Történelmi pillanat :-):-)

A mai naptól hivatalosan is kismama lettem, ugyanis most már van róla kiállított dokumentum :

A várandós anya gondozási könyve címen. 

Mindez benne van egy mappában, amin a következő áll :

Gyermekem adatainak, leleteinek gyűjtő mappája  

Még mindig nem tudok jobb szót találni erre az egészre, minthogy szürreáilis :-):-) Olyan ez, mintha párhuzamos életet élnék valakivel, aki én vagyok, de mégsem én :-):-)

Reggel a védőnőnél kezdtem. Nagyon kedves, szimpatikus késői negyvenes - korai ötvenes, szerintem jól ki fogunk jönni egymással. Persze rögtön vágta az utcánkat, mert mindenki hozzá tartozik, hogy nem fog unatkozni ez a gyerek, hiszen rengeteg Apróság lakik ott. 

Egyáltalán nem vette rossz néven a túl tájékozottságomat, de bőven hagytam kibontakozni. Vinnem kellett reggeli pisit, minden rendben volt vele. Mindent szépen elmondott, elmagyarázott, tulajdonképpen jól is éreztem magam ott. 

Egyszóval regisztrált kismama lettem. Azért nagyon jó érzés, olyan sálálálálálálás :-):-)  

KINCSEM ŐRZŐJE

Így hív mostanában Sz.

Soha életemben nem mondtak nekem ennél szebbet :-):-):-):-)

Második UH. 2013.09.03. 8w+4d

Nagyon vártam ezt a napot, hiszen iszonyú kiváncsi voltam, hogy mennyit nőtt, ott van-e még, halljuk-e a szívét, meg úgy általában, hogy minden rendben van-e. Ez volt az első vizit Sajátorvosunknál. Ő csinálta közel 3 évvel ezelőtt a lapar-hisztero műtétemet, illetve a hétköznapi dolgokkal is hozzá járok. Nagyon örült a hírnek, hogy sikerült végre teherbe esnem annyi próbálkozás és megpróbáltatás után, főleg, hogy spontán.

Nem sokat teketóriázott, fekhettem is fel. Először manuálisan megvizsgált, majd hasi UH-ot csinált. Én úgy tudtam, hogy ilyen kis terhességi korban még hüvelyi UH van, de ő hasit csinált. Ahogy rányomta a hasamra az UH fejet, rögtön megláttuk a petezsákot és a babát, aki határozottan nagyobbnak tűnt. Aztán bekacsolta a szívhangot és hallhattuk ismét, hogy hogy dobog a szíve :-):-):-) Nagyon megnyugtató érzés :-):-)

Ez van írva a papíromra :

BV : kisebb női ökölnyi gravid uterus, szabad környezetben

UH : uterusban 11 mm CRL hosszúságú élő embrió

DG.: Grav..s. 7-8.

Aztán a gyógyszereimet beszéltük meg :

L-Thyroxin - 1*100 mikrogramm ( 2 szem ) menjen tovább - endokrinológusnak csináltatnom kell TSH és T4 szint vérvételt

Meforál - 3*850 mg menjen tovább, támogatja  a 24. hétig, aztán majd a cukorterhelés függvényében döntünk a továbbiakról - ezzel el is dőlt, illetve megerősített abban, hogy nem fogom leépíteni a 14. héten.

Dopegyt - 3*3 ez egy kicsit sok, főleg már így az elején, de a vérnyomásomat karban kell tartani és én nagyon fosok, inkább beveszem ezt az adagot, hogy jól lent tartsa a vérnyomásomat, hiszen a második trimeszterben úgyis  vissza fog kúszni a normál tartományba és akkor már teljesen be lesz állva, tehát remélem simán a normál tartományban fog maradni.

Ennek ellenére a második trimeszter elején a 12. hét után mennem kell majd a Nefrológiára, amiről fogalmam sem volt, hogy eszik-e vagy isszák. De utánanéztem és a vesével foglalkoznak, de elsősorban belgyógyászok is, a doki a kiválasztását akarja ellenőrizni a vérnyomáscsökkentőnek, illetve itt írhatnak más gyógyszert is a Dopegyt valamilyen szintű kiváltására vagy csak bizonyos mennyiség helyettesítésére. Piroskánál olvastam ( piroskaesfarkas.blog.hu ), hogy ő is szedett mást is a Dopegyt mellett.

Terhesvitamin Femibion - de most fogyott el, így kipróbálom a Matruelle-t, sok helyen olvastam jót róla és van benne Omega3 is.

Ezen felül szedek még minden reggel 3 mg. folsavat és 2-3 naponta 1 szem 3000-es D-vitamint és C vitamint is.

