ET + 5 nap

Ma reggel ismét 60 dkg-val kevesebbett mutatott a mérleg :-):-) Már majdnem 2 kg-val vagyok kevesebb, mint a leszíváskor.
Ezt jó jelnek tekintem, mert minden egyes elindult terhességnél fogytam.

Ma reggeli vérnyomásom : 116 / 75 78 pulzus.
Egyébként semmi baj nincs a vérnyomásommal, ez a 3x3 adag Dopegyt szépen karbantartja.

Délelőtti testmozgásom a takarítás volt, úgyhogy most szép tiszta a ház és már a teraszon szárad egy adag ruha is. Úgy mostam fel, hogy a kádba tettem a felmosóvödröt és oda jártam be, mert ugye nem emelek. Még most is a kádban van, majd Sz. kiveszi, ha hazajön.

Most pedig megyek és sziesztázom egyet a teraszon, szívom magamba a D vitamint és bíztatom a Kicsikéinket, hogy kapaszkodjanak jó erősen :-):-)

ET + 3. és ET + 4. nap

Már ennek a lombiknak az elején eldöntöttem, hogy nem fogom túlkímélni, agyonpihenni és túlspirázni magam a várakozás 2 hetében.
Persze az egyértelmű, hogy nem emelgetek semmit, meg úgy általában vigyázok magamra, nem teszek hirtelen mozdulatokat, de mindent csinálok, ami jól esik.
A kutya nagyon nehezen viseli, hogy reggel nem veszem az ölembe, de megtaláltuk a kompromisszumos megoldást, a nappaliban felugorhat az ágyra, onnan meg az ölembe, így nem kell megemelnem a 12-13 kg-ját és megmarad a reggeli összebújásunk is :-)

A nyár projektje a családunkban a terasz lefedése, a kutya elzárása ( csak arra az időszakra, amíg nem vagyunk itthon ), valamint a kert rendbetétele, újrafüvesítés, növények beültetése. Mindez már egyszer megtörtént, csak önkéntes kertészünk úgy gondolta, hogy nincs szükségünk semmilyen növényre és a kert az ő birodalma. Ennek érdekében sajnos korlátoznunk kell a hozzáférését arra az időre, amíg nem tudjuk kontroll alatt tartani, mert igazából csak akkor csinal kertrendezést ha nem vagyunk itthon. Igaz már sokkal okosabb és érettebb, hiszen most volt 3 éves, de a jól felázott földnek nem tud ellenállni és szép gödröket ás :-):-)
A másik gond a pisilés. Ki kellene miskároltatnunk, igazából már rég ki kellett volna, de én hatalmas paradoxonnak tartom, hogy amíg mi lombikozunk, a kutyát ivartalanítsuk. Ez egy érzelmi döntés a részemről, főleg mert Jessy lánykutya. Valami rossz ómennek tekintem, vagy azt gondolom, hogy rámzúdul a Felsőbbség haragja, ha ilyet tennék.

Szóval hétfőn felkerekedtünk és elmentünk egy kertészetbe, lecsekkoltuk a növényeket, megrendeltük a terveket és az árajánlatot. Aztán továbbautókáztunk Süttőre, ahol meg a bográcsozóhoz rendeltünk fedlapot.
Hazafelé már jó fáradt voltam, el is aludtam a kocsiban. Délután pihiszuszi volt.

Tegnap pedig elmentünk meglátogatni a kisebbik keresztgyerekeinket :-) Más apropója is volt a látogatásnak, de azt hamar letudtuk, így szinte az egész napot együtt töltöttük. Annyira aranyosak, hogy az hihetetlen!!!! Úgy fel tudják tölteni az embert!!! Zóra egész idő alatt rajtam fetrengett ( mindenki féltette a hasamat, meg hogy nehogy ugráljon rajtam, de ő nagyon vigyázott ). Aztán pedig teljesen el voltam alélva, mert azt mondja nekem, hogy Anyu ( a keresztanyut még nem tudja kimondani ), rámnéz és mondja, hogy szejet :-):-):-)
A Kicsi meg teljesen Sz-re volt kattanva, szóval nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, amíg a gyerekek aludtak, mi is sunytunk egy kicsit :-):-)
5-re haza kellett érnünk meg progiszuriidő volt. Most sem fájt annyira, inkább elég sokáig sajgott utána.
Aztán mentünk egy nagy sétára Jessy-vel, úgyhogy amikor már a ház előtt megálltunk pletykálkodni, eléggé fáradt voltam, volt egy kis émelygésem is, mert éhes is voltam.

Diétát továbbra is szigorúan tartom, vérnyomásom csodálatos!!!!!!

