IR diéta a mindennapjaimban

Mivel bő 4 éve tudom, hogy IR-es vagyok, ezért a mostani időszakban sem jelent nehézséget a diéta tartása. De gondoltam írok egy kis összefoglalót, mert bár még a 24. heti cukorterhelés távolinak tűnik, azért arra is fel kell készülnöm, hogy onnantól még szigorúbb szabályok vonatkoznak majd rám, a terhelés függvényében.

Egyelőre ezen nem stresszelek egyáltalán, hiszen megbeszéltük a dokival, hogy addig simán szedem a Meforált, jól viselkedem, aztán majd a terhelés eredménye edönti a továbbiakat.

Amikor 2009-ben megtudtam, hogy az IR miatt nem tudok lefogyni és ez is relatív akadálya lehet annak, hogy nem esem teherbe, valamilyen szinten nagyon örültem és fel is lélegeztem. Kaptam egy kapaszkodót, a 160 gr-os szénhidrát diétát és az "ördögtől való " Meforált.

Mondanom sem kell, hogy nagyon lelkes voltam, szerencsére kisebb hasmenésekkel, meg szagundorral és ételek nem kívánásával megúsztam a gyógyszer felépítését. Emellett spártai szigorúsággal tartottam a diétát, ebédre Norbi kaját rendeltem és minden a Nagykönyv szerint működött nálam.

Gyönyörűen elkezdtem fogyni, ami hatalmas sikerélményt adott, a 8. hónapra szinte teljesen eltűnt a mensi előtti pecsételésem. De teherbe esni nem sikerült.

Az első komolyabb ellenőrző konzin már javultak az értékeim, de még nem kellő mértékben, ezért a doki megemelte a gyógyszeradagom 3*500-ról 3*850-re.

Telt-múlt az idő én még mindig tartottam a diétát, de már nem olyan lelkesen, hiszen nem estem teherbe, a súlycsökkenésem is megállt, egyszerűen nem tudtam letornázni 68 kilo alá Eddigre már a szagát is utáltam  a Norbi kajának, a telejskiőrlésű dolgoktól a hideg is kirázott, mertem pirítóst enni reggelire, pedig nem szabad, sőt néha még tejet is ittam reggel !!! Ó én bűnös lélek :-):-) Nem utasítottam vissza egy szelet sütit ha megkínáltak, simán ettem szőlőt és dinnyét, a fagyizásról nem is beszélve. Ha megkívántam a krumplit, akkor ettem, szóval azért elkurvultam rendesen. Mindig azt mondtam, hogyha a szívemre teszem a kezem, akkor olyan 75- 80%-ban tartottam a diétát. Persze a gyógyszert soha nem hagytam abba.

A teherbeesésem előtt pedig annyira le voltam amortizálva mindenhogy, hogy konkrétan egyáltalán nem fogalkoztam az IR-rel azon túl, hogy a gyógyszert bevettem.

Viszont gyökeres pálfordulás lett az étkezésemben, amint megláttam a második csíkot. Azonnali hatállyal és szigorúan visszaálltam a 100 % diétára és próbálom tartani a 160 gr. szénhidrátot ( néha nagyon nehéz és tudom, hogy kevesebbet eszem )  valamint visszatértem a mindennapi mérlegelésre.

Ennek következtében már az elején fogytam több mint 3 kg-ot és azóta is úgy látom, hogy folyamatosan egyre vékonyabb vagyok összességében és csak a hasam indult növekedésnek :-):-):-) Bárki megkövezhet, de én ennek nagyon örülök.
Mivel nem indultam kicsi súllyal és más problémáim is vannak ( legfőképp a magas vérnyomás )  ezért tudom, hogy hülyén hangzik, de arra kértem a Kicsikémet, hogy legyen olyan jó hozzám és használja fel a tartalékaimat :-):-):-)

Na és akkor mielőtt valaki azt hinné, hogy koplalok és éheztetem a gyerekemet, íme néhány példa, hogy miket eszem és milyen szénhidrátelosztás van nekem előírva :

Reggeli : 30 gr. lassú felszívódású szénhidrát 6:30

Mindennap iszom reggel egy rendes főzött kávét édesítővel és 2 kiskanál tejporral. Ez az alapcsomagom.

Aztán 1 Kornspitz, vagy 1 szelet magvas Lipóti kenyér, vagy más teljeskiőrlésű buci vagy zsemle ( Lidl-ben jókat lehet kapni ), vajjal, vagy sajtkrémmel, vagy vajkrémmel és rengeteg zöldséggel ( paradicsom - uborka - paprika ). Sokat csinálok padlizsánkrémet, avokádókrémet, körözöttet, tejfölös túrót, tonhalas krémet

Felvágottat, szalámit szinte nem eszem, nagyon ritkán jó minőségű sonkát vagy kolbászt, illetve virslit, vagy krinolint.

Tojást is csak reggel eszem.

