Otthon, édes otthon :-)

Ez még mindig nem az örömködős bejegyzés lesz :-(

Bár nagyon jól indult a nap, délre már itthon is voltunk. Sz. mindent előkészített, a lakás gyönyörűen ki volt takarítva, Jessy anyósomnál és csak késő délután hozta haza Sz. pszichológiai okokból kifolyólag :-)

8 nap kórház után maga a gyönyörűség volt itthon lenni végre. Ákosnak megmutattuk a kertet, a teraszt, a ház minden zegét-zugát, evett és papírforma szerint szépen elaludt a kiságyában.

Minden ment mint a karikacsapás, a nagy kutya-gyerek találkozó is jól sikerült, bár Jessy igazából nekem örült és egyelőre még csak fél szemmel konstatálta Ákost, látszott rajta, hogy úgy tekinti, mint egy általános vendéget. 

Esti fürdetés kisebb sokk volt, mert a köldökcsonk miatt nem lehetett nagy vizet engedni ( amiben el tudott volna lazulni ), így zengett a ház Ákos ordításától, ami egészen az öltöztetés befejezéséig tartott. Aztán szopott és már aludt is. 

Ezután jött a feketeleves. Ugye a kórházban az anyatej mellé kapott teát a sárgaság miatt, vagyis a kis gyomra egy bizonyos mennyiségű folyadékra már be volt állva. Mivel én inkább azon iskola híve vagyok, amelyik azt mondja, hogy a bilirubin kakival ürül, amit ugye az anyatej csinál, én nem adtam neki itthon sem teát, sem pedig vizet. Ezért az történt, hogy elfogyott a tej és az éjszakai első etetésre nem termelődött elég, vagyis szinte üresek voltak a melleim és ott álltam az éjszaka közepén egy éhes, üvöltő csecsemővel, amitől kétségbeestem, befeszültem. Bő másfél óra ringatás után Sz. azt mondta, hogy menjek be lefeküdni, majd ő megpróbálja megnyugtatni és vízzel becsapni, mert ha kikészítem magam, akkor reggelre sem lesz tejcsi és nem fogok tudni enni adni neki. Próbáljak meg aludni és a tejtermelésre koncentrálni. 

Ez már a második eset / élmény volt az etetéssel kapcsolatban, ezért még most is állandóan azon agyalok, hogy van-e elég tejem, lesz-e elég tejem :-( 

Persze reggelre minden visszaállt a rendes kerékvágásba, gyerek mohón nyelte a tejet, én pedig felhívtam a gyerekorvost, hogy amikor jön, hozzon egy tápszer receptet is, mert én még egyszer ezt nem csinálom és nem hagyom, hogy a gyerekem éhezzen. 

Azóta tápszer kiváltva és ott csücsül bontatlanul a spájz polcán :-):-) Mi pedig elkezdtük a szüntelen harcunkat a tejszaporításért, a kizárólagos szoptatásért :-):-)

Ilyen Cérnavitéz volt 8 naposan az első itthoni fürdetésnél :-)




Első itthoni alvás a kiságyában :



4 megjegyzés:

Szeri 2014. május 30. 20:31  

Szia! Abszolút ne stresszelj a tej kérdésen. Nekem szinte mindhárom gyerek az első időkben óránként cicin volt, de meg is lett az eredménye, mert volt rendesen tej és egy idő után azért ritkultak a szoptatási időközök. Bizonyos időközönként, az ún. fejlődési ugrásoknál megint úgy érzi az ember, hogy nincs tej, de olyankor megint sűrűbben kel cicire tenni a fiatalembert és minden helyre fog állni :) És enni, inni rendesen neked is!

Heniiii 2014. május 30. 21:37  

Jaj de édes a kis Cérnavitéz :)

Névtelen 2014. november 5. 19:50  

Szia Heni ! Nagyon sajnálom hogy már nem folytatódik a blog :(, jó volt olvassni téged. Egy zugolvasód.

Sarah 2015. október 7. 22:47  

Sziasztok! jár még valaki erre? tudja valaki a Táltos Gyula elérhetőségét?
magam is hasonló cipőben járok, inszem és lombik után.....még mindig baba nélkül.....
Örülök Neked Heni, le a kalappal igy ismeretlenül is amit végigcsináltál a terhességed alatt, hogy megőrizd az egészségedet. Erős csajszi vagy!!!!!!
ha esetleg valaki erre jár aki tudja a Táltos elérhetőségét várom az e-mailjét....
sharas757@yahoo.co.uk

Megjegyzés küldése

Magamról

Saját fotó
Ha megvan a Cél, az Út is meglesz hozzá. Amint megértetted, hogy a kudarc mindössze egy kitérő, már a siker útján vagy.

Rendszeres olvasók

Összes oldalmegjelenítés

Üzemeltető: Blogger.