Tünetek : nincsenek
Cicijeim érzékenyek hason fekvéskor, néha napközben is érzem őket. Igaz megnőttek, de nem hatalmasak. Dolgozik a progeszteron.
Reggelenként van egy kis szédelgés, de ezt az alacsonyabb vérnyomásra is lehet fogni.
Nyillalgatások, pici szurkálások minden nap vannak, de ennyi.

ET + 2 nap

Mai jó hírek : fogytam 1 kg 20 dkg-t.👍👍

Vérnyomásom :
Ébredés után : 113/76  77 pulzus
19.17 : 123/83  84 pulzus

Reggeli:
1 kornspitz töpörtyűvel és paradicsommal / 30 gr szénhidrát
Tízórai :
1 ízesített joghurt / 20 gr szénhidrát
Ebéd :
1 szelet rántott csirkemell 2 kanál rizibizivel uborkasalátával /  50-60 gr szénhidrát
Uzsonna :
Koffeinmentes Maci kávé tejjel és édesítővel / 20 gramm szénhidrát
Vacsora :
1 kornspitz tejfölös túróval / 30 gramm szénhidrát

Reggel kint voltunk Tatán Jessy-vel, nagyon élvezte, rohangált a vízből ki-be, mi meg jót sétáltunk. Igaz kicsit hűvös volt, de szerencsére fel voltunk öltözve rendesen.
Ebéd Anyósomnál volt, sikerült a fél óra ejtőzésben teljesen elaludni :-):-)

2. Proluton is bennem van már, ma nem fájt annyira, vagyis nem csípett annyira, mert vastagabb tűvel adta be a csaj.

Állapotom : csakis pozitív hangulatban - tuttttti terhes vagyok :-):-) Nyugodt vagyok és laza, persze még nagyon az elején vagyok és ez a progiszuri valamilyen szinten hamis biztonságot is ad.

Kicsikéink ma csak egy picit jeleztek délután, de korántsem volt nagy aktivitás. Gondolom elfoglalja őket a helykeresés a fészekben, hiszen ma már blasztók lettek és elméletileg holnap már elindul a befúródás, beágyazódás.
De azért én minden realitás nélkül azt képzelem, hogy gyorsan fejlődtek és tegnap már megkezdték az utazást.

Sz. kérésére közzéteszem ( mert Uracskám lelkesen olvassa a blogot !!!!! ), hogy nem csak az én Kicsikéim, hanem a Mi Bogyó és Babócánk van velünk :-):-):-):-)

ET + 1 nap

Ma elég korán keltem, a dugdosós után kicsit összepakoltam, Sz. elment a piacra Anyósommal, aztán hozott haza muskátlikat, úgyhogy azokat is beültettem. Sz. Paprikáskrumplit főzött bográcsban, finom ebédünk volt.

Ebéd után már lepihentem és azóta is vízszintben vagyok. Ma már érzem a progi hatását, a cicim megduzzadt és oldalt is kicsit érzékeny.

Kicsikéim is aktívkodtak, mert igencsak szurkált egész délután a hasam. Remélem jól kiválasztották már a helyet, ahová jól be fogják fúrni magukat hamarosan :-):-)

Ja tegnap a méhnyálkahártya vastagsága : 12 mm.

Embriótranszfer 2013.05.03.

Fél kilencre kellett mennünk. Uram korábban akart, hogy elkerüljük a reggeli dugót, de még így is odaértünk nyolcra. Nem voltak nagyon sokan, főleg punkciósok, meg konzultálók, transzferesek közül én voltam az első. Ahogy beléptünk, rögtön találkoztunk a Dokibácsival, éppen valakit szólított.
Ahogy meglátott, azonnal mutatta, hogy V mint Viktória és a szájával suttogta, hogy van 2 szuper embriónk. Én abban a pillanatban annyira megkönnyebbültem és a szám is a fülemig ért :-) Kb. kilenckor már fent is voltam, már pihentek egy páran punkció után és még előttem is volt 2 lány.
Amikor mentünk felfelé, akkor azt mondta, hogy az egyik teljesen tökéletes, tankönyvi, hogy az egyes terhesség szinte garantált, de a másik is nagyon szép, így ikerterhesség sem kizárt. Madarat lehetett volna fogatni velem:-):-)

És akkor megláttam én is őket a mikroszkóp alatt. Az én 2 kis Kicsikémet, az én Bogyó és Babócámat :-) Bogyókám tényleg szupertökéletes, szabályos gömb alakú és egyértelműen megszámolható 8 sejtes, Babóca pedig kicsit szabálytalanabb 6 és 8 sejtes átmenetben. Anyukám szerint azért, mert az egyikőjük kisfiú, a másikójuk pedig kislány.