Tízórai : 25 gr lassú és gyors felszívódású szénhidrát vegyesen  10:00

Régebben ízesített joghurtot ettem, a szénhidrátmennyiségre helyeztem a hangsúlyt, nem pedig arra, hogy még diétás is legyen. Hába na, én szeretem a finom dolgokat :-)

Mióta terhes vagyok, nem nagyon kívánom az édeset, annál inkább a savanyút, ezért áttértem a natúr kefírre 3-4 szem Korpovit keksszel.

Ebéd : 50 gr lassú és gyors felszívódású szénhidrát vegyesen 12:00

Mivel még dolgozom, ezért rendelem az ebédet. Sok ebédszállítót megnéztem és ahonnan szívem szerint rendelnék ( www.endietam.hu ) onnan nem tudok, mert ők nem szállítanak ide.

Ezért most innen rendelek : www.e-food.hu. Azért szeretem, mert finomak az ételeik ( kicsit sóztlan, de ez nekem pont jó, mert nagyon kevés sót használok a vérnyomás miatt ) és fel van tüntetve a szénhidráttartalom, valamint vannak kisadagjaik.

Mivel nem tudok egyszerre sokat enni, nekem nagyon bejönnek ezek a kisadagok. Persze ez sokszor nem teszi ki az 50 gr. szénhidrátot, de eszek a cég menzáján hozzá valamilyen gezemice levest és úgy üti a lécet.

Uzsonna : 25 gr. gyors felszívódású szénhidrát 15:30

Ilyenkor eszem gyümölcsöt. Nem válogatok, ha szőlőt kívánok, akkor eszem egy pár szemet.

Vacsora : 30 gr. lassú felszívódású szénhidrát 18:00 -18:30

A reggeli különböző variációi :-):-) Ilyenkor szoktam néha tejet inni, ha nagyon megkvánom, de ez ritka.

Ezen kívül mindig van nálam pár szem dió, mandula, Korpovit keksz, illetve a Lidl-ben lehet kapni egy olyan keveréket amiben van törökmogyoró, kesudió, mandula, sima mogyoró meg mazsola.

Bárki bármit is hisz, teljesen változatos ez az étrend és nagyon hamar hozzá lehet szokni. Igazából ha belegondolunk akkor a gyerekeket is így szoktatjuk a rendes étkezésekhez, hiszen mindannyiunknak szüksége van a napi ötszöri étkezésre. Néha kicsit sok, de könnyű betartani :-):-)

Ja és mielőtt még szentként tüntetem fel magam, néha szoktam egy kis pizzát is enni, vagy csinálok diétás sütiket, vagy a legnagyobb tiltott gyümölcsöt is eszem, mert egyszerűen kívánom : a banánt. Egyrészt mert tele van olyan vitaminnal, mint pl. a K vitamin, amit nem nagyon tudok máshonnan bevinni, másrészt meg olyan nagyon kíííííváááánom :-):-) Na jó ,1 héten 1 banánt :-)

A mostanában néha jelentkező vécézési nehézségre pedig megtaláltam a megoldást. Este innom kell egy kis 100%-os narancslevet, vagy almalevet és reggelre minden rendben lesz :-) 

Szóval vannak kilengések, de azért kemény vagyok :-):-)

3. UH. 2013.09.23. 11w+3d

A múltheti aggódásom a hétvégére teljesen elpárolgott, úgy veszem észre, hogy ez olyan, mint a lombikoknál, hogy van egy nap, amikor teljesen bekattanok és tiszta agyament vagyok, csakis a legrosszabb verziókra gondolok, aztán ez eltűnik és marad a bizakodás, a reménykedés, meg a pozitivizmus.

Ezért amikor találkoztunk Sz-el a doki előtt, aki kérdezte, hogy izgulok-e, teljesen nyugodtan mondtam, hogy egyáltalán nem izgulok, mert tudom, hogy minden rendben lesz. Persze azért kérdezte, mert ő nagyon izgul és aggódik, csak nem akarja mutatni nekem :-):-):-)

Viszonylag hamar bejutottunk és ez a doki is őszintén örült nekem és a babának :-) :-) Nála voltam ama utolsó cikluskövetésen, amikor közölte, hogy 3 nap múlva ovulálok és ő csinálta az inszeminációkat is a lombikok előtt. 

Szuper gépe van, én is látom a fejem felett a történéseket, Sz. pedig a doki gépén láthatja a babát.

Először hüvelyi ultrahangot csinált, rögtön látszott a mi gyerekünk és annyira szembeötlő volt a változás a 3 héttel ezelőtti pinduri kis magzatkezdeményhez képest, hatalmasnak tűnt :-):-) És már van keze és lába és izeg-mozog vele :-):-) Annyira édes :-):-) 

A mérete 45 mm, vagyis 34 mm-ert nőtt 3 hét alatt!!!! :-):-) Láttuk, ahogyan ver a szíve, olyan gyorsan dolgozik, hogy alig lehet követni :-) A gép szerint 11w+2 napos, tehát 1 nappal fiatalabb a ciklus szerinti kornál, vagyis minden teljesen szabályos. 

