Most jutottam odáig, hogy írjak egy rövid összefoglalót, illetve, hogy kedvem legyen írni.
Tények :
ET + 14. napon, május 17-én délután már barnás-piros vérrel megjött és új ciklus indult. Furcsa mensi volt, egyáltalán nem sok, tampont nem tudtam egyáltalán használni, mert nagyon fájt a hasam tőle és nem is nagyon volt mit felfogni. Sokat fájdogált - görcsölt a hasam is. Sőt a petefészkeim is folyamatosan szurkáltak és a cicijeim is.
Ma vagyok a CN. 12. nap és még ma is szivárog az alvázam, 2-3 napja sötétbarnás cuccal. Remélem ma már végre vége lesz és tényleg magam mögött hagyhatom ezt a 3. lombikot / bár őrült pillanataimban újabb tesztelést fontolgatok, mert furán érzem magam és hematómákról gondolkodom, meg a mi van ha-ról, meg hasonló eszement baromságokról. De aztán megrázom magam és a józan eszem a következőt diktálja :
Tények :
ET + 14. napon, május 17-én délután már barnás-piros vérrel megjött és új ciklus indult. Furcsa mensi volt, egyáltalán nem sok, tampont nem tudtam egyáltalán használni, mert nagyon fájt a hasam tőle és nem is nagyon volt mit felfogni. Sokat fájdogált - görcsölt a hasam is. Sőt a petefészkeim is folyamatosan szurkáltak és a cicijeim is.
Ma vagyok a CN. 12. nap és még ma is szivárog az alvázam, 2-3 napja sötétbarnás cuccal. Remélem ma már végre vége lesz és tényleg magam mögött hagyhatom ezt a 3. lombikot / bár őrült pillanataimban újabb tesztelést fontolgatok, mert furán érzem magam és hematómákról gondolkodom, meg a mi van ha-ról, meg hasonló eszement baromságokról. De aztán megrázom magam és a józan eszem a következőt diktálja :
A nemsikerült lombik hétvégéjén Pünkösdkor, hossszú hétvégére mentünk Kaposvár mellé Bőszénfára a Meseszállóba a barátainkkal - keresztgyerekeinkkel ( 2 éves kislány és majdnem 1 éves kisfiú ) meg egy másik baráti házaspárral ( itt 4 éves ikerlányok vannak ). Még a lombik előtt megbeszéltük ezt a hétvégét és semmi gondot nem okozott a negatív teszt, sőt inkább nagyon is jó volt, mert nem a nyomorunkon siránkoztunk, hanem nagyon jól éreztük magunkat, az első lépcsőt megtettük a továbblépés felé.
Keresztlányom júniusban lesz 2 éves, már nagyon szépen kezd beszélni. Egész hétvége alatt be volt gyógyulva a fenekembe :-):-), csak az én kezemet fogta, csak én tolhattam a biciglin, velem simogatta a szarvasokat, meg az őzikéket és mást sem lehetett hallani, csak hogy : Keresztanyuka, Keresztanyucika :-):-). Egymás melletti szobánk volt és már reggel 6-kor hallottuk, hogy kiabál nekünk : Keri, Keresztanyuka, Keresztapuka :-):-)
Aztán már jöttem dolgozni. Kicsit nehéz volt visszarázódni, de már tegnaptól újból 100%-os munkaerő vagyok, jótékony távolságba került a 2 hét reménykedés.
Lélek
Tudatos szinten jól vagyok. Tényleg. Meglepően jól. Sokat gondolkoztam ezen, hiszen a 2. lombik sikertelensége borzasztóan megviselt, hetekig alig jutottam levegőhöz. Vajon ennyi idő után meg lehet szokni a sikertelenség okozta kudarc érzését? Vajon ennyire edzett vagyok már? Ilyen erős lennék? Vagy csak nem engedem meg magamnak az ellenkezőjét? Nagyon érdekes ez, mert sokat beszélgettünk a testvéremmel erről és Sz. is azt mondja mindig, hogy én sziklaszilárd vagyok és ha én megrogyok, akkor a világ lángokban áll. Pedig a sok nehézség ellenére sokkal jobban bíztam ebben a lombikban, mint az előzőben. Még pár felsőt is vettem, amik kicsit nagyobbak, hogy majd jó lesz belenőni. Véggiggondoltam a gyerekszobát, a fázisokat, sokat beszélgettünk Sz-el az anyaságról - apaságról, babakocsikat és kiságyakat nézegettem. Valahogy biztos voltam benne, hogy ezúttal sikerül. Persze, amikor már voltak jelek, hogy mégsem, rögtön elkezdtem magam készíteni az ellenkezőjére, lehet ezért tűnök erősnek.
Tudattalan, lelki, spirituális szinten nem igazán vagyok jól.
Kedvetlen vagyok, még a kedvenc elfoglaltságaimhoz sincs kedvem. Nincs kedvem olvasni, még újságot sem!, nem kötnek le a filmek, nem érzem, hogy feltöltődnék. Nézek ki a fejemből, de nem gondolok semmire, néha olyan, mintha légüres térben lebegnék.
