3. lombik utóhatásai

Nem tagadom, nagyon szarul vagyok. Egyetlen lombik után sem voltam még így. Mivel minden ugyanaz volt, mint az előzőnél, csakis a progiszuri lehet az oka, meg lehet már telítődött kicsit a szervezetem a hormonokkal. Mindenesetre jelen pillanatban már azt sem tudom merre vagyok arccal előre, azt sem tudom mikortól számoljak új ciklust.

A negatív teszt napján  "elméletileg" megjött. Igen, mindenféle feketés-barnás-pirosas cucc, ami mennyiségileg szinte semmi nem volt, még egy normális betét sem kellett, tampont meg nem tudtam felltenni, mert fájt a hasam. Viszont folyamatosan szivárgott, egészen 12 napig. Közben naponta görcsölt a méhem, szurkáltak a petefészkeim, az általános közérzetem sem volt túl jó.

12 nap után abbamaradt. Egészen 8 napig. Ugyanis a ciklus 20. napján újból elkezdődött, először megint a barnás, majd a feketés nyálkahártyadarabok, aztán pedig a héten hétfőre ( ciklus 24. napja ) megint pirosas szivárgás. Múlt héten minden terhességi tünetet produkáltam ( valószínű valamit próbált a szervezetem, mert tomboltak a hormonok ), akkorák voltak a cicijeim, mint 2 labda és fájtak, folyamatosan görcsölgettem, szúrkálódtam, 3 este már fél nyolckor aludtam, így kicsit kétségbeestem. A méhenkívüli terhesség lebegett előttem, hogy egyszer majd összeesek és visznek kaparásra és kiveszik a petevezetőmet, stb., stb. Ezért a saját megnyugtatásomra múlt hét szombaton csináltam 2 tesztet is. Szerencsére mindkettő negatív lett, szóval megkönnyebbültem ( micsoda paradoxon! ). Utána megbeszéltük Sz-el, hogy már ő is arra gyanakodott a tünetek alapján, hogy mi van ha és ő is akarta mondani, hogy a biztonság kedvéért teszteljek.

A folyamatos eresztgetés kimart odalenn ( mert ugye csak tisztasági betétet tudok használni ), így pár napja kiegészültem Lactacyd intim törlőkendővel és Canesten kenegetéssel. Tököm tele van :-(:-( Úgy tűnik, hogy talán mára elmúlik.

Viszont ciklusilag ma vagyok a 28. napon, szóval ma kellene megjönnie. Így most homályban vagyok, hogy hol is tartok jelenleg. Jövő héten szerintem be fog figyelni egy ultrahangos nőgyógyász látogatás.

A nagy progipótlás tehát megtette a hatását, tutira brutál vastagságú nyálkahártyát növesztettem, ami nem tudott egyszerre leválni, hanem folyamatosan, szépen lassan válik le és ürül.

De nagyon frusztrál, hogy nem tudok tornára menni, minden reggel azon gondolkozom, hogy mit vegyek fel, ami nem szűk és nem dörzsöl, óránként járok a vécére, hogy folyamatosan tisztán tartsam magam, stb., stb.

Egyébként kezdek megnyugodni. A sikertelenség utáni első héten még nagyon fel voltam pörögve, hajtott az adrenalin, azonnal intézkedni - csinálni akartam valamit. Új időpontot kérni, kitalálni új vizsgálatokat, mindegy csak valamit, ami előrébb visz. De Sz. reakciója és lelkiállapota lehiggasztott, hiszen tudom, hogy neki időre van szüksége ( persze nekem is ), hogy megeméssze, feldolgozza ezt az újabb kudarcot. Mivel testileg sem vagyok túl jól, most arra koncentrálok, hogy ezen túl legyek és visszatérjek a szigorú diétához és a rendszeres mozgáshoz. Most kicsit megengedőbb vagyok magammal szemben minden téren.

Sz. belevetette magát a kert- kisház-terasz  témakörbe, minden idejét ( és gondolatát ) lefoglalja az ezzel kapcsolatos szervezés, tervezés, intézkedés. Látom rajta, hogy milyen boldoggá teszi őt, ahogy úgy alakulnak a dolgok, ahogyan eltervezte, hogy kiélheti a kreativitását és létrehozhat valamit, amit utána nagyon fogunk élvezni :-):-)

Éééés túlléptem a legnagyobb lelkiismereti kérdésen, ami az utóbbi időben foglalkoztatott. Ez pedig az intézetváltás és Krizsa doktor elhagyása.

Valahogyan ennek a stimunak az eleje - közepe felé, amikor még csak arról beszéltünk, hogy most sikerülni fog, feljött a mi van ha most sem fog sikerülni kérdés is közöttünk. Gondolkodás nélkül, zsigerből rávágtam ( anélkül, hogy tudatosult volna bennem, hogy én ezen lehet már gondolkodtam... ), szóval a tudatalattim rávágta, hogy akkor megyünk Győrbe. Emlékszem még magam is meglepődtem, hogy ezt mondtam, hát még utána, amikor csúnyán összevesztünk miatta. Sz. azt mondta, hogy eddig csak Krizsában bíztam és hogy mondhatok ilyet a 3. lombik közben és hogy teljesen összezavarom őt, mert most akkor, hogy is gondolom én ezt az egészet ? Mivel én is meg voltam zavarodva magamtól, azzal ütöttem el, hogy csak vicceltem és úgy sem lesz ilyenre szükség, mert minden rendben lesz. Sz-t nem nyugtattam meg ezzel a magyarázattal.

Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy én Krizsa doktort a legjobb orvosok egyikének tartom, mind szakmailag, mind emberileg. A pesti Káliba is azért mentünk, mert én orvost választottam, nem pedig intézetet. A legnagyobb tisztelettel és legnagyobb alázattal tudok csak róla beszélni, az orvos-beteg viszonylatban, emberi tényezőket figyelembe véve az egyik legempatikusabb orvos, akivel valaha találkoztam. Ezért is volt/van lelkifurkám, amiért elhagyni készülök/ünk őt.

De :

Iszonyúan sok betege van, rengetegen járnak hozzá, olyan a pesti Káli, mintha egyedül rendelne, reggeltől-estig bent van.
3 stimulációm 2 fagyis beültetésem volt nála, ebből 2 stimu teljesen analóg módon. Persze mindig voltak apróbb változtatások, mint méhbiposzia és progiszuri. Eredmény, mármint pocakban lévő baba vagy megszületett baba nincs.
Az Intézet keretei szűkösek és a technikai újdonságokra sem olyan nyitottak, mint pl. Győrben. Úgy gondolom a kivizsgálásokban sem következetesek, van egy protokoll és ha eltérsz a nagy átlagtól, akkor sajnos ez van.

Személyes indokaim :
Nekem ez az egy életem van és szeretnénk a férjemmel családot, kisbabát. 5 alkalom után úgy érzem, hogy szeretnék egy másik nézőpontot, egy másik véleményt, bármennyire is sajnálom, hogy ehhez intézetet és orvost kell váltanunk.

Egyelőre ezek még terv szinten vannak, hiszen először ismét regenerálódnunk, lelkileg is erősödnünk kell, úgyhogy ez még egy fehér felhőben lebeg a fejünk felett.