Mensiváróban

Aznap kellett volna megjönnie 28 napra, amikor mentem a gyerekekért. Mivel voltam dokinál Uh-on tudtam, hogy normál ciklus várható, sima 28 nappal, de legfeljebb 30 nappal.
Nem jött meg. Gondoltam nem baj, majd holnap, jobb is, mert úgyis vonatoznom kell.

Másnap reggel megyek a mosdóba, hogy akkor most már biztos lesz valami. Nem volt.

Mivel ezekben a napokban tartósan 35 fok felett volt a hőmérséklet, az sem nagyon tűnt fel először, hogy folyamatosan melegem van, szinte hőgutát kapok. Szóval ráfogtam a melegre, hogy biztosan késik.

Következő reggel szintén tiszta bugyival ébredtem. A cicijeim elkezdtek kicsit feszülni. Mondtam Sz-nek, hogy 2 napja késik, meg mi van ha ..., de lehurrogott, hogy folyamatosan menstruáltam eddig, lehet, hogy most el fog húzódni kicsit, meg biztos Gyusziék is megkavartak pár dolgot odabenn, meg egyébként is, 3 lombik után mit is várunk. Igazat adtam neki, de az ördög nem alszik alapon mondtam, hogyha hétfő reggel sem lesz semmi, akkor veszek egy tesztet és kedden megcsinálom.

Utálok tesztelni. Nem is nagyon tesztelek, mert az elején még bőszen csináltam nagy reménykedve, de mindig a nagy hatalmas fehér sivatagot láttam.
Ha összeszámolom a próbálkozós hónapjainkat, akkor nagy szám jön ki, konkrétan 64 ciklusról beszélhetünk. Ebből 3 alkalommal láttam valamit a teszten, 2 lombikból, egyszer meg a tavalyi nyaralás után spontán. Minden teszten volt csík, de nagyon halovány. Nem olyan régen egy nagy elkeseredési hullámom következtében ki is dobtam mindegyiket és megfogadtam, ha legközelebb tesztet veszek az nem lesz nagy abrakadabra szuperteszt, hanem valami kis szirszarocska.

Hétfő reggel sem jött meg. Délután moziban voltam a gyerekekkel a plázában, a DM-ben vettem egy X-Epil tesztet ( 2 van benne ) és jót röhögtem magamban, hogy másnap reggel tuti megjön, mert a tesztvásárlás tuti mensimeghozó :-):-).

Hétköznapok, keresztgyerekek

Tavaly a lombikok miatt nem maradt szabadságom, mert egyszer sem mentem állományba, hanem mindig a szabadságomat használtam a várakozási időre. Így a keresztgyerekeim nem tudtak nálunk tölteni semmi időt, mert nem volt már szabim.

Az idén megfogadtam, hogy másképp lesz. Nem fog érdekelni semmi, nem vagyok hajlandó egyetlen nap szabadságot sem a lombikra áldozni, nem érdekel a pénz, a cafeteria, állományba megyek és kész. Ezért simán meg tudtuk oldani, hogy a gyerekek nálunk legyenek 10 napot.

Augusztus 02-án mentem értük a Keletibe, mert a testvérem elhozta őket vonattal és onnan jöttünk szintén vonattal hazáig. Nagyon élvezték :-)

Annyira jó volt, hogy itt voltak és tudtam / tudtunk velük minőségi időt tölteni, bár Sz-t nagyon lefoglalták a kerti munkálatok, az állandó mesteremberekkel való egyeztetés és az ezzel járó folyamatos idegeskedés.

Persze pont ekkor romlott el mindkét vécénk is, folyamatosan 40 fok volt. De így is el tudtunk menni egy vasárnap a Balatonra, szabolcsi gyerekeknek mindig nagy szám a Balaton :-) , meg voltam velük többször a helyi élményfürdőben, moziba mentünk, játszóterezni :-)
Aztán Anyukámék is eljöttek, ők is itt voltak pár napot, majd augusztus 2. hétvégéjén ők vitték haza a gyerekeket.

Táltos látogatások

A kezelés

Általában 45 percig - 1 óráig tartott. Mindkettőket kezeltek egyszerre, felváltva, hol Gyuszi, hol pedig Ildikó. Sosem ők mondták, hogy melyikünk hova üljön, hanem mindig mi döntöttük el  a kocsiban odafelé menet a hangulatunknak megfelelően.