A mérete igazából eddig volt nekem ennyire fontos, mert így át tudtam tetetni a CVS-t szeptember 30-ra, így Sz. is velem tud jönni. Ez pedig nagyon fontos nekem és neki is, hogy együtt legyünk. 

Órákig el tudnám nézni, hogy mit csinál odabenn, egyszerűen erre nincsenek szavak, annyira imádom már most, hogy nem lehet elmondani :-):-):-) Később átváltott hasi ultrahangra, így úgy is mozizhattunk. A méhlepény már átvette a szerepet, szerencsére az is jó helyen tapadt, a mellső falon. 

Úgyhogy egyelőre zen állapotban vagyok, minden csodálatos, folyamatosan a Kicsire gondolok, ebből kifolyólag ma voltak olyan e-mailjeim, amiket korrigálnom kellett :-):-)

Valahogy jó, hogy nincs már messze a CVS időpontja sem, nincs sok idő tépelődni és a tegnapi élmények reményeim szerint kitartanak a héten :-):-) 

Mindig csak egy lépést egyszerre és örüljünk mindig a mának :-):-) Most nagyon boldog vagyok és állandóan idióta módon vigyorgok :-):-)   

Első sztárfotó 11w+3d

Akkor bemutatom a Mi kis Csodánk első sztárfotóját :

Aggodalmaskodás :-):-)

Egész eddig jól bírtam. Nem idegeskedtem, nem kombináltam, nem kutakodtam és keresgettem a neten, teljesen elégedett voltam a Lányok által szuperül összeszedett információhalmazokkal.

Pár nappal ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy a lombikos időszakokban és a közte lévő szünetekben rámtörő újabb és újabb információkra éhes, állandó készenlétben lévő, folyamatosan a startvonalon álló, az indítópisztoly lövésére váró up to date énem elfáradt.

Amikor kiderült, hogy eszméletlenül nagy csoda folytán babás lettem, a Lányok közül már többen előttem voltak és minden kérdéskört tüzetesen körüljártak, a lehető legteljesebb képet rakták össze objektív -szubjektív szempontok szerint. Én pedig élveztem és élvezem az ő kutatómunkájuk gyümölcsét. Ezt köszönöm.

Az elején csakis arra tudtam gondolni, ez a Baba minket választott. Most és itt, minket választott, semmi baj nem lehet. Gyuszi is megmondta. ( Ezek a napi mantráim :-) ) Persze megkönnyítette a helyzetet, hogy semmi görcsölésem - fájdalmam és semmilyen szivárgásom nem volt. Folyamatosan és megbízhatóan minden rendben volt / van mosdóügyileg, minden úgy halad, ahogy az a Nagykönyvben meg van írva :-):-)  Tüneteim jönnek és mennek, cicijem hol nagyon fájnak, hol kevésbé, hányingerem még nem volt ( remélem nem is lesz ), viszont vannak nagyon enyhe émelygéseim, az a borzasztó fáradtság kezd elmúlni, a vádlim elkezdett görcsölgetni, vérnyomásom rendben ( érezném, ha baj lenne ), fogytam 3 kg-ot a szigorú diéta miatt, a hasam alja már 2 hete szépen kidudorodott, keményebb volt, ki lehetett tapintani, hogy hol a Kicsi :-):-)

Az ultrahangok előtt is magamhoz képest tök nyugodt voltam, semmi kétségem nem volt afelől, hogy kicsi Babám él és virul, lesz szívhang és minden rendben lesz. 

Na és itt jön a de !  :-):-)

Az utolsó UH is már több mint 2 hete volt, ahol ugye a méretek alapján kb. 1 héttel kisebb volt. Már a múlt héten is éreztem, hogy nagy dolgok történnek odabenn, folyamatosan ment a szurkálás - nyillalgatás mindenfelé, a derekamnál is, ami tök természetes, hiszen csinálja a helyet, nyúlnak a szalagok. A vizualizációm is átalakult, most már nem egy mozdulatlanul fekvő rebbenő szívű embriót látok magam előtt, hanem egy igazi Ficánkát, aki élvezkedik odabenn, pörög-forog, jön-megy-intézkedik :-):-):-)

A hasam 2 napja átalakult. Már nem lehet olyan élesen kitapintani az alján a domborulatot, kezd a felette lévő zsírpocakkal osszeolvadni ( persze ha megfogom a zsírpocakot, azért érezhető, hogy az zsírpocak ). Mivel egyébként sem voltam vékonyka, de kövér sem, amolyan igazi kis formás faros-bögyös, mindig is tudtam, hogy hogyan kell öltözködni, mi az ami előnyös, mi az ami nem. Emellé még kis töpörödött törpördög is vagyok. A 3 kg, ami lement rólam, furcsa módon nagyon látszik, sokan mondták, hogy fogytam. Olyan helyekről, mint a fenekem, meg a lábam, meg persze az arcom. Így most az a helyzet állt elő, hogy jobban nézek ki mint a babásodás előtt, mert ugye mindig is volt hasam, azt tudom, hogy hogy nem kell kiemelni, ergo egyáltalán nem látszik, hogy kisbabát várok.