Teendők :

Felhívni a védőnőt, aki kiállítja a kiskönyvet ( történelmi pillanat, Heni hivatalosan is kismama lesz :-).-) )

Ezzel egyidejűleg felhívni a terhesgondozót is időpontért, hogy regisztráljanak és  megkapjam az első nagylaborra a beutalókat. De ide csak kiskönyvvel lehet menni, így első a védőnő.

Aztán nagy levegőt vett és belekezdett a 12. heti genetikai vizsgálatokba, illetve ennek ecsetelésébe. Nem mondta ki nyíltan, de félnyíltan éreztette, hogy jó-jó a kombinált teszt, de ő mindenképpen az amniocentézist javasolja, illetve szeretné ha megcsináltatnánk az előzmények és nem utolsó sorban a korom miatt. Hiszen a kombinált teszt úgysem hozna jó eredményt és az csak statisztika.

Erre én rögtön mondtam a CVS-t és az Istenhegyit és láttam rajta, hogy teljes mértékben egyetért a döntésünkkel és támogatja. Azt mondta, hogy az még jobb és hamarabb is tudunk biztosat, nem kell olyan sokat várni az eredményre és Hajdú Krisztina profi.

Vele legközelebb akkor találkozunk, ha megvannak a laboreredmények, illetve kezünkben van a genetikai UH és a CVS eredménye.

Amikor hazértünk, akkor kezdtem el kattogni, hogy ilyen idős terhességi korban már nagyobbnak kellene lennie a babának. Est átküldött egy nagyon jó táblázatot, amiben benne vannak a CRL méretekhez tartozó terhességi hetek-napok. E szerint a táblázat szerint is a 11 mm mérethez 7w2-3d terhesség társul. Tehát továbbra is megvan az az 1 hét különbség, ami már az első UH-on is látszott. Igazából nem vagyok kétségbeesve, mert ha a viszonyszámokat nézzük és a növekedési ütemet, akkor minden perfect, csak 1 héttel kisebb.

Lehet később volt peteérés, vagy tovább bolyongott a petevezetőben, vagy sokáig kereste a helyét, hogy hová ágyazódjon be, bármi lehet.

Ez csak egy helyen kavarhat be, az pedig a CVS időpontja.  Már felhívtam őket és méret alapján ők is 1 héttel későbbre adtak időpontot, október 7. hétfőre. Akkor pedig már 13w3d leszek, tehát betöltött 13. hetes terhes. Védőnőhöz a héten csütörtökön megyek, a terhesgondozóba pedig pénteken. Ha a terhesgondozóban nem csinálnak UH-ot, akkor viszont azon agyalok, hogy a 12. terhességi héten én csináltatok egy UH-ot, úgy szeptember 26. csütörtök körül. Mert ha a baba összekapja magát és felzárkózik a tankönyvi méretekhez, akkor mehetnénk szeptember 30-án hétfőn, amikor 12w3d leszek. Ha pedig továbbra is fennáll az 1 hét különség, akkor meg maradhat október 7. 

Kert és nyaralás

A sok izgalom közepette a kertünk is elkészült végre, a terasz befedve, a kisház csodaszép, a mini japánkert meg még szebb, zümmögnek az automata locsolófejek, a füvünk pedig olyan haragoszöld, hogy csak na :-):-) Jessy kennelje is kész, már ott a háza és nagy tető is van felette. Egyelőre még nem tökéletes, mert még 1-2 dolog ott van tárolva, de a hét elejétől Őnagysága a kennelben tartózkodik, amikor senki nincs otthon.

Annyira okos, hogy nagyon büszke vagyok rá. Igaz, hogy vettünk egy elemmel működő kutyatrénert, aminek 3 funkciója van : hangot ad ki, rezeg és az utolsó lehetőségként picit megüti árammal. A nyakára kell tenni mint a nyakörvet és távirányítóval lehet trénelni. Sz. kipróbálta az áramütést magán amikor a legmagasabb fokozatra volt kapcsolva, hát nem volt őszinte a mosolya :-)
Úgyhogy egyből levette a legkisebbre és megígérte, hogy csak a legeslegeslegeslegeslegvégső esetben fogja használni. Így is lett. Jó Falkavezérként már múlt héten elkezdte bezárni a kennelbe, hogy szokja már nem az övé az egész kert, illetve megnézzük, hogy mit csinál, mennyi ideig bírja anélkül, hogy szabadulóművészkedne. Mivel nem mentünk el otthonról, tehát tisztában volt vele, hogy a házban vagyunk, először türelmes volt, aztán kicsit arénázott, hogy menjünk már ki és engedjük ki, aztán pedig próbálkozott a kerítéssel. Kaparni próbálta, átdugni a fejét rajta. Ekkor jött a tréner. Sz. kb. három próbálkozásánál rezegtette meg, Jessy lemerevedett, nem tudta mire vélni a hangot és rezgést és képzeljétek azóta a kerítés közelébe sem megy, nagyon jól viselkedik és a héten már simán bent volt, minden gond nélkül. Tudja reggel is, hogy amikor mi megyünk dolgozni, akkor neki a kennelben a helye, megkapja a jutifalatot, aztán pedig várhat haza.

