Nagyon izgatott voltam, nagyon készültem rá, meg sem fordult a fejemben, hogy nem sikerülhet. Főleg úgy, hogy Uram eredményei Sztárdokker szrint is donor szintűek, nálam semmi probléma nem volt kimutatható az IR-en kívül, ami eddigre már 1 éve kezelve volt, tartottam a diétát, próbáltam mozogni, fogytam több mint 10 kilót, a hormonjaim rendben voltak. Bizakodtam, sőt azt lehet mondani, hogy boldog voltam, hogy lombikozhatunk, mert teljesen mindegy, hogy hogyan lesz kisbabánk, a lényeg, hogy lesz. Ha egy kicsit segíteni kell a természetnek, én nem bánom.
Suprefact-ot és Gonal-F-et kaptam és vártunk, hogy hogyan fejlődnek a tüszők. Sajnos az elején kicsit nehézkesen indult be, hiába a lebutított, nulláról induló stimuláció, úgyhogy jó nagy adag Gonal-t kellett kapnom. Persze ment még a Klion kúp, az antibiotikum, majd Ovitrelle tüszőrepesztő. De mire odaértünk, hogy nemsokára leszívás, már szépek voltak és végül 7 petesejtem lett.
Mivel a kiskatonák jó minőségűek, Dokibánk úgy döntött a biológussal együtt, hogy 4 sejtet szúrnak, ICSI-vel termékenyítenek, míg 3 sejtet hagynak a petricsészében maguktól találkozni és termékenyülni.
Másnapi telefon : 5 szépen fejlődő embrió, amiből a 4 szúrt mind megvan, illetve van 1 "spontánkodó" is. A biológus azt mondta, hogy van még egy aki próbálkozik, de végül ő feladta, maradt 5 embrió.
Jól fejlődtek, ezért elvitték őket 5 napig, blasztociszta állapotig.
Május 25-én volt a transzfer : 3 embriót kaptam vissza. Progipótlásnak Utrogestan, illetve szúrtam még a 0,2-es Clexane-t vérhigítót is.
Szerdai napon volt a transzfer és én még otthon maradtam a rákövetkező héten is, eljött Anyukám, vigyázott rám, szórakoztattuk egymást. Transzfer után még 2 napig feküdtem, de tényleg szigorúan feküdtem. Toltam a túrót, ettem a fehérjét, ittam a vörösbort. Simogattam a hasam, beszélgettem a Babákkal, vizualizáltam ahogy fejlődnek, láttam magam nagy pocakkal, láttam ahogy játszanak az udvaron, láttam ahogy család lettünk.
Nem teszteltem. Utálok tesztelni. Engem demoralizál a teszt. Annyi sok negatívat láttam már, hogy szinte meg sem lepődöm, de aztán utána pár perccel iszonyú dühös leszek magamra, hogy mi a fenének reménykedtem 2 hétig.
Vártam, hogy vérvételre menjünk. Tünetileg volt minden és semmi sem. Nekem egy fix ideám van, az pedig a cicifájás, mert nekem nem nagyon szokott fajni. Cicifájás nyillalgatás megvolt, szóval nem aggódtam.
A vérvétel egy külön tortúra, mert nem látszanak a vénáim és ha nem gyakorlott a vért vevő, akkor nagyon nehezen tudnak tőlem vért venni, mert "állítólag" elugrik a véna a tű elől. Szóval van amikor sokszor megszúrnak. Iszonyúan ideges voltam a vérvétel napján, de egy jó jel volt, hogy egyáltalán nem jött meg. Persze kb. négyszeri szúrásra sikerült levenni a vért, aztán pedig ültünk a váróban és vártuk az eredményt. Eszméletlen hosszú tud lenni az a félóra.
Eredmény : HCG szint : 5. Semminek nem nevezhető " valami elindult " biokémiai terhesség.
Sztárdokkerünk nagyon kedves volt mint mindig, nagyon biztatott, hogy higgyem el, hogy valami elindult, mert HCG csakis terhesség esetén van a vérben és igaz, hogy ez biokémiai terhesség, de első lombik volt és még van bónuszunk is, ott vannak a Fagyibabáink.
Persze nagyon el voltam keseredve, de elég hamar továbbléptem és miután megjött ( vérvétel után 3. napra ) kezdtem ráhangolódni a Fagyikra.
Suprefact-ot és Gonal-F-et kaptam és vártunk, hogy hogyan fejlődnek a tüszők. Sajnos az elején kicsit nehézkesen indult be, hiába a lebutított, nulláról induló stimuláció, úgyhogy jó nagy adag Gonal-t kellett kapnom. Persze ment még a Klion kúp, az antibiotikum, majd Ovitrelle tüszőrepesztő. De mire odaértünk, hogy nemsokára leszívás, már szépek voltak és végül 7 petesejtem lett.
Mivel a kiskatonák jó minőségűek, Dokibánk úgy döntött a biológussal együtt, hogy 4 sejtet szúrnak, ICSI-vel termékenyítenek, míg 3 sejtet hagynak a petricsészében maguktól találkozni és termékenyülni.
