Kezdetek :-):-)

Nagyon zavar, hogy az elmúlt napokban nem tudtam foglalkozni a bloggal, pedig a fejemben már megszületett vagy 50 post. Amikor egy kis időm volt, inkább a külsejét igyekeztem csinosítani, de csak összekuszáltam kinézetét :-):-) De majd rendbehozom :-)

A mai reggelemet azzal töltöttem, hogy összeállítottam a kronológiánkat és mit ne mondjak, igencsak hosszú lett a lista. Kicsit ambivalens érzéseim voltak, mert egyrészről : - hú de nagyon jó, hogy ennyi mindenen túl vagyunk már és hú, de elrohant az idő -, másrészről pedig itt állunk a 3. stimus lombik kapujában.

Akkor a kezdetek .... :

2001-ben ismerkedtem meg a férjemmel, mindketten külföldön dolgoztunk. Nem szerelemnek indult a kapcsolatunk, de idővel nagyon mély és igaz szerelemmé vált. Így amikor másoknál az első válságok zajlanak, nevezetesen a 7. évben, mi akkor házasodtunk össze.

Júniusban volt az esküvő és építkezésben is voltunk, úgy gondoltuk, hogy mennyire nagyon jó lenne, ha már akár az esküvőn is hármasban lehetnénk. Ezért már márciusban abbahagytam a gyógyszerszedést. Hát nem így lett.   

Beköltöztünk a házba és éltük a fiatal házasok életét - a mai napig ezt tesszük :-) -, próbálkoztunk és vártuk, hogy egy nap beköltözik az életünkbe is valaki. De a hónapok csak mentek és mentek és nem történt semmi, nem lettem terhes.

Aztán elkezdtük a kivizsgálásokat, persze még mindent alapszinten, rákszűrés, hormonvizsgálatok a ciklus elején és peteérés után, ultrahangos ciklusmonitorozás. Minden tökéletesen rendben volt. Bár visszatekintve kicsit magasabb volt a TSH, de semmi nem mutatta, hogy bármi baj lehetne.

Férjem vizsgálatai is nagyon jók lettek, így erről az oldalról sem volt semmi akadálya annak, hogy még adva némi türelmi időt, belevágjunk az inszeminációba.

Closty-s stimu volt tüszőrepesztővel, inszem és terminált együttlét is, mert a férjemnek nagyon jók az eredményei. A Closty-t nem igazán toleráltam jól, mert állandó hőhullámaim voltak, meg szédültem, de hát ugye egy kisbabáért mindent :-) Mit tudtam én akkor, hogy még mi vár rám?

 

Persze nem sikerült az inszem, megjött. Aztán végigcsináltunk még egyet, ami után 40 napra jött meg és funkcionális cisztám is lett. Akkor fogadtam meg, hogy Closty-t soha többet én be nem veszek. Ezt a két beavatkozást magánúton egy jónevű nőgyógyásszal csináltuk.

 

Ezután ott álltam tanácstalanul, hogy akkor most mi legyen. Azt tudtam, hogy több inszemet nem szeretnék egyelőre, de a lombik még meg sem fordult a fejemben. 

Nem voltam még jártas meddőségi "bizniszben", úgyhogy inkább internetes segíséggel a további vizsgálódások felé indultam el.

Sosem voltam egy nádszál alkat, a sport sem volt soha a legjobb barátom, de azért ha odafigyeltem, akkor tudtam tartani a súlyomat.

De eddigre kicsit sokat mutatott a mérleg és minden próbálkozásom kudarcba fulladt, egyetlen deka nem ment le rólam. Mindent kipróbáltam, különböző diétákat, tornára jártam, fogyasztó teák, semmi nem használt. A férjem azt mondta, hogy biztosan éjszaka titokban eszem, mert az nem létezik, hogy ilyen életmód mellett nem fogyok.

 

Igy az áldásos internetes felvilágosításoknak hála, megtudtam, hogy van olyan, hogy IR-inzulinrezisztencia, meg még a pajzsmirigy értéke és állapota is befolyásolhatja a teherbeesést és 2010. áprilisában már Tüű doktornál voltam egy teljes hormonsor és 3 pontos terheléses cukorvizsgálat leleteivel.

Folyt.köv.