Persze minden délután, ahogy hazaérünk, rögtön séta következik, ez a jutalom a jó viselkedésért. Nem mellesleg pedig az egészségügyi dolgokat is jobb házon kívül végezni :-):-) Eddig úgy vettük észre, hogy a nagydolgokkal megvárja a sétát és nem piszkít a kennelbe. Aztán pedig szigorú felügyelet és trénernyakörv viselése mellett kint lehet velünk, rohangálhat és játszhat az egész kertben, este pedig simán jön be velünk a házba. A következő lépcsőfok, amire szeretnénk megtanítani, hogy mindent lehet, de a pisilést csakis a kennelben intézze. Ezért figyeljük, hogyha véletlenül letenné a fenekét, akkor azonnal szólás és rezegtetés, hogy irány a kennel. De annyira nem pisis kutya, hogy séta után másnap reggelig nem is csinál semmit. Ezen kívül van még olyan kő a vizében, ami állítólag megváltoztatja a vizelet PH értékét és nem ég ki a fű.

Mert azért azt semmiképpen nem szeretnénk, hogy kipisilje a gyönyörű kertet és a gyepszőnyeget, ezért döntöttünk a kennel mellett. Amikor pedig otthon vagyunk, akkor úgyis mindig velünk van és soha nem csinál semmi rosszat. De tényleg imádom azt az okos fejét, mert simán megértette és elfogadta az új szabályokat, készségesen együttműködik és úgy látom továbbra is kiegyensúlyozott és boldog kiskutya :-) :-) Nekünk pedig ez nagyon fontos :-)

Éppen, hogy elkészült minden a ház körül elérkezett a nyaralás / kikapcsolódás ideje. Pénteki napon fejezték be, mi pedig hétfőn indultunk Siófokra a Prémum Panoráma Wellness Hotelbe 5 napra. Jessy Anyósomnál volt, hogy a fű zavartalanul nőhessen.

Az ott töltött idő nem volt túl tartalmas, mert én ugye egyáltalán nem használtam a wellness részleget, csak pihentem a napozóágyakon és olvastam, olyan meleg nem volt, hogy Sz. a Balatonba mehessen, sokat sétáltunk meg pihentünk, meg aludtunk, de Sz. kicsit nyűgösködött. 

A szálloda nagyon szép, igényesen felújított, de a szoba alapterülete kb.7 négyzetméter egy kb. 2 négyzetméteres fürdővel, pici erkéllyel. Hát az én Uram úgy érezte magát, mint egy űzött vad. A kaja nagyon jó volt, arra semmi panaszunk nem lehetett, az összes többi szolgáltatásra viszont annál inkább. Egy 4 csillagos  szállodától sokkal profibb szervízt várnék el. 1 nappal hamarabb haza is jöttünk mert Sz. egyik rokonának a 30. házassági évfordulós bulijára voltunk hivatalosak. Igy Sz. még ki is örömködhette magát a hétvégén a kertben :-):-):-)

Tanulság : el kell menni otthonról, hogy rájöjjünk mekkora luxusban is élünk és milyen hiperszuper jó is nekünk :-):-):-)

Első UH 2013. augusztus 23. 7w+0d

A 6. héten felhívtam a Sajátorvosomat, aki csinálta a laparoszkópiát és hiszteroszkópiát, illetve akihez járni szoktam. Elmondtam, hogy spontán sikerült. Jót nevetett, hogy az Élet így megoldotta a dolgokat.
Szerettem volna időpontot kérni, de neki keddenként van a magánrendelése. Augusztus 20-a ugye keddre esett és azt én még korainak tartottam, míg a következő héten szabadságra ment, az utána következő héten meg mi mentünk Siófokra.
Így ő kiesett, de megbeszéltük, hogy akkor találkozunk szeptember 03-án és mindent megbeszélünk.