Sz. úgy döntött, hogy most nem akarja megnézni őket és bent sem akar lenni a transzfernél. Én pedig tiszteletben tartom a döntését. De azért mondtam neki, hogy nem tudja mit veszített :-):-):-)

Doktori instrukciók : marad a napi 3x2 Utro, transzfer napjától 2 naponta Proluton injekció, alkohol, alkohol. Vörösbor, illetve ha van kis görcs, akkor pálinka. Jövő hét utáni kedden vérből már megtudhatjuk az eredményt.

Ezután elmentünk a Budagyöngye központba a prulotonért, aztán megebédeltünk és fél háromra haza is értünk. Elkezdtem az tornás ismerős csajt hivogatni az injekcióbeadás miatt, aztán bementem a kórházba, ahol kb. fél perc alatt be is adta. Az első pillanatban nem is fájt. Na de aztán!!!!!!!! Iszonyatosan csípett és fájt, legalább fél órán keresztül. Így fél négy körül már vízszintesben is voltam. Aztán este átmentünk az ikerszomszédainkhoz-barátainkhoz, ahol mexikói fajita vacsora volt :-):-). Nagyon jól éreztük magunkat, a vörösbor adagom is vígan lecsúszott :-)

Érzelmi hullámvasút folytatás

Sz. annyira aggódott, hogy félóránként csekkolt, hogy jól vagyok-e. Miután este 7 után felhívtam mindenkit, tovább aludtam reggel 7-ig. Így legalább nem volt időm aggódni, meg agyalni, elég volt így is az a 4 óra ma.

Hogy lefoglaljam magam, elkezdtem kitakarítani a lakást, Uram pedig felrakta bográcsban a lecsót. Gondolom, mondanom sem kell, hogy hányféle szcenárió játszódott le az agyamban :

Mi van ha egyáltalán el sem indulnak?
Mi van ha tényleg nem voltak olyan jó minőségűek?
Mit csináltam rosszul?
Mi vAn ha újból kell kezdenünk, mikor mehetünk újra?

És még sorolhatnám.....

Aztán negyed 12. körül már éppen befejeztem a fürdő takarítását, már remegtem az idegtől, gondoltam telefonálok. És akkor megszólalt a telefonom, láttam a kijelzőn, hogy Kaáli. Soha nem szoktak felhívni, gondolom ma is azért hívtak, mert munkaszüneti nap van és hamarabb végeznek. De ez akkor nem jutott eszembe, csak az zakatolt a fejemben, hogy baj van, baj van.

Kérdezi az asszisztens : Henriett beszélt már a Doktorúrral? - jeges rémület lett rajtam úrrá.
Én : még nem.
Asszisztens : akkor szeretném elmondani, hogy mindkét sejt szépen megtermékenyült és két szép embriót várunk. Holnap dél körül kell telefonálni és akkor megmondjuk, hogy hányra kell jönni pénteken. A Doktorúrral már megbeszéltük, hogy 3 naposan kapja vissza őket.
Én : megkérdezhetem, hogy hány sejtesek most? - amatőr, nyugodt normál állapotban tudom, hogy ilyenkor még nem osztódnak.
Asszisztens : még nem osztódtak, mert még nem telt el a 24 óra, azt látjuk, hogy megtermékenyültek és szépen fejlődnek.
Én : köszönöm, köszönöm - nem győztem hálálkodni.

Szóval, most ott vannak a petricsészékben a Kicsikéink, a barátnőm Bogyó és Babócának hívja őket és szívem minden szeretetével arra biztatom őket, hogy osztódjanak, fejlődjenek, már csak 1,5 nap és jönnek vissza a Mami puha fészkébe.
Abszolút túlléptem mindenen, csak erre koncentrálok.

Uram 11- re megivott egy üveg bort, azt mondta, hogy ő már nem képes feldolgozni ezt a stresszt, aztán megebédeltünk, ő meg aludt vagy 2 órát :-):-)

Dokibácsi szerint a vérnyomás nem befolyásolja a teherbeesést, a terhességet viszont nagyon is. Király, 2 dolog a legfontosabb a terhességben, a cukor - inzulin és a vérnyomás. Nekem mindkettő van. A koromról meg már ne is beszéljünk :-):-)

Most elkezdtem rendszeresen mérni, fel is írom, aztán a 2 hét alatt nekiállok egy jó belgyógyászt keresni, hogy a várandósságot már monitorozva kezdjem :-):-)
Mert itthon leszek 2 hétig, nem megyek dolgozni. Nem a munka miatt, hanem a stressz miatt, mert minden nap van, ami jól felidegesít.

Szóval Csajok, kérlek drukkoljatok a 2 kis nyertesnek, a túlélőknek, a mi kincseinknek :-):-):-):-)

Érzelmi hullámvasút fent és lent

A tegnapi napom katasztrófa volt. Szó szerint. Gyakorlatilag 24 órát aludtam szinte egyhuzamban, rövid szünetekkel.