Hétfőn délután Sajátultrahangos dokinál, szuperszónikus gépen UH. Akkor leszek 11w3d, vagyis a 12. hétben. Igazából pontos méretet szeretnék tudni, mert ha már elérné a ciklus szerinti méretet, akkor talán mehetnénk szeptember 30-án az Istenhegyibe. Most október 7-re van időpontunk.

Viszont Sz. és csoportja megnyertek egy versenyt és október 7-én 4 napos nyereményúton lesz Görögországban. Semmiképp nem várom el tőle, hogy lemondja az utat és nem is engedném, de ezért lenne jó ha 1 héttel korábban mehetnénk, mert akkor ő is ott lehetne velem.

Ha a hétfői méretek alapján is kisebb a Baba és marad az októberi vizsgálat, akkor megkérem Anyukámat, hogy jöjjön el velem és egy barátunk felvisz és hazahoz. 

Ezek a tények.

És akkor az érzések :

Jajistenem csak hétfőn is ott legyen a gyerekünk és legyen szívhangja és minden rendben legyen.

Jajistenem remélem eleget nőtt a közel 3 hét alatt és megfelelően fejlődik.

Jajistenem csak minden rendben legyen, jajistenem csak minden rendben legyen.

Jajistenem szupergépen 12 hétben már lehet nézi az orrcsontját, meg lehet megméri a tarkóredőt, jajistenem csak minden érték jó legyen.

Meg még sorolhatnám. Hiába tudom mélyen legbelül, hogy minden rendben volt-van-lesz, akkor sem tudom kikapcsolni az időnként rámtörő aggodalomhullámokat.

Mindegy, mindig csak egy lépést előre, most koncentráljunk a hétfőre, a többi majd kiderül és alakul utána :-):-):-)

Ma 10w6d.

Elmondjuk - ne mondjuk? Kinek mondjuk - mikor mondjuk?

Kardinális kérdések voltak ezek. Egyértelmű, hogy a közeli családnak már a pozitív tesztet is elmondtuk.

Sz. nagymamájának és unokatestvéreinek az első szívhang után, az én nagyszüleimnek 2 hete, amikor otthon voltunk az unokatestvérem esküvőjén.

A közvetlen felettesemnek elmondtam már 7 hetesen, amikor visszajöttem a szabadságról, hiszen baráti a viszonyunk és a lombikokban is maximálisan támogatott. Egyébként a lombikokat sem titkoltam a cégnél, mindenki tudott róla. 

A nagyobbik főnökömnek a második UH után szóltam.Végül pedig mivel nálunk röntgenes ellenőrző kapu van ( olyan mint a rendőrségen, bíróságon ) a múlt héten engedélyt kértem, hogy ne kelljen átmennem rajta. Persze mindenki vágja, hogy mit jelent ha egy nő nem megy át az ellenőrző kapun, így ez olyan mintha közzétenném a Blkkben, hogy terhes vagyok. 

Mivel sokan tudtak a lombikokról is, nagyon sok kedves szót és gratulációt kaptam :-)

Barátaink közül az egyik legjobb baráti házaspárnak ( ahol a keresztlányunk is van ) csak a múlt hétvégén mondtuk el, mert messze lakunk egymástól és egyszerűen nem tudtunk olyan időpontot találni, hogy mindannyiunknak jó legyen, telefonon meg nem akartuk :-):-)

Gyusziékat felhívtuk a nyarlásról és múlt hét pénteken pedig voltunk is náluk. Nagyon jó volt, mint mindig, 2 hét múlva megyünk újra. Olyan jót tesz nekünk és a baba is kap a teremtő erőből, a pozitív energiákból :-)  

Krizsa doktort is felhívtam a múlt héten, nagyon-nagyon örült. Azt mondta, hogy bármi kérésem-kérdésem van, nyugodtan hívjam, ha mégis Pesten akarnék szülni, abban is tudna segíteni és mindenekelőtt azért jelentkezzek, hogy tudja mi van velem, de növesszem és növesszem a pocakot :-):-) 

Sz. még nem szólt a kollegáinak, meg van pár barátunk, akik még nem tudják, az utcabeli szomszédaink-barátaink sem, így ezért olyan félnyilvánosság jellege van. 

Nem vagyok babonás, nem gondolom, hogy ki kell várni a bűvös 12 hetet, főleg mert olyan sokat vártunk rá és már úgysem nem tudunk semmit sem befolyásolni. 

Mindig a testvérem mondata lebeg a szemem előtt : a fogantatás pillanatában már minden eldőlt. Ez egy megkérdőjelezhetetlen mély igazság. 

Persze azért nem vagyok ám én sem a nyugalom szobra, nekem is vannak paráim a méretét, a fejlődését illetően, az UH előtt, a tervezésben, a CVS miatt, stb., de ezek egy másik bejegyzés témái :-)   

Terhesgondozó 2013.09.13.