Másnapi telefon : 5 szépen fejlődő embrió, amiből a 4 szúrt mind megvan, illetve van 1 "spontánkodó" is. A biológus azt mondta, hogy van még egy aki próbálkozik, de végül ő feladta, maradt 5 embrió.
Jól fejlődtek, ezért elvitték őket 5 napig, blasztociszta állapotig.
Május 25-én volt a transzfer : 3 embriót kaptam vissza. Progipótlásnak Utrogestan, illetve szúrtam még a 0,2-es Clexane-t vérhigítót is.
Szerdai napon volt a transzfer és én még otthon maradtam a rákövetkező héten is, eljött Anyukám, vigyázott rám, szórakoztattuk egymást. Transzfer után még 2 napig feküdtem, de tényleg szigorúan feküdtem. Toltam a túrót, ettem a fehérjét, ittam a vörösbort. Simogattam a hasam, beszélgettem a Babákkal, vizualizáltam ahogy fejlődnek, láttam magam nagy pocakkal, láttam ahogy játszanak az udvaron, láttam ahogy család lettünk.
Nem teszteltem. Utálok tesztelni. Engem demoralizál a teszt. Annyi sok negatívat láttam már, hogy szinte meg sem lepődöm, de aztán utána pár perccel iszonyú dühös leszek magamra, hogy mi a fenének reménykedtem 2 hétig.
Vártam, hogy vérvételre menjünk. Tünetileg volt minden és semmi sem. Nekem egy fix ideám van, az pedig a cicifájás, mert nekem nem nagyon szokott fajni. Cicifájás nyillalgatás megvolt, szóval nem aggódtam.
A vérvétel egy külön tortúra, mert nem látszanak a vénáim és ha nem gyakorlott a vért vevő, akkor nagyon nehezen tudnak tőlem vért venni, mert "állítólag" elugrik a véna a tű elől. Szóval van amikor sokszor megszúrnak. Iszonyúan ideges voltam a vérvétel napján, de egy jó jel volt, hogy egyáltalán nem jött meg. Persze kb. négyszeri szúrásra sikerült levenni a vért, aztán pedig ültünk a váróban és vártuk az eredményt. Eszméletlen hosszú tud lenni az a félóra.
Eredmény : HCG szint : 5. Semminek nem nevezhető " valami elindult " biokémiai terhesség.
Sztárdokkerünk nagyon kedves volt mint mindig, nagyon biztatott, hogy higgyem el, hogy valami elindult, mert HCG csakis terhesség esetén van a vérben és igaz, hogy ez biokémiai terhesség, de első lombik volt és még van bónuszunk is, ott vannak a Fagyibabáink.
Persze nagyon el voltam keseredve, de elég hamar továbbléptem és miután megjött ( vérvétel után 3. napra ) kezdtem ráhangolódni a Fagyikra.
5 megjegyzés:
Szia! Mikozben olvastam, az jutott eszembe, hogy nekem 7 stimu, 3 lombik es 1 inszem utan deritette ki Krizsa doki, hogy laktozerzekeny vagyok. Azt mondta, ezert nem tapadtak meg az embriok. Nalam is minden rendben, osztodnak szepen az embriok, csak nem tapad meg...En is minden lombik utan ket pofara ettem a turot, ittam a tejet...Csak akkor meg nem tudtam, hogy rejtett laktozerzekeny vagyok. :( Neked csinaltatott a Sztardoki ilyen vizsgalatot?
Szia, volt róla szó a glutén és liszt mellett, ami ugye negatív lett, de valahogy elmaradt.
De most, hogy láttam szinte mindannyian voltatok, engem is nagyon elkezdett foglalkoztatni a dolog. Tejet szinte egyáltalán nem iszom, viszont az IR diétába belefér a joghurt és a tejföl meg a túró és a sajtok is módjával, azokat meg eszem-iszom.
Írok is majd egy bejegyzést, hogy segítsetek nekem, hogy hová menjek, kitől kell beutalót kérni, mert én nem vagyok bpesti, bár csak 50 km-re lakunk, szóval nem gond, simán meg tudom oldani.
Nekem Krizsa doki es most, hogy Fulop dokinal is voltam, o is egyertelmuen azt mondta, hogy a rejtett lektozerzekenysegem miatt nem sikerult eddig egyetlen beavatkozas sem. En Magan laborban csinaltattam, 5000 Ft volt.
Akkor neked csak sima vérvétel volt? Nem az a kilégzéses ami a Lanyoknak?
Mert a vérvételest szerintem meg tudnám oldani. Melyik labornál csináltattad?
Remélem negatív lesz, mert akkor a gyógyszerek, amiket szedek, az étkezés .... Dehát ha ez volt eddig az akadály, nehogy már egy kis IR, meg magas vérnyomás meg még ez is megakadályozzon :-):-)
A Laboratorium KFT-ben csinaltattam. Ez egy genetikai vizsgalat volt, az enyem heterozigota eredmeny lett, ami azt jelenti, hogy genetikailag kodolva van bennem a laktozerzekenyseg.
Megjegyzés küldése