A kezelés első részében háttal kell ülni és akkor elkezdődik az energiaáramlás, átadás. Olyan kézrátételes, finoman hangolt masszázsmozdulatok  a nyaktól kezdve a gerincen át az egész háton. Gyuszi nagyon sokszor rajzolt keresztet a hátamra, illetve sokszor meg is puszilta. Amikor a férjemet kezelte megfigyeltem, hogy behunyja szemét és nagyon erősen koncentrál.

A kezelés második felében tenyérrel felfelé teszik a kezüket a székre és gyakorlatilag bele kell ülni a tenyerükbe. Itt nem történik semmilyen mozgás, egyszerűen és tisztán áramlik az energia. Én nagyon sokszor éreztem az egész medencémben, illetve végig felfelé a gerincemen.

Aztán pedig oldalt kell ülni és az egész hasat és medencét, méhet, petefészket, prosztatát, hasi szerveket kezelik.

Minden alkalommal ez volt a protokoll. Nem tudom más betegségeket hogyan gyógyítanak, de azt tudom, hogy szinte minden esetben tudnak segíteni. Még a legreménytelenebb esetekben is tudnak enyhíteni a szenvedésen.

A kezelések közben sokat nevettünk, jókat beszélgettünk. Gyuszi nem mond semmit az állapotodról, míg Ildikó elmondja amit lát és tapasztal. Gyuszi is válaszol minden kérdésre őszintén, csak kérdezni kell. És nincs buta kérdés.

Sokszor ott maradtunk még a kezelések után is egy kicsit még diskurálni, csak úgy ott lenni abban a pozitív elfogadó légkörben. Mert amellett, hogy kezeltek, az összes napi feszültséget, negatív gondolatot, rossz történést, előítéletet, haragot, bánatot, elkeseredettséget, mindent valahogyan kisöpörtek belőlünk és minden alkalommal olyan jóleső fáradtsággal indultunk haza, amikor úgy érzed, hogy kitárult az agyad ablaka, kiengedtél mindent belőle és most új és friss szelek járnak át. Ezt az érzést sokszor felerősítettük azzal, hogy hazafelé nagyon pozitív és életigenlő meditációs zenéket és mantrákat hallgattunk a kocsiban.

Nekem az a bizonyosság és az a hit, ahogyan Gyuszi azt állította, hogy lesz kisbabánk és ne aggódjak, rengeteget jelentett. Úgy éreztem, hogy pár napra le tudom tenni a felelősséget ebben a kérdésben. Nem átadni, nem átruházni, hanem egyszerűen és szimplán, minden gondolkodás nélkül elhittem, hogy igen, ez lehetséges, hiszen Gyuszi megmondta, neki pedig a Feljebbvaló mondta, az Atya és az ő segítői.

A beszélgetéseinkről nem akarok részletesen írni, de azt tudni kell, hogy nem vagyok a szigorúan vallásos értelemben vett istenhívő, de hiszek egy felsőbb akaratban, hiszek a Sorsban, hiszem, hogy nincsenek véletlenek, hiszek a védőangyalokban és hiszem, hogy vannak áldott emberek.

Gyusziék sem mint indiviidumok gyógyítanak és segítenek, hanem egy felsőbb hatalom energiáját közvetítve segítenek.

A második héten szerdán mondta Gyuszi, hogy pénteken lesz a kezelés utolsó napja. Én éreztem, hogy a belsőmben ismét készülődik valami, ekkor éppen 10 napja múlt el az előző menstruációm. Csütörtökön kétségbeesve mondtam, hogy érzem meg fog jönni és nagyon el voltam keseredve. Persze péntek reggel meg is jött, így délutánra elég magam alatt voltam. Gyuszi mosolyogva fogadott és kérte, hogy nyugodjak meg, mert minden rendben van, szépen tisztul a szervezetem, megvárjuk míg elmúlik a vérzés és akkor aztán mehet a babacsináló buli.

Ez július 5-én volt, ekkor voltunk utoljára náluk.

Azért a biztonság kedvéért a ciklus 11. napján júlus 15-én elmentem ultrahangra, ahol az orvos is megerősítette, hogy minden rendben, minden szép, éppen peteérés készülődik. Így megnyugodtam erről az oldalról is.  

Táltos napok

Egy hétfői napon mentünk először, munka után, teljes izgalomban. Odafelé az autóban arról beszélgettünk, hogy vajon milyen lesz a kezelés, mit fognak mondani, egyáltalán milyen emberek lesznek, hogy fogjuk magunkat érezni, mennyire tudunk őszinték lenni.