Pénteken délre volt időpontom, nem is volt előttem csak 1 kismama, úgyhogy simán be is tudtam menni.

Most is bebizonyosodott, hogy milyen jó, hogy be van írva a kiskönyvembe, hogy ki az orvosom, mert teljesen másképp beszélnek itt az emberrel, ha látják, hogy van fogadott orvosa.

Első reakció : 41 éves ??? Első gyerek?

Miután ecseteltem a hosszú próbálkozásokat és lombikokat, jött még az orvosoktól is idegesítő kérdés :

Tudja, hogy mi a legjobb ellenszere a lombiknak? Az, hogy elengedik és nem görcsölnek rajta tovább, nagyon sok spontán terhességet láttam én már itt lombikok után.

Azért nem bírtam ki és rávágtam, hogy nagyon könnyű ezt mondani 1-2 gyerekkel a tarsolyban és nem olyan könnyű elengedni azt, amit a világon a legjobban szeretnénk. Egyébiránt kedvesen mosolyogtam.

Kiadták az első laborokra a beutalókat, szintén megírta a genetikai UH-ra is a beutalót ( 09.30 ) és a 16. heti vérvételekre is kaptam papírokat. 

Aztán kezdte a genetikai vizsgálatokat. Szokásos körök : korom miatt és az előzmények miatt feltétlenül ajánlott az amniocentézis. Mire én : CVS lesz. Válasz : nagyon jó. De tudja van egy új genetikai vizsgálat a Prenatest, amit vérből csinálnak és ezzel ki lehet váltani a szúrásokat. Mert ha meglenne rá a keret, akkor ő azt javasolná. 

Mondom neki, ennyi lombik után ugyan honnan lenne 290ezer csak erre a vizsgálatra? 

Aztán még ecsetelte a korom miatti nagyobb esélyeket a fejlődési rendellenességekre, mintha magamtól nem tudnám. 

Majd előjött a következővel : mivel jön az őszi és téli időszak, kötelességünk tájékoztatni a kismamákat a szakmai kollégiumunk véleményéről, miszerint ajánlott az influenza elleni védőoltás. De ezt olyan hangon és arckifejezéssel mondta, hogy teljesen nyilvánvaló volt, hogy eszembe ne jusson beoltatni magam :-) 

Aztán még rá is kérdezett : átment az üzenet, amit akarok mondani ? Bólintottam, hogy igen. 

Egyébként sem oltatnám be magam influenza ellen még akkor sem, ha mindenki javasolá, úgyhogy legalább nem zavart össze ebben a kérdésben.  

Aztán pedig tényleg őszintén gratulált és mondta, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz, ne idegeskedjek. 

Utána még vagy 20 percet töltöttem a betegfelvételen a vérvételi időpontok totózásával és lefoglalásával.     

Történelmi pillanat :-):-)

A mai naptól hivatalosan is kismama lettem, ugyanis most már van róla kiállított dokumentum :

A várandós anya gondozási könyve címen. 

Mindez benne van egy mappában, amin a következő áll :

Gyermekem adatainak, leleteinek gyűjtő mappája  

Még mindig nem tudok jobb szót találni erre az egészre, minthogy szürreáilis :-):-) Olyan ez, mintha párhuzamos életet élnék valakivel, aki én vagyok, de mégsem én :-):-)

Reggel a védőnőnél kezdtem. Nagyon kedves, szimpatikus késői negyvenes - korai ötvenes, szerintem jól ki fogunk jönni egymással. Persze rögtön vágta az utcánkat, mert mindenki hozzá tartozik, hogy nem fog unatkozni ez a gyerek, hiszen rengeteg Apróság lakik ott. 

Egyáltalán nem vette rossz néven a túl tájékozottságomat, de bőven hagytam kibontakozni. Vinnem kellett reggeli pisit, minden rendben volt vele. Mindent szépen elmondott, elmagyarázott, tulajdonképpen jól is éreztem magam ott. 

Egyszóval regisztrált kismama lettem. Azért nagyon jó érzés, olyan sálálálálálálás :-):-)  

KINCSEM ŐRZŐJE

Így hív mostanában Sz.

Soha életemben nem mondtak nekem ennél szebbet :-):-):-):-)

Második UH. 2013.09.03. 8w+4d

Nagyon vártam ezt a napot, hiszen iszonyú kiváncsi voltam, hogy mennyit nőtt, ott van-e még, halljuk-e a szívét, meg úgy általában, hogy minden rendben van-e. Ez volt az első vizit Sajátorvosunknál. Ő csinálta közel 3 évvel ezelőtt a lapar-hisztero műtétemet, illetve a hétköznapi dolgokkal is hozzá járok. Nagyon örült a hírnek, hogy sikerült végre teherbe esnem annyi próbálkozás és megpróbáltatás után, főleg, hogy spontán.

