem érdekel a pénz, a cafeteria, állományba megyek és kész. Ezért simán meg tudtuk oldani, hogy a gyerekek nálunk legyenek 10 napot.
Augusztus 02-án mentem értük a Keletibe, mert a testvérem elhozta őket vonattal és onnan jöttünk szintén vonattal hazáig. Nagyon élvezték :-)
Annyira jó volt, hogy itt voltak és tudtam / tudtunk velük minőségi időt tölteni, bár Sz-t nagyon lefoglalták a kerti munkálatok, az állandó mesteremberekkel való egyeztetés és az ezzel járó folyamatos idegeskedés.
Persze pont ekkor romlott el mindkét vécénk is, folyamatosan 40 fok volt. De így is el tudtunk menni egy vasárnap a Balatonra, szabolcsi gyerekeknek mindig nagy szám a Balaton :-) , meg voltam velük többször a helyi élményfürdőben, moziba mentünk, játszóterezni :-)
Aztán Anyukámék is eljöttek, ők is itt voltak pár napot, majd augusztus 2. hétvégéjén ők vitték haza a gyerekeket.
A kezelés
Általában 45 percig - 1 óráig tartott. Mindkettőket kezeltek egyszerre, felváltva, hol Gyuszi, hol pedig Ildikó. Sosem ők mondták, hogy melyikünk hova üljön, hanem mindig mi döntöttük el a kocsiban odafelé menet a hangulatunknak megfelelően.
A kezelés első részében háttal kell ülni és akkor elkezdődik az energiaáramlás, átadás. Olyan kézrátételes, finoman hangolt masszázsmozdulatok a nyaktól kezdve a gerincen át az egész háton. Gyuszi nagyon sokszor rajzolt keresztet a hátamra, illetve sokszor meg is puszilta. Amikor a férjemet kezelte megfigyeltem, hogy behunyja szemét és nagyon erősen koncentrál.
A kezelés második felében tenyérrel felfelé teszik a kezüket a székre és gyakorlatilag bele kell ülni a tenyerükbe. Itt nem történik semmilyen mozgás, egyszerűen és tisztán áramlik az energia. Én nagyon sokszor éreztem az egész medencémben, illetve végig felfelé a gerincemen.
Aztán pedig oldalt kell ülni és az egész hasat és medencét, méhet, petefészket, prosztatát, hasi szerveket kezelik.
Minden alkalommal ez volt a protokoll. Nem tudom más betegségeket hogyan gyógyítanak, de azt tudom, hogy szinte minden esetben tudnak segíteni. Még a legreménytelenebb esetekben is tudnak enyhíteni a szenvedésen.
A kezelések közben sokat nevettünk, jókat beszélgettünk. Gyuszi nem mond semmit az állapotodról, míg Ildikó elmondja amit lát és tapasztal. Gyuszi is válaszol minden kérdésre őszintén, csak kérdezni kell. És nincs buta kérdés.
Sokszor ott maradtunk még a kezelések után is egy kicsit még diskurálni, csak úgy ott lenni abban a pozitív elfogadó légkörben. Mert amellett, hogy kezeltek, az összes napi feszültséget, negatív gondolatot, rossz történést, előítéletet, haragot, bánatot, elkeseredettséget, mindent valahogyan kisöpörtek belőlünk és minden alkalommal olyan jóleső fáradtsággal indultunk haza, amikor úgy érzed, hogy kitárult az agyad ablaka, kiengedtél mindent belőle és most új és friss szelek járnak át. Ezt az érzést sokszor felerősítettük azzal, hogy hazafelé nagyon pozitív és életigenlő meditációs zenéket és mantrákat hallgattunk a kocsiban.
Nekem az a bizonyosság és az a hit, ahogyan Gyuszi azt állította, hogy lesz kisbabánk és ne aggódjak, rengeteget jelentett. Úgy éreztem, hogy pár napra le tudom tenni a felelősséget ebben a kérdésben. Nem átadni, nem átruházni, hanem egyszerűen és szimplán, minden gondolkodás nélkül elhittem, hogy igen, ez lehetséges, hiszen Gyuszi megmondta, neki pedig a Feljebbvaló mondta, az Atya és az ő segítői.
A beszélgetéseinkről nem akarok részletesen írni, de azt tudni kell, hogy nem vagyok a szigorúan vallásos értelemben vett istenhívő, de hiszek egy felsőbb akaratban, hiszek a Sorsban, hiszem, hogy nincsenek véletlenek, hiszek a védőangyalokban és hiszem, hogy vannak áldott emberek.
Gyusziék sem mint indiviidumok gyógyítanak és segítenek, hanem egy felsőbb hatalom energiáját közvetítve segítenek.
A második héten szerdán mondta Gyuszi, hogy pénteken lesz a kezelés utolsó napja. Én éreztem, hogy a belsőmben ismét készülődik valami, ekkor éppen 10 napja múlt el az előző menstruációm. Csütörtökön kétségbeesve mondtam, hogy érzem meg fog jönni és nagyon el voltam keseredve. Persze péntek reggel meg is jött, így délutánra elég magam alatt voltam. Gyuszi mosolyogva fogadott és kérte, hogy nyugodjak meg, mert minden rendben van, szépen tisztul a szervezetem, megvárjuk míg elmúlik a vérzés és akkor aztán mehet a babacsináló buli.