Mert azért valljuk be 5 év próbálkozás után már nem nagyon vannak illúziói az embernek, nehéz bármiről is elhinni, hogy majd ez lesz a megoldás, viszont ha nem próbálod, nem mész előre, akkor abba őrülsz bele, szóval 2 oldala van a dolognak.
Én személy szerint éppen egy olyan periódusban voltam, amikor kicsit csalódtam az orvostudományban, amikor minden erőtartalékomnak a végénél jártam, fizikai és lelki értelemben egyaránt. Újabb lombikról hallani sem akartam, orvost látni sem bírtam volna, minden gyógyszerrel és vitaminnal leálltam, egyedül a Thyroxint és a Meforalt szedtem továbbra is. A diétám botrányos volt, gyakorlatilag mindent megettem amit kívántam, tornára nem jártam, mert szinte majdnem mindig menstruáltam, szóval nem voltam éppen a legjobban.

Persze a távlati terveink megvoltak, úgymint intézetváltás és Kőrösi doktor Győrben, hiszen nekem is volt háttérinfóm, hogy Krizsa elmegy a Kaáliból. Bár nem emiatt akartam intézetet váltani, hanem azért mert úgy éreztem, hogy esetemben megállt a tudománya és egy másik nézőpontot is akartam. Fel is hívtam Győrt időpontért, de persze nem volt sosem. Aztán láttam, hogy Kőrösi doki szabin van, aztán azt mondták, hogy csak a 95 ezres verzióval vesznek át. Gondoltuk jó, legyen ez, de akkor majd szeptemberben, addig is pihenjünk, regenerálódjunk.

Az első impulzusok :
Kis falu viszonylag nagyobb utcájában egyszerű, vályogból épült parasztház. Udvaron barackfák és egy barátságos puli fogadott. A ház mellett fészer, ami Gyuszi " műhelyeként " is funkcionál.
A ház tipikus parasztház, de őszintén, van benne halott német katona is :-) Viaszosvászon terítők, futó virág, ami kb. 10 méteren fut, műanyag rózsacsokrok, angyalos és krisztusos képek, fényképalbumok sokasága, fényképek a gyerekekről és az unokákról.
Nem élnek mélyszegénységben, de nehéz életük van. Mégsem kérnek a gyógyításért pénzt.

Mindketten nyugdíjasok, Gyuszi az állattenyésztésből ment nyugdíjba, Ildikó pedig világ életében háztartásbeli volt.
Úgy fogadtak minket, mintha ezer éve ismernének, ölelés, 3 puszi, jobb-bal-jobb. Mivel telefonon  Sz . már említette, hogy miért jönnénk, képben voltak velünk. Elmondtuk a történetünket és kérdeztük, hogy tudnak- e segíteni. A válasz ez volt : miért nem mentünk előbb? Persze aztán mondták, hogy nincsenek véletlenek és minden úgy történik, ahogy annak történnie kell.

Szabályok :
Valószínű, hogy 1-2 héten keresztül minden hétköznap mennünk kell, az időtartam majd kialakul a kezelések alatt.
Ez alatt az idő alatt tilos a szex. Ahogy Gyuszi mondja : nincs szex, csak keksz :-):-) Aztán amikor ők azt mondják, hogy most már lehet, akkor aztán mindent bele.

Első perctől kezdve állították, hogy nincs itt semmi baj, lesz nekünk kisbabánk, mégpedig kettő, az első baba kislány lesz, a pöcsös pedig utána jön. Egyszerűen nem tudom elmondani, hogy milyen földöntúli bizonyossággal állította ezt Gyuszi. Kérte, hogy bízzunk benne, ő tudja, hogy így lesz, már  58 baba született a segítségükkel. Amikor a második alkalommal mentünk, akkor boldogan újságolták, hogy úton van az 59. baba is.
Olyan a légkör náluk, nem tudom máshogy mondani, nem is akarok nagy szavakat használni, de akkor is a legjobb szó : áldott. Meleg, szeretetteljes, biztonságos, fészekszerű, keblére ölelő. Amikor a gyógyításról, Istenről, angyalokról, segítőkről, Atyáról, a kapott képésségeiről beszél Gyuszi, teljesen megváltozik, eltűnik az egyszerű parasztember és valami mélyebb, zsigeri tudást és hitet lehet a szavaiból érezni.
Az egyik legfontosabb, hogy nincs szükség azonos gondolkodásra, sem pedig hitre ahhoz, hogy az általa közvetített gyógyító energia hasson, hogy a segítség hozzád érkezzen.

A keze

Táltos

Az úgy történt, hogy éppen akkor, amikor lelkileg padlón voltam, egyik délután kérdezi Sz. : Te tudsz valamit a Táltosokról?