De kezdjük az elején. Reggel negyed nyolcra kellett mennünk, nagyon izgatottan aludtam előző éjszaka, így nem igazán okozott gondot a kelés, simán odaértünk.

Nyolckor már fent voltam az emeleten én voltam az első a punkciósok közül, rajtam kívül nem is volt ott senki. Így volt időm relaxálni a váróban, szépen elbeszélgettem a petefészkeimmel, a méhemmel és egy kis időt a vérnyomásomnak is szenteltem.

Aztán be is mehettem, felfeküdtem az ágyra, nagyon kedves volt mindenki, az anaszteziológussal kedélyesen elbeszélgettünk, mondtam, hogy nem izgulok a vénaeltalálás miatt, de sajnos a múltkor kiugrott a vérnyomásom. Ezután tette rám a vérnyomásmérőt. Ami kétszer is felpumpálódott. Akkor már tudtam, hogy baj van, fejben teljesen bepánikoltam. Hallottam is, hogy azt mondta magas, aztán bejött a Doki és már aludtam is. Az őrzőben tértem magamhoz, Hildegárd nővér azt mondta 2 sejtem lett.
Annyira nem voltam még magamnál, hogy először fel sem fogtam. Mindkét előző lombikál sokkal több sejtem volt, az elsőnél 7, a másodiknál 8. Ez azért érdekes, mert a protokoll és az alkalmazott stimus szerek szinte teljesen egyeztek a második lombikkal. Annyi különbséggel, hogy most már az előző ciklus 21 napján elkezdett Suprefacttal egyidőben abba kellett hagynom a Meforalt. Egyelőre nincs sem erőm, sem kedvem a Meforál és az érő petesejtek kapcsolatát tanulmányozni, úgysem tudok már a tényen változtatni, hogy 2 sejt lett. Bennük van minden hitünk, szeretetünk, ők a jövőnk.
Egyébként már tegnap délben elkezdhettem újra szedni 😳😳

S
Nagyon furán éreztem magam, szörnyen fáradtnak, álmosnak, folytonosan visszazuhantam az alvásba, de aztán kb. Egy félóra múlva kiülhettem a fotelba. Jött a Dokibácsi és elmondta a rossz híreket, nagyon magas volt a vérnyomásom, majdnem nem altattak el, 185/110 és ez tarthatatlan, keresnem kell egy jó belgyógyászt, mert nincs beállítva a vérnyomásom. Én tudom, hogy nekem van egy fehérköpenyes, orvosos félelmem is a vérnyomásommal kapcsolatban, mert már annyit ijesztgettek, ki voltam vizsgálva teljesen és nincs szervi oka, apai ágon örökletes ez nálam. Valószínű, hogy nagyobb dózisú altatót, meg vérNyomáscsökkentőt kaphattam, innen az aluszékonyság és a hülye picsa szindróma. Annyira szíven ütött ez az egész, hogy olyan keservesen elkezdtem sírni, hogy alig bírtam abbahagyni. Biztos volt benne stressz is, düh is, mert mondtam a dokinak, hogy mindig jó a vérnyomásom, mert szoktam mérni, de csak azt a hülye Dopegitet lehet szedni, mert ugye bármikor terhes lehetek ( hahahahaha ) és segítsen abban, hogy hova menjek, kihez forduljak. Ezt a lombikot másképp is csináltam, folyamatosan mozogtam is, tornára jártam, egyszerűen nem értem ezt az értéket.

Jelen pillanatban a vérnyomásom : 135 / 89 80 pulzus

Aztán még Hildegárd is megmérte és jó volt. Később odalent azt mondta erre, hogy kaptam csökkentőt és biztos azért jó. De még ekkor is sírtam, tulajdonképpen volt egy kisebb kiborulásom, ami nem jellemző rám.

Kérdeztem a szuriról és akkor azt mondta, hogy ma reggeltől 3x2 utró és HA lesz visszaültetés akkor megmondja, hogy mikortól menjen a szuri.

A vér megfagyott az ereimben, mi az, hogy HA lesz visszaültetés?????? Annyira silányak, vagy satnyák voltak a petesejtek? De nemigazán tudtam még kérdezni sem, mert olyan álmos voltam, meg már a szemeim is be voltak dagadva a sírástól. Telefon ma reggel 11 órakor és majd megmondják, hogy mi lett a kis sejtecskék sorsa.

Hazafelé megálltunk enni egy menüt, de szinte semmire sem emlékszem, mert egyfolytában aludtam és ahogy hazaértünk egyből lefeküdtem és este 7-ig fel sem keltem. Még az Anyukámat és a testvéremet sem hívtam fel, hogy mi a helyzet😢

Szsss