Ez július 5-én volt, ekkor voltunk utoljára náluk.
Azért a biztonság kedvéért a ciklus 11. napján júlus 15-én elmentem ultrahangra, ahol az orvos is megerősítette, hogy minden rendben, minden szép, éppen peteérés készülődik. Így megnyugodtam erről az oldalról is.
Egy hétfői napon mentünk először, munka után, teljes izgalomban. Odafelé az autóban arról beszélgettünk, hogy vajon milyen lesz a kezelés, mit fognak mondani, egyáltalán milyen emberek lesznek, hogy fogjuk magunkat érezni, mennyire tudunk őszinték lenni.
Mert azért valljuk be 5 év próbálkozás után már nem nagyon vannak illúziói az embernek, nehéz bármiről is elhinni, hogy majd ez lesz a megoldás, viszont ha nem próbálod, nem mész előre, akkor abba őrülsz bele, szóval 2 oldala van a dolognak.
Én személy szerint éppen egy olyan periódusban voltam, amikor kicsit csalódtam az orvostudományban, amikor minden erőtartalékomnak a végénél jártam, fizikai és lelki értelemben egyaránt. Újabb lombikról hallani sem akartam, orvost látni sem bírtam volna, minden gyógyszerrel és vitaminnal leálltam, egyedül a Thyroxint és a Meforalt szedtem továbbra is. A diétám botrányos volt, gyakorlatilag mindent megettem amit kívántam, tornára nem jártam, mert szinte majdnem mindig menstruáltam, szóval nem voltam éppen a legjobban.
Persze a távlati terveink megvoltak, úgymint intézetváltás és Kőrösi doktor Győrben, hiszen nekem is volt háttérinfóm, hogy Krizsa elmegy a Kaáliból. Bár nem emiatt akartam intézetet váltani, hanem azért mert úgy éreztem, hogy esetemben megállt a tudománya és egy másik nézőpontot is akartam. Fel is hívtam Győrt időpontért, de persze nem volt sosem. Aztán láttam, hogy Kőrösi doki szabin van, aztán azt mondták, hogy csak a 95 ezres verzióval vesznek át. Gondoltuk jó, legyen ez, de akkor majd szeptemberben, addig is pihenjünk, regenerálódjunk.
Az első impulzusok :
Kis falu viszonylag nagyobb utcájában egyszerű, vályogból épült parasztház. Udvaron barackfák és egy barátságos puli fogadott. A ház mellett fészer, ami Gyuszi " műhelyeként " is funkcionál.
A ház tipikus parasztház, de őszintén, van benne halott német katona is :-) Viaszosvászon terítők, futó virág, ami kb. 10 méteren fut, műanyag rózsacsokrok, angyalos és krisztusos képek, fényképalbumok sokasága, fényképek a gyerekekről és az unokákról.
Nem élnek mélyszegénységben, de nehéz életük van. Mégsem kérnek a gyógyításért pénzt.
Mindketten nyugdíjasok, Gyuszi az állattenyésztésből ment nyugdíjba, Ildikó pedig világ életében háztartásbeli volt.
Úgy fogadtak minket, mintha ezer éve ismernének, ölelés, 3 puszi, jobb-bal-jobb. Mivel telefonon Sz . már említette, hogy miért jönnénk, képben voltak velünk. Elmondtuk a történetünket és kérdeztük, hogy tudnak- e segíteni. A válasz ez volt : miért nem mentünk előbb? Persze aztán mondták, hogy nincsenek véletlenek és minden úgy történik, ahogy annak történnie kell.
Szabályok :
Valószínű, hogy 1-2 héten keresztül minden hétköznap mennünk kell, az időtartam majd kialakul a kezelések alatt.
Ez alatt az idő alatt tilos a szex. Ahogy Gyuszi mondja : nincs szex, csak keksz :-):-) Aztán amikor ők azt mondják, hogy most már lehet, akkor aztán mindent bele.
Első perctől kezdve állították, hogy nincs itt semmi baj, lesz nekünk kisbabánk, mégpedig kettő, az első baba kislány lesz, a pöcsös pedig utána jön. Egyszerűen nem tudom elmondani, hogy milyen földöntúli bizonyossággal állította ezt Gyuszi. Kérte, hogy bízzunk benne, ő tudja, hogy így lesz, már 58 baba született a segítségükkel. Amikor a második alkalommal mentünk, akkor boldogan újságolták, hogy úton van az 59. baba is.
Olyan a légkör náluk, nem tudom máshogy mondani, nem is akarok nagy szavakat használni, de akkor is a legjobb szó : áldott. Meleg, szeretetteljes, biztonságos, fészekszerű, keblére ölelő. Amikor a gyógyításról, Istenről, angyalokról, segítőkről, Atyáról, a kapott képésségeiről beszél Gyuszi, teljesen megváltozik, eltűnik az egyszerű parasztember és valami mélyebb, zsigeri tudást és hitet lehet a szavaiból érezni.
Az egyik legfontosabb, hogy nincs szükség azonos gondolkodásra, sem pedig hitre ahhoz, hogy az általa közvetített gyógyító energia hasson, hogy a segítség hozzád érkezzen.
A keze