Elmondtam, amit tudtam, aztán kérdeztem, hogy miért. Válasz : mert van egy telefonszámom egy viszonylag közeli táltoshoz, aki állítólag tudna nekünk segíteni és, hogy mit szólok hozzá. Egy közeli barátunktól kapta a számot, akinek az anyukájának egy ismerőse volt a táltosnál egy komoly betegséggel.

Teljesen leesett az állam, mert tudom, hogy Sz. nyitott és elfogadó  a spiritualitás felé, de nagyon meghatódtam, hogy mindent megtenne ő is egy kisbabáért. Azt mondta, hogy az első terve az volt, hogy egyszerűen csak elvisz és ha megérkezünk akkor mondja majd el, de aztán úgy döntött, hogy mégis inkább beszéljük meg.

Persze egyből az volt a válaszom, hogy hajrá, akkor menjünk :-) Egyetlen kikötésem volt csak, hogy Ő hívja fel és egyeztessen időpontot. Igazából sok mindent próbáltunk már, volt már természetgyógyász, reflexológus, akupunktőr, lélekgyógyász, szóval eggyel több vagy kevesebb vudu már igazán nem számít. Próba - cseresznye.

Aztán eltelt kb. 1 hét és nem beszéltünk a témáról. Időközben már a kert tervezési munkálatai is haladtak, szóval el volt havazva rendesen. De rákérdeztem és pár napon belül lett is időpontunk.

Azt tudni kell, hogy a Táltos és felesége egy kis faluban él, tőlünk olyan  60 km távolságra. A segítségért és a kezelésekért nem kérnek pénzt, ahogy mondják : egy köszönöm éppen elég lesz. Ezért minden alkalommal valamilyen élelmiszert vittünk, mindig megkérdeztük, hogy mire van szükségük.

Először szerettem volna írni róluk és a kezelésekről folyamatában, de az első alkalom után úgy döntöttem, hogy utólag osztom majd meg a tapasztalataimat, mert nem akartam semmilyen befolyásolást sem pozitív, sem negatív irányban. Így csak a testvérem, illetve egy közeli barátunk tudta, hogy hová járunk.

Ápdét 1

Ez egy régebbi írásom kezdete volt, amit végül nem posztoltam, szóval ez is múlt idő :-):-):-)

Az van, hogy megvagyok, bár egyik nap jobban, másik nap rosszabbul. Nem igazán volt kedvem még írni sem, mert csak nyavalyogtam volna, vagyis nagyon-nagyon-nagyon nyavalyogtam volna, azt meg nem szeretek túlságosan. Kis nyavalygás meg még belefér.

 Csak a kronológia kedvéért ( és azért, hogy később is vissza tudjam keresni, ha kell ) itt vannak a "csodálatos" körkörös menstruációim időpontjai :

 Május 03. péntek ET transzfer
 Május 17. menstruáció / pontosan ET + 14 napon - 12 napig folyamatos vérezgetés
 Június 10. menstruáció 25 napra de 21. naptól folyamatos barnázás
 Június 21. menstruáció 12 napra, ez már a cucc tekintetében közelített a normál mensihez
 Július 05. menstruáció 15 napra, ez már teljesen normális vérzés volt

 Na de mindezek közben!!!! Néha komolyan mondom, hogy a hajamat téptem, hiszen ilyen soha nem fordult elő velem, ahogy írtam is Kretty blogján már az egészségügyi kaparás gondolata is megfordult a fejemben. Ettől lelkileg is eléggé padlóra kerültem, testileg pedig szintén nagyon megviselt ez az egész. Végül sikerült is bekönyörögnöm magam a nőgyógyászhoz ultrahangra.

Igy, július 15-én, ciklus 11. napján el is mentem. Szerencsére minden rendben volt, normál vastagságú nyálkahártya és 15.5 mm-es tüsző a baloldalon. Vagyis pont ezzel a 4. vérzéssel jött rendbe minden odabent. A doki is azt mondta, hogy biztosan a progeszterontól lett nagyon vastag a nyálkahártya, meg azért a brutál hormonmennyiségről se feledkezzünk meg, szóval minden jó, ha a vége jó, mert testileg minden visszatért a normális kerékvágásba. Ja és azt mondta, hogy 3-4 nap múlva ovulálok, vagyis napra pontosan ciklus közepén, ahogy szoktam :-):-)

Még egy pici türelmet kérek

és ápdételem életem sztoriját :-) Most még Keresztgyerekezek, alakul a kert, elromlott mindkét vécénk, a héten jönnek Anyukámék is, szóval zajlik, zajlik :-)

Egyébként meg : bárcsak, bárcsak, bárcsak .....