Próbáltam hívni a másik orvosomat, akihez általában cikluskövetési ultrahangra szoktam járni, de ő meg egész augusztusban szabadságon volt. Viszont én megbolondultam volna, ha nem tudom meg, hogy mi a helyzet Mákszemmel odabent, hogy dobog-e a szive és hogy minden rendben van-e. Így más alternatívát kellett keresnem.

Mivel a városunk nem olyan nagy és nem sok orvos van, ezért okosan kellett keresnem. Végül olyan doki mellett döntöttem, akinél a kolleganőm szült és rendel a mi kórházunkban is, de Esztergomban vezeti a szüléseket. Kértem időpontot Tatára a magánrendelésére. Persze alig vártam már hogy péntek legyen, nagyon izgultam.
Oda is értünk időben, még voltak előttünk, de nem sokat kellett várnunk. Bementünk, százezer éves rendelő, kicsit retró, ősöreg UH gép, joviális orvos. Már a bevezetőben elmondtam, hogy csak azért jöttünk, mert szeretnénk tudni, hogy minden rendben van-e a babával. A doki nagyon kedves volt, talán túl kedves is, ( én nem nagyon szeretem ezt, kicsit természetellenes ), felvette az adatokat és már vetkőzhettem is.

Egyértelmű, hogy hüvelyi UH-ot csinált. Első pillanatban mondta, hogy igen, ez terhesség :-) Megvan a petezsák, megvan a baba is :-):-) Aztán csak hallgatagon nézte a monitort, mozgatta a UH fejet, nem szólt semmit, erősen koncentrált és mondta, hogy de még nem látom a szívpulzálást. Megfagyott a vér az ereimben, a fejemben csak egy dolog dübörgött, hogy de már betöltött 7 hetes vagyok, hogyhogy nincs szívhang??????? Csak annyit bírtam kinyögni : nincs már szívhang? Erre a doki : nem már, hanem még. De már 7 hetes vagyok!!! Aztán szólt Sz-nek, hogy menjen közelebb és széles mosollyal mondta, hogy : nézze itt van, megtaláltam, bevillant a szíve, most már csak be kell fognom:-) Aztán láttam, hogy Sz. is látja és nagyon megkönnyebbült. Utána pedig bekapcsolta a hangot is és mindannyian meghallottuk azt a hangot, amitől szebbet el sem tudok képzelni. Tütüm-tütüm-tütüm-tütüm-tütüm. A megnyugvás olyan hulláma futott rajtam végig, hogy úgy éreztem magam, mint akit kiütöttek a sokkolóval. Semmi szentimentális elérzékenyülés, egyszerűen csak határtalanul boldog voltam, megkönnyebbült és hálás.

Aztán felém fordította a monitort és én is láttam, ahogy pulzál annak a Minimanónak a szíve. A doki megmérte : 6-7mm, vagyis 1 héttel kisebb a terhesség, azt írta a papíromra, hogy 6 hetes terhességnek felel meg. Nem igazán foglalkoztam ezzel, örültem, hogy minden rendben.

Igazából annyira felfoghatatlan ez az egész, hogy másnap reggel ültünk az asztalnál, kávéztunk én pedig távolba révülő szemekkel kérdeztem Sz-től : Te elhiszed, hogy itt ülünk és kávézgatunk, meg reggelizünk, úgy mint 5 éve minden egyes nap és van bent a testem mélyén Valaki, aki kapaszkodik és hozzánk tartozik, belőlünk lett és dobog a szíve ? Szürreális :-):-):-):-)

További tesztek

Az első teszt után Sz. hírzárlatot rendelt el blogügyileg és megígértette velem, hogy csak a szívhang után fogok írni róla.
Igen, ez azt jelenti, hogy van szívhang !!!!!!

Persze a közvetlen családnak azonnal szóltunk, vagyis az Anyukáméknak, testvéremnek, anyósomnak, illetve pár közeli barátnőmnek.
Nem akartam azok előtt titkolni a tündérhálóból szőtt 1 milliméternyi boldogságot, a lehetséges Csodát, akik végig mellettünk álltak és szorítottak, ha kellett biztattak, ha kellett józanságra intettek.
Igazából én már az első naptól világgá kiabáltam volna, hiszen annyira nagy dolog ez több, mint 5 év után, de szerencsére az én okos és ilyen kérdésekben higgadt Férjem mindig tudott a fejemmel beszélni.