Nagyon elkeserített, amikor felismertem, hogy elvesztettem a hitemet. Remélem, hogy ez csak időleges és amint hallok, vagy érzek valami bíztatót, akkor vissza fog térni.
Egy biztos, a következő lombikot ( hogy mikor és hol, egyelőre fogalmam sincs ), nem mondom, hogy lelketlenül, de talán érdektelenül fogom csinálni.
Elveszett a hitem a teherbeesést illetően :
- az orvosok Mindenhatóságában
- a gyógyszerek hatásosságában
- a pozitív gondolkodásban
- a bevonzásban, angyali segítségben, pocaksimogatásban, sejtszintű kommunikációban
- abban, hogy biztosan van pár Lélek, aki minket választana szüleinek
- az ideális testsúlyban és ideális hormonokban ( 96 kilós, hormonbombás kövér - koca nők hipp-hopp teherbe esnek )
- az IR-ban ( cukorproblémás -inzulinproblémás nők hipp-hopp teherbe esnek )
- mindenféle természetes gyógymódban ( próbáltam én is mindenfélét, talpmasszázs-reflexológus - lézeres akupunktúra és társai )
- a jelekben
- a tünetekben
A pillanat törtrészében hiszek, amikor eldől, hogy valami útnak indul, vagy sem.
Persze mihelyst arról hallok, hogy valakinek valami segített és ettől, vagy attól lett babás, azonnal bőszen jegyzetelek és evidenciában tartom a talán lehetőségét, hogy akkor talán nekünk is....
Keresztlányom júniusban lesz 2 éves, már nagyon szépen kezd beszélni. Egész hétvége alatt be volt gyógyulva a fenekembe :-):-), csak az én kezemet fogta, csak én tolhattam a biciglin, velem simogatta a szarvasokat, meg az őzikéket és mást sem lehetett hallani, csak hogy : Keresztanyuka, Keresztanyucika :-):-). Egymás melletti szobánk volt és már reggel 6-kor hallottuk, hogy kiabál nekünk : Keri, Keresztanyuka, Keresztapuka :-):-)
Aztán már jöttem dolgozni. Kicsit nehéz volt visszarázódni, de már tegnaptól újból 100%-os munkaerő vagyok, jótékony távolságba került a 2 hét reménykedés.
Lélek
Tudatos szinten jól vagyok. Tényleg. Meglepően jól. Sokat gondolkoztam ezen, hiszen a 2. lombik sikertelensége borzasztóan megviselt, hetekig alig jutottam levegőhöz. Vajon ennyi idő után meg lehet szokni a sikertelenség okozta kudarc érzését? Vajon ennyire edzett vagyok már? Ilyen erős lennék? Vagy csak nem engedem meg magamnak az ellenkezőjét? Nagyon érdekes ez, mert sokat beszélgettünk a testvéremmel erről és Sz. is azt mondja mindig, hogy én sziklaszilárd vagyok és ha én megrogyok, akkor a világ lángokban áll. Pedig a sok nehézség ellenére sokkal jobban bíztam ebben a lombikban, mint az előzőben. Még pár felsőt is vettem, amik kicsit nagyobbak, hogy majd jó lesz belenőni. Véggiggondoltam a gyerekszobát, a fázisokat, sokat beszélgettünk Sz-el az anyaságról - apaságról, babakocsikat és kiságyakat nézegettem. Valahogy biztos voltam benne, hogy ezúttal sikerül. Persze, amikor már voltak jelek, hogy mégsem, rögtön elkezdtem magam készíteni az ellenkezőjére, lehet ezért tűnök erősnek.
Tudattalan, lelki, spirituális szinten nem igazán vagyok jól.
Kedvetlen vagyok, még a kedvenc elfoglaltságaimhoz sincs kedvem. Nincs kedvem olvasni, még újságot sem!, nem kötnek le a filmek, nem érzem, hogy feltöltődnék. Nézek ki a fejemből, de nem gondolok semmire, néha olyan, mintha légüres térben lebegnék.
Nagyon elkeserített, amikor felismertem, hogy elvesztettem a hitemet. Remélem, hogy ez csak időleges és amint hallok, vagy érzek valami bíztatót, akkor vissza fog térni.
Egy biztos, a következő lombikot ( hogy mikor és hol, egyelőre fogalmam sincs ), nem mondom, hogy lelketlenül, de talán érdektelenül fogom csinálni.
Elveszett a hitem a teherbeesést illetően :
- az orvosok Mindenhatóságában
- a gyógyszerek hatásosságában
- a pozitív gondolkodásban
- a bevonzásban, angyali segítségben, pocaksimogatásban, sejtszintű kommunikációban
- abban, hogy biztosan van pár Lélek, aki minket választana szüleinek
- az ideális testsúlyban és ideális hormonokban ( 96 kilós, hormonbombás kövér - koca nők hipp-hopp teherbe esnek )
- az IR-ban ( cukorproblémás -inzulinproblémás nők hipp-hopp teherbe esnek )
- mindenféle természetes gyógymódban ( próbáltam én is mindenfélét, talpmasszázs