Nem sokat teketóriázott, fekhettem is fel. Először manuálisan megvizsgált, majd hasi UH-ot csinált. Én úgy tudtam, hogy ilyen kis terhességi korban még hüvelyi UH van, de ő hasit csinált. Ahogy rányomta a hasamra az UH fejet, rögtön megláttuk a petezsákot és a babát, aki határozottan nagyobbnak tűnt. Aztán bekacsolta a szívhangot és hallhattuk ismét, hogy hogy dobog a szíve :-):-):-) Nagyon megnyugtató érzés :-):-)

Ez van írva a papíromra :

BV : kisebb női ökölnyi gravid uterus, szabad környezetben

UH : uterusban 11 mm CRL hosszúságú élő embrió

DG.: Grav..s. 7-8.

Aztán a gyógyszereimet beszéltük meg :

L-Thyroxin - 1*100 mikrogramm ( 2 szem ) menjen tovább - endokrinológusnak csináltatnom kell TSH és T4 szint vérvételt

Meforál - 3*850 mg menjen tovább, támogatja  a 24. hétig, aztán majd a cukorterhelés függvényében döntünk a továbbiakról - ezzel el is dőlt, illetve megerősített abban, hogy nem fogom leépíteni a 14. héten.

Dopegyt - 3*3 ez egy kicsit sok, főleg már így az elején, de a vérnyomásomat karban kell tartani és én nagyon fosok, inkább beveszem ezt az adagot, hogy jól lent tartsa a vérnyomásomat, hiszen a második trimeszterben úgyis  vissza fog kúszni a normál tartományba és akkor már teljesen be lesz állva, tehát remélem simán a normál tartományban fog maradni.

Ennek ellenére a második trimeszter elején a 12. hét után mennem kell majd a Nefrológiára, amiről fogalmam sem volt, hogy eszik-e vagy isszák. De utánanéztem és a vesével foglalkoznak, de elsősorban belgyógyászok is, a doki a kiválasztását akarja ellenőrizni a vérnyomáscsökkentőnek, illetve itt írhatnak más gyógyszert is a Dopegyt valamilyen szintű kiváltására vagy csak bizonyos mennyiség helyettesítésére. Piroskánál olvastam ( piroskaesfarkas.blog.hu ), hogy ő is szedett mást is a Dopegyt mellett.

Terhesvitamin Femibion - de most fogyott el, így kipróbálom a Matruelle-t, sok helyen olvastam jót róla és van benne Omega3 is.

Ezen felül szedek még minden reggel 3 mg. folsavat és 2-3 naponta 1 szem 3000-es D-vitamint és C vitamint is.

Teendők :

Felhívni a védőnőt, aki kiállítja a kiskönyvet ( történelmi pillanat, Heni hivatalosan is kismama lesz :-).-) )

Ezzel egyidejűleg felhívni a terhesgondozót is időpontért, hogy regisztráljanak és  megkapjam az első nagylaborra a beutalókat. De ide csak kiskönyvvel lehet menni, így első a védőnő.

Aztán nagy levegőt vett és belekezdett a 12. heti genetikai vizsgálatokba, illetve ennek ecsetelésébe. Nem mondta ki nyíltan, de félnyíltan éreztette, hogy jó-jó a kombinált teszt, de ő mindenképpen az amniocentézist javasolja, illetve szeretné ha megcsináltatnánk az előzmények és nem utolsó sorban a korom miatt. Hiszen a kombinált teszt úgysem hozna jó eredményt és az csak statisztika.

Erre én rögtön mondtam a CVS-t és az Istenhegyit és láttam rajta, hogy teljes mértékben egyetért a döntésünkkel és támogatja. Azt mondta, hogy az még jobb és hamarabb is tudunk biztosat, nem kell olyan sokat várni az eredményre és Hajdú Krisztina profi.

Vele legközelebb akkor találkozunk, ha megvannak a laboreredmények, illetve kezünkben van a genetikai UH és a CVS eredménye.

Amikor hazértünk, akkor kezdtem el kattogni, hogy ilyen idős terhességi korban már nagyobbnak kellene lennie a babának. Est átküldött egy nagyon jó táblázatot, amiben benne vannak a CRL méretekhez tartozó terhességi hetek-napok. E szerint a táblázat szerint is a 11 mm mérethez 7w2-3d terhesség társul. Tehát továbbra is megvan az az 1 hét különbség, ami már az első UH-on is látszott. Igazából nem vagyok kétségbeesve, mert ha a viszonyszámokat nézzük és a növekedési ütemet, akkor minden perfect, csak 1 héttel kisebb.

Lehet később volt peteérés, vagy tovább bolyongott a petevezetőben, vagy sokáig kereste a helyét, hogy hová ágyazódjon be, bármi lehet.

Ez csak egy helyen kavarhat be, az pedig a CVS időpontja.  Már felhívtam őket és méret alapján ők is 1 héttel későbbre adtak időpontot, október 7. hétfőre. Akkor pedig már 13w3d leszek, tehát betöltött 13. hetes terhes. Védőnőhöz a héten csütörtökön megyek, a terhesgondozóba pedig pénteken. Ha a terhesgondozóban nem csinálnak UH-ot, akkor viszont azon agyalok, hogy a 12. terhességi héten én csináltatok egy UH-ot, úgy szeptember 26. csütörtök körül. Mert ha a baba összekapja magát és felzárkózik a tankönyvi méretekhez, akkor mehetnénk szeptember 30-án hétfőn, amikor 12w3d leszek. Ha pedig továbbra is fennáll az 1 hét különség, akkor meg maradhat október 7. 

Kert és nyaralás

A sok izgalom közepette a kertünk is elkészült végre, a terasz befedve, a kisház csodaszép, a mini japánkert meg még szebb, zümmögnek az automata locsolófejek, a füvünk pedig olyan haragoszöld, hogy csak na :-):-) Jessy kennelje is kész, már ott a háza és nagy tető is van felette. Egyelőre még nem tökéletes, mert még 1-2 dolog ott van tárolva, de a hét elejétől Őnagysága a kennelben tartózkodik, amikor senki nincs otthon.

Annyira okos, hogy nagyon büszke vagyok rá. Igaz, hogy vettünk egy elemmel működő kutyatrénert, aminek 3 funkciója van : hangot ad ki, rezeg és az utolsó lehetőségként picit megüti árammal. A nyakára kell tenni mint a nyakörvet és távirányítóval lehet trénelni. Sz. kipróbálta az áramütést magán amikor a legmagasabb fokozatra volt kapcsolva, hát nem volt őszinte a mosolya :-)
Úgyhogy egyből levette a legkisebbre és megígérte, hogy csak a legeslegeslegeslegeslegvégső esetben fogja használni. Így is lett. Jó Falkavezérként már múlt héten elkezdte bezárni a kennelbe, hogy szokja már nem az övé az egész kert, illetve megnézzük, hogy mit csinál, mennyi ideig bírja anélkül, hogy szabadulóművészkedne. Mivel nem mentünk el otthonról, tehát tisztában volt vele, hogy a házban vagyunk, először türelmes volt, aztán kicsit arénázott, hogy menjünk már ki és engedjük ki, aztán pedig próbálkozott a kerítéssel. Kaparni próbálta, átdugni a fejét rajta. Ekkor jött a tréner. Sz. kb. három próbálkozásánál rezegtette meg, Jessy lemerevedett, nem tudta mire vélni a hangot és rezgést és képzeljétek azóta a kerítés közelébe sem megy, nagyon jól viselkedik és a héten már simán bent volt, minden gond nélkül. Tudja reggel is, hogy amikor mi megyünk dolgozni, akkor neki a kennelben a helye, megkapja a jutifalatot, aztán pedig várhat haza.

Persze minden délután, ahogy hazaérünk, rögtön séta következik, ez a jutalom a jó viselkedésért. Nem mellesleg pedig az egészségügyi dolgokat is jobb házon kívül végezni :-):-) Eddig úgy vettük észre, hogy a nagydolgokkal megvárja a sétát és nem piszkít a kennelbe. Aztán pedig szigorú felügyelet és trénernyakörv viselése mellett kint lehet velünk, rohangálhat és játszhat az egész kertben, este pedig simán jön be velünk a házba. A következő lépcsőfok, amire szeretnénk megtanítani, hogy mindent lehet, de a pisilést csakis a kennelben intézze. Ezért figyeljük, hogyha véletlenül letenné a fenekét, akkor azonnal szólás és rezegtetés, hogy irány a kennel. De annyira nem pisis kutya, hogy séta után másnap reggelig nem is csinál semmit. Ezen kívül van még olyan kő a vizében, ami állítólag megváltoztatja a vizelet PH értékét és nem ég ki a fű.

Mert azért azt semmiképpen nem szeretnénk, hogy kipisilje a gyönyörű kertet és a gyepszőnyeget, ezért döntöttünk a kennel mellett. Amikor pedig otthon vagyunk, akkor úgyis mindig velünk van és soha nem csinál semmi rosszat. De tényleg imádom azt az okos fejét, mert simán megértette és elfogadta az új szabályokat, készségesen együttműködik és úgy látom továbbra is kiegyensúlyozott és boldog kiskutya :-) :-) Nekünk pedig ez nagyon fontos :-)

Éppen, hogy elkészült minden a ház körül elérkezett a nyaralás / kikapcsolódás ideje. Pénteki napon fejezték be, mi pedig hétfőn indultunk Siófokra a Prémum Panoráma Wellness Hotelbe 5 napra. Jessy Anyósomnál volt, hogy a fű zavartalanul nőhessen.

Az ott töltött idő nem volt túl tartalmas, mert én ugye egyáltalán nem használtam a wellness részleget, csak pihentem a napozóágyakon és olvastam, olyan meleg nem volt, hogy Sz. a Balatonba mehessen, sokat sétáltunk meg pihentünk, meg aludtunk, de Sz. kicsit nyűgösködött. 