De tényleg, a nap minden percében az a teszt járt a fejemben, ha otthon voltam, akkor 10 percenként nézegettem, amikor dolgoztam, akkor meg a telefonomon bámultam folyamatosan. Vártam, hogy teljen az idő és 2 nap múlva tesztelhessek újra.
Közben igazi lombikosként és meddőségi bozótharcosként állandóan bugyinyomozást végeztem. Ezt igazán csak az tudhatja, aki hasonló cipőben jár. Folyamatosan a mosdóba jártam ellenőrizni minden enyhe érzetre, hogy minden rendben van -e. Igazából nem tudom, hogy ez az érzés és automatizmus meddig fog megmaradni, mert a mai napig kényszeresen csinálom. Mondjuk most már leredukálódott         a reggelekre.

Aztán csigalassúsággal eltelt 2 nap és én a következő teszt előtti éjszaka alig aludtam valamit, éjfélkor a mosdóban voltam és hajnali 4 órakor már teljesen éber voltam. Tudtam, hogy 4 óra alvás és enyhe vizeletkoncentráció mellett mire számíthatok, de simán és megnyugtatóan megjelent a második csík. Igaz, hogy nem volt erősebb,  mint az első, de a fenti indokok miatt nem estem kétségbe, a lényeg, hogy elég hamar kijött és ott volt.

Saját magamhoz képest nagyon higgadt maradtam, elhatároztam, hogy a következővel várok 3 napot, addig kicsit megnyugszom és megpróbálok épeszű emberként dolgozni, élni. De állandóan a tesztekre és a babára gondoltam.
A 3. teszt csíkja már határozottan erősebb volt, mint az előzőek, így tudtam, hogy növekszik a HCG.
A 4. teszten újabb 2 nap múlva már ugyanolyan erős volt a baba csíkja, mint a kontrollcsík.

Az utolsó, 5. tesztet akkor csináltam, amikor 6w+0d, vagyis betöltöttem a 6. hetet. Ezen már a baba csíkja erősebb volt, mint a tesztcsík.

Mivel eltelt 2 hét a nemvárt mensi óta, napról- napra kezdtem elhinni, hogy tényleg gyerekünk lesz. Persze ez nem a biztos tudás, hiszen ez annyira hihetetlen még mindig.

Az első teszt 2013.08.06.

Eljött a kedd reggel is, már hajnaltól forgolódtam, mert félálomban voltam az izgalomtól. Ugyanis semmilyen olyan dolgot nem éreztem, amiből arra következtethettem volna, hogy meg fog jönni. Nem nagyon vannak mensis tüneteim sosem, de az utóbbi időben azért éreztem a hasamat, kicsi nyillalásokat, stb.

Ébredezni kezdett a család. Uram is felkelt, a keresztlányom is fent kukorékolt már. Indultam a mosdóba reszkető lábakkal, reszkető szívvel, reszkető kezemben a kis pohárral és a teszttel.

Én mindig úgy csinálom, hogy belemártom a pohárba a csíkot és elkezdek 60-ig számolni. Azt most is érzékeltem, hogy még mindig minden szép tiszta, de belemártottam a csíkot és elkezdtem számolni. A fülemben is hallottam a dobolást, a szívem verését. Elkezdett szépen dolgozni a teszt, ment felfelé a pirosság. Kb. 30 és 35 között láttam egy halvány rózsaszín csíkocskát formálódni azon a helyen, ahol az én esetemben " nem kellene " lennie. Aztán megjelent a kontrollcsík is.

Ültem a mosdóban, kezemben a teszttel és hitetlenkedve halkan nevettem : ez egy második csík!!! Határozottan második csík!!!!! Ez egy pozitív terhességi teszt!!!!!!

Nem visíthattam, nem kiabálhattam, nem csinálhattam semmi feltűnőt, hiszen a gyerekek is hallották volna.

Sz. éppen borotválkozott a fürdőszobában, mutatom neki a tesztet. Felém fordul a féloldala és a feje is borotvahabos : Csak nem bírtad ki ugye ? Mondom : nézd basszus ez egy kétcsíkos teszt! Erre ő : Á biztos csak szellemcsík vagy száradási csík, nincs nekünk olyan szerencsénk. Én : nem, nézd már meg, ez egy második csík, bébi basszus Gyuszi megmondta, Gyusziék megcsinálták !!!! Ő : tényleg van ott valami, de ez biztos, hogy az ? És hogy vagy? Nem jött meg ugye? Szerinted a Gyusziék segítettek? Nem hiszem el, ez azt jelenti, hogy spontán összejött? Várjunk még pár napot, csináljunk úgy, mintha ez nem is lenne itt.
Én : de itt van :-) ez a mi gyerekünk :-) ahogy száradt a teszt úgy látszott erősebben a második csík is. Kétségtelenül, összetéveszthetetlenül ott volt és ott van.

Ez volt Mákszem Rozi első jelzése nekem és Sz- nek, ekkor voltam 4 hét 4 napos.