Aggodalmaskodás :-):-)

Egész eddig jól bírtam. Nem idegeskedtem, nem kombináltam, nem kutakodtam és keresgettem a neten, teljesen elégedett voltam a Lányok által szuperül összeszedett információhalmazokkal.

Pár nappal ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy a lombikos időszakokban és a közte lévő szünetekben rámtörő újabb és újabb információkra éhes, állandó készenlétben lévő, folyamatosan a startvonalon álló, az indítópisztoly lövésére váró up to date énem elfáradt.

Amikor kiderült, hogy eszméletlenül nagy csoda folytán babás lettem, a Lányok közül már többen előttem voltak és minden kérdéskört tüzetesen körüljártak, a lehető legteljesebb képet rakták össze objektív -szubjektív szempontok szerint. Én pedig élveztem és élvezem az ő kutatómunkájuk gyümölcsét. Ezt köszönöm.

Az elején csakis arra tudtam gondolni, ez a Baba minket választott. Most és itt, minket választott, semmi baj nem lehet. Gyuszi is megmondta. ( Ezek a napi mantráim :-) ) Persze megkönnyítette a helyzetet, hogy semmi görcsölésem - fájdalmam és semmilyen szivárgásom nem volt. Folyamatosan és megbízhatóan minden rendben volt / van mosdóügyileg, minden úgy halad, ahogy az a Nagykönyvben meg van írva :-):-)  Tüneteim jönnek és mennek, cicijem hol nagyon fájnak, hol kevésbé, hányingerem még nem volt ( remélem nem is lesz ), viszont vannak nagyon enyhe émelygéseim, az a borzasztó fáradtság kezd elmúlni, a vádlim elkezdett görcsölgetni, vérnyomásom rendben ( érezném, ha baj lenne ), fogytam 3 kg-ot a szigorú diéta miatt, a hasam alja már 2 hete szépen kidudorodott, keményebb volt, ki lehetett tapintani, hogy hol a Kicsi :-):-)

Az ultrahangok előtt is magamhoz képest tök nyugodt voltam, semmi kétségem nem volt afelől, hogy kicsi Babám él és virul, lesz szívhang és minden rendben lesz. 

Na és itt jön a de !  :-):-)

Az utolsó UH is már több mint 2 hete volt, ahol ugye a méretek alapján kb. 1 héttel kisebb volt. Már a múlt héten is éreztem, hogy nagy dolgok történnek odabenn, folyamatosan ment a szurkálás - nyillalgatás mindenfelé, a derekamnál is, ami tök természetes, hiszen csinálja a helyet, nyúlnak a szalagok. A vizualizációm is átalakult, most már nem egy mozdulatlanul fekvő rebbenő szívű embriót látok magam előtt, hanem egy igazi Ficánkát, aki élvezkedik odabenn, pörög-forog, jön-megy-intézkedik :-):-):-)

A hasam 2 napja átalakult. Már nem lehet olyan élesen kitapintani az alján a domborulatot, kezd a felette lévő zsírpocakkal osszeolvadni ( persze ha megfogom a zsírpocakot, azért érezhető, hogy az zsírpocak ). Mivel egyébként sem voltam vékonyka, de kövér sem, amolyan igazi kis formás faros-bögyös, mindig is tudtam, hogy hogyan kell öltözködni, mi az ami előnyös, mi az ami nem. Emellé még kis töpörödött törpördög is vagyok. A 3 kg, ami lement rólam, furcsa módon nagyon látszik, sokan mondták, hogy fogytam. Olyan helyekről, mint a fenekem, meg a lábam, meg persze az arcom. Így most az a helyzet állt elő, hogy jobban nézek ki mint a babásodás előtt, mert ugye mindig is volt hasam, azt tudom, hogy hogy nem kell kiemelni, ergo egyáltalán nem látszik, hogy kisbabát várok.

Hétfőn délután Sajátultrahangos dokinál, szuperszónikus gépen UH. Akkor leszek 11w3d, vagyis a 12. hétben. Igazából pontos méretet szeretnék tudni, mert ha már elérné a ciklus szerinti méretet, akkor talán mehetnénk szeptember 30-án az Istenhegyibe. Most október 7-re van időpontunk.

Viszont Sz. és csoportja megnyertek egy versenyt és október 7-én 4 napos nyereményúton lesz Görögországban. Semmiképp nem várom el tőle, hogy lemondja az utat és nem is engedném, de ezért lenne jó ha 1 héttel korábban mehetnénk, mert akkor ő is ott lehetne velem.

Ha a hétfői méretek alapján is kisebb a Baba és marad az októberi vizsgálat, akkor megkérem Anyukámat, hogy jöjjön el velem és egy barátunk felvisz és hazahoz. 

Ezek a tények.

És akkor az érzések :

Jajistenem csak hétfőn is ott legyen a gyerekünk és legyen szívhangja és minden rendben legyen.

Jajistenem remélem eleget nőtt a közel 3 hét alatt és megfelelően fejlődik.

Jajistenem csak minden rendben legyen, jajistenem csak minden rendben legyen.

Jajistenem szupergépen 12 hétben már lehet nézi az orrcsontját, meg lehet megméri a tarkóredőt, jajistenem csak minden érték jó legyen.

Meg még sorolhatnám. Hiába tudom mélyen legbelül, hogy minden rendben volt-van-lesz, akkor sem tudom kikapcsolni az időnként rámtörő aggodalomhullámokat.

Mindegy, mindig csak egy lépést előre, most koncentráljunk a hétfőre, a többi majd kiderül és alakul utána :-):-):-)

Ma 10w6d.