Elmondjuk - ne mondjuk? Kinek mondjuk - mikor mondjuk?

Kardinális kérdések voltak ezek. Egyértelmű, hogy a közeli családnak már a pozitív tesztet is elmondtuk.

Sz. nagymamájának és unokatestvéreinek az első szívhang után, az én nagyszüleimnek 2 hete, amikor otthon voltunk az unokatestvérem esküvőjén.

A közvetlen felettesemnek elmondtam már 7 hetesen, amikor visszajöttem a szabadságról, hiszen baráti a viszonyunk és a lombikokban is maximálisan támogatott. Egyébként a lombikokat sem titkoltam a cégnél, mindenki tudott róla. 

A nagyobbik főnökömnek a második UH után szóltam.Végül pedig mivel nálunk röntgenes ellenőrző kapu van ( olyan mint a rendőrségen, bíróságon ) a múlt héten engedélyt kértem, hogy ne kelljen átmennem rajta. Persze mindenki vágja, hogy mit jelent ha egy nő nem megy át az ellenőrző kapun, így ez olyan mintha közzétenném a Blkkben, hogy terhes vagyok. 
Mivel sokan tudtak a lombikokról is, nagyon sok kedves szót és gratulációt kaptam :-)

Barátaink közül az egyik legjobb baráti házaspárnak ( ahol a keresztlányunk is van ) csak a múlt hétvégén mondtuk el, mert messze lakunk egymástól és egyszerűen nem tudtunk olyan időpontot találni, hogy mindannyiunknak jó legyen, telefonon meg nem akartuk :-):-)

Gyusziékat felhívtuk a nyarlásról és múlt hét pénteken pedig voltunk is náluk. Nagyon jó volt, mint mindig, 2 hét múlva megyünk újra. Olyan jót tesz nekünk és a baba is kap a teremtő erőből, a pozitív energiákból :-)  

Krizsa doktort is felhívtam a múlt héten, nagyon-nagyon örült. Azt mondta, hogy bármi kérésem-kérdésem van, nyugodtan hívjam, ha mégis Pesten akarnék szülni, abban is tudna segíteni és mindenekelőtt azért jelentkezzek, hogy tudja mi van velem, de növesszem és növesszem a pocakot :-):-) 

Sz. még nem szólt a kollegáinak, meg van pár barátunk, akik még nem tudják, az utcabeli szomszédaink-barátaink sem, így ezért olyan félnyilvánosság jellege van. 

Nem vagyok babonás, nem gondolom, hogy ki kell várni a bűvös 12 hetet, főleg mert olyan sokat vártunk rá és már úgysem nem tudunk semmit sem befolyásolni. 

Mindig a testvérem mondata lebeg a szemem előtt : a fogantatás pillanatában már minden eldőlt. Ez egy megkérdőjelezhetetlen mély igazság. 

Persze azért nem vagyok ám én sem a nyugalom szobra, nekem is vannak paráim a méretét, a fejlődését illetően, az UH előtt, a tervezésben, a CVS miatt, stb., de ezek egy másik bejegyzés témái :-)   

4 megjegyzés:

Heniiii 2013. szeptember 18. 18:13  

elég egyértelmű élethelyzetekben vagy, hogy nem is kellett nagyon elmondani :)

most a 10 vagy 11. hétben vagy?

Heni44 2013. szeptember 19. 8:15  

Heni a 11. hétben, holnap lesz 11w0d, mert péntek a forduló :-):-)

Estsanatlehi 2013. szeptember 19. 9:25  

Milyen vicces ez az ellenőrző kapus dolog! :) Örülök, hogy nálunk csak sima bejárás van, így még most is csomó olyan csak-összefutunk-nem-beszélünk kollega van, aki nem tud a terhességemről, csak annyit vesz észre, hogy kicsit elamorfultam... ma meg már őszi kabátban jöttem, és egy kirakat előtt szomorúan konstatáltam, hogy SEMMI sem látszik... :)

Heni44 2013. szeptember 19. 10:38  

Est :-) Nálam is a közelgő második trimeszter miatt szerintem csökkenek a puffadások, meg a felfújthas érzet, a szigorú diéta miatt leadott 3 kg valahogy eléggé látszik és szerencsére tudom tartani is.
Ez most azt eredményezte, hogy az egyébként is ügyes öltözködésemmel csinosabbnak nézek ki, mint terhesség előtt, ergó rajtam sem látszik semmi. Még :-):-)

Megjegyzés küldése

Magamról

Saját fotó
Ha megvan a Cél, az Út is meglesz hozzá. Amint megértetted, hogy a kudarc mindössze egy kitérő, már a siker útján vagy.

Rendszeres olvasók

Összes oldalmegjelenítés

Üzemeltető: Blogger.