ET + 14 nap

Negatív.
Mindkét teszt, a CB és a Gábriel is. Úgyhogy ennyi, ezennel befejezettnek tekintem ezt a lombikot.
Eddig vártam, hogy pusztán tudományos céllal vizsgáljam azt a rohadt CB tesztet. Reggel 7 után keltem, kb. negyed 8 körül csináltam a tesztet 5 óra alvás után. Most kb. 2 órája itt van az asztalon és nincs becsíkozódás.

Nem mintha megnyugtatna, vagy bármit is jelentene a végkifejlet szempontjából, de igazolva látom saját magam, hogy nem vagyok hülye, igenis ismerem a testem jelzéseit stimukor és utána is.
Ugyanaz történt, mint a 2. lombiknál csak akkor a 13. napon szüntek meg a tünetek, konkrétan a cicicfájás és társai, most a 12. nap estéjén, progipótlás ide vagy oda.
Valamiért eddig megy nálam. A szörnyű az egészben az, hogy lehet, hogy tényleg csak az a szemvillantás hiányzik.
De el nem tudom képzelni, hogy ezt hogyan lehetne kideríteni, vagy monitorozni, vagy egyáltalán.
De még délután elviszem a CB teszteket a barátnőmhöz is, jól megszakérteni.
Testvérem egy újabb guessing point-ja : esetleg nem a vércsoportommal lehet összefüggésben, mert RH negatív vagyok? Nem tudom.

Én már szerda óta készítem magam erre, úgyhogy nem volt meglepetés, de tegnap este megint úgy gondoltam, hogy hátha mégis.
Sz.-t nagyon megviseli és erről nem is mondok többet.

Nem fogok szétesni, szétcsúszni, terveket kovácsolok, hiszen én már csak ilyen vagyok. Visszaolvasva magam, sokszor olyan hidegnek, sziklaszilárdnak és rettenthetetlennek érzem magam.
Pedig nem ez a teljes kép. Olyan sokszor van, hogy gondolatban egész posztokat írok a dolgok lelki oldaláról, úgyhogy most is össze fogom majd szedni, illetve megpróbálom szavakba, mondatokba önteni azt a belül felhőszerűen gomolygó érzelemcsomagot.

Mindenkinek nagyon köszönöm a támogatást, a kedves szavakat, a drukkot és a pozitív energiákat, nagyon sokat jelentenek nekem :-)