A szálloda nagyon szép, igényesen felújított, de a szoba alapterülete kb.7 négyzetméter egy kb. 2 négyzetméteres fürdővel, pici erkéllyel. Hát az én Uram úgy érezte magát, mint egy űzött vad. A kaja nagyon jó volt, arra semmi panaszunk nem lehetett, az összes többi szolgáltatásra viszont annál inkább. Egy 4 csillagos  szállodától sokkal profibb szervízt várnék el. 1 nappal hamarabb haza is jöttünk mert Sz. egyik rokonának a 30. házassági évfordulós bulijára voltunk hivatalosak. Igy Sz. még ki is örömködhette magát a hétvégén a kertben :-):-):-)

Tanulság : el kell menni otthonról, hogy rájöjjünk mekkora luxusban is élünk és milyen hiperszuper jó is nekünk :-):-):-)

Első UH 2013. augusztus 23. 7w+0d

A 6. héten felhívtam a Sajátorvosomat, aki csinálta a laparoszkópiát és hiszteroszkópiát, illetve akihez járni szoktam. Elmondtam, hogy spontán sikerült. Jót nevetett, hogy az Élet így megoldotta a dolgokat.
Szerettem volna időpontot kérni, de neki keddenként van a magánrendelése. Augusztus 20-a ugye keddre esett és azt én még korainak tartottam, míg a következő héten szabadságra ment, az utána következő héten meg mi mentünk Siófokra.
Így ő kiesett, de megbeszéltük, hogy akkor találkozunk szeptember 03-án és mindent megbeszélünk.

Próbáltam hívni a másik orvosomat, akihez általában cikluskövetési ultrahangra szoktam járni, de ő meg egész augusztusban szabadságon volt. Viszont én megbolondultam volna, ha nem tudom meg, hogy mi a helyzet Mákszemmel odabent, hogy dobog-e a szive és hogy minden rendben van-e. Így más alternatívát kellett keresnem.

Mivel a városunk nem olyan nagy és nem sok orvos van, ezért okosan kellett keresnem. Végül olyan doki mellett döntöttem, akinél a kolleganőm szült és rendel a mi kórházunkban is, de Esztergomban vezeti a szüléseket. Kértem időpontot Tatára a magánrendelésére. Persze alig vártam már hogy péntek legyen, nagyon izgultam.
Oda is értünk időben, még voltak előttünk, de nem sokat kellett várnunk. Bementünk, százezer éves rendelő, kicsit retró, ősöreg UH gép, joviális orvos. Már a bevezetőben elmondtam, hogy csak azért jöttünk, mert szeretnénk tudni, hogy minden rendben van-e a babával. A doki nagyon kedves volt, talán túl kedves is, ( én nem nagyon szeretem ezt, kicsit természetellenes ), felvette az adatokat és már vetkőzhettem is.

Egyértelmű, hogy hüvelyi UH-ot csinált. Első pillanatban mondta, hogy igen, ez terhesség :-) Megvan a petezsák, megvan a baba is :-):-) Aztán csak hallgatagon nézte a monitort, mozgatta a UH fejet, nem szólt semmit, erősen koncentrált és mondta, hogy de még nem látom a szívpulzálást. Megfagyott a vér az ereimben, a fejemben csak egy dolog dübörgött, hogy de már betöltött 7 hetes vagyok, hogyhogy nincs szívhang??????? Csak annyit bírtam kinyögni : nincs már szívhang? Erre a doki : nem már, hanem még. De már 7 hetes vagyok!!! Aztán szólt Sz-nek, hogy menjen közelebb és széles mosollyal mondta, hogy : nézze itt van, megtaláltam, bevillant a szíve, most már csak be kell fognom:-) Aztán láttam, hogy Sz. is látja és nagyon megkönnyebbült. Utána pedig bekapcsolta a hangot is és mindannyian meghallottuk azt a hangot, amitől szebbet el sem tudok képzelni. Tütüm-tütüm-tütüm-tütüm-tütüm. A megnyugvás olyan hulláma futott rajtam végig, hogy úgy éreztem magam, mint akit kiütöttek a sokkolóval. Semmi szentimentális elérzékenyülés, egyszerűen csak határtalanul boldog voltam, megkönnyebbült és hálás.

Aztán felém fordította a monitort és én is láttam, ahogy pulzál annak a Minimanónak a szíve. A doki megmérte : 6-7mm, vagyis 1 héttel kisebb a terhesség, azt írta a papíromra, hogy 6 hetes terhességnek felel meg. Nem igazán foglalkoztam ezzel, örültem, hogy minden rendben.

Igazából annyira felfoghatatlan ez az egész, hogy másnap reggel ültünk az asztalnál, kávéztunk én pedig távolba révülő szemekkel kérdeztem Sz-től : Te elhiszed, hogy itt ülünk és kávézgatunk, meg reggelizünk, úgy mint 5 éve minden egyes nap és van bent a testem mélyén Valaki, aki kapaszkodik és hozzánk tartozik, belőlünk lett és dobog a szíve ? Szürreális :-):-):-):-)