Táltos látogatások

A kezelés

Általában 45 percig - 1 óráig tartott. Mindkettőket kezeltek egyszerre, felváltva, hol Gyuszi, hol pedig Ildikó. Sosem ők mondták, hogy melyikünk hova üljön, hanem mindig mi döntöttük el  a kocsiban odafelé menet a hangulatunknak megfelelően.

A kezelés első részében háttal kell ülni és akkor elkezdődik az energiaáramlás, átadás. Olyan kézrátételes, finoman hangolt masszázsmozdulatok  a nyaktól kezdve a gerincen át az egész háton. Gyuszi nagyon sokszor rajzolt keresztet a hátamra, illetve sokszor meg is puszilta. Amikor a férjemet kezelte megfigyeltem, hogy behunyja szemét és nagyon erősen koncentrál.

A kezelés második felében tenyérrel felfelé teszik a kezüket a székre és gyakorlatilag bele kell ülni a tenyerükbe. Itt nem történik semmilyen mozgás, egyszerűen és tisztán áramlik az energia. Én nagyon sokszor éreztem az egész medencémben, illetve végig felfelé a gerincemen.

Aztán pedig oldalt kell ülni és az egész hasat és medencét, méhet, petefészket, prosztatát, hasi szerveket kezelik.

Minden alkalommal ez volt a protokoll. Nem tudom más betegségeket hogyan gyógyítanak, de azt tudom, hogy szinte minden esetben tudnak segíteni. Még a legreménytelenebb esetekben is tudnak enyhíteni a szenvedésen.

A kezelések közben sokat nevettünk, jókat beszélgettünk. Gyuszi nem mond semmit az állapotodról, míg Ildikó elmondja amit lát és tapasztal. Gyuszi is válaszol minden kérdésre őszintén, csak kérdezni kell. És nincs buta kérdés.

Sokszor ott maradtunk még a kezelések után is egy kicsit még diskurálni, csak úgy ott lenni abban a pozitív elfogadó légkörben. Mert amellett, hogy kezeltek, az összes napi feszültséget, negatív gondolatot, rossz történést, előítéletet, haragot, bánatot, elkeseredettséget, mindent valahogyan kisöpörtek belőlünk és minden alkalommal olyan jóleső fáradtsággal indultunk haza, amikor úgy érzed, hogy kitárult az agyad ablaka, kiengedtél mindent belőle és most új és friss szelek járnak át. Ezt az érzést sokszor felerősítettük azzal, hogy hazafelé nagyon pozitív és életigenlő meditációs zenéket és mantrákat hallgattunk a kocsiban.

Nekem az a bizonyosság és az a hit, ahogyan Gyuszi azt állította, hogy lesz kisbabánk és ne aggódjak, rengeteget jelentett. Úgy éreztem, hogy pár napra le tudom tenni a felelősséget ebben a kérdésben. Nem átadni, nem átruházni, hanem egyszerűen és szimplán, minden gondolkodás nélkül elhittem, hogy igen, ez lehetséges, hiszen Gyuszi megmondta, neki pedig a Feljebbvaló mondta, az Atya és az ő segítői.

A beszélgetéseinkről nem akarok részletesen írni, de azt tudni kell, hogy nem vagyok a szigorúan vallásos értelemben vett istenhívő, de hiszek egy felsőbb akaratban, hiszek a Sorsban, hiszem, hogy nincsenek véletlenek, hiszek a védőangyalokban és hiszem, hogy vannak áldott emberek.

Gyusziék sem mint indiviidumok gyógyítanak és segítenek, hanem egy felsőbb hatalom energiáját közvetítve segítenek.

A második héten szerdán mondta Gyuszi, hogy pénteken lesz a kezelés utolsó napja. Én éreztem, hogy a belsőmben ismét készülődik valami, ekkor éppen 10 napja múlt el az előző menstruációm. Csütörtökön kétségbeesve mondtam, hogy érzem meg fog jönni és nagyon el voltam keseredve. Persze péntek reggel meg is jött, így délutánra elég magam alatt voltam. Gyuszi mosolyogva fogadott és kérte, hogy nyugodjak meg, mert minden rendben van, szépen tisztul a szervezetem, megvárjuk míg elmúlik a vérzés és akkor aztán mehet a babacsináló buli.

Ez július 5-én volt, ekkor voltunk utoljára náluk.

Azért a biztonság kedvéért a ciklus 11. napján júlus 15-én elmentem ultrahangra, ahol az orvos is megerősítette, hogy minden rendben, minden szép, éppen peteérés készülődik. Így megnyugodtam erről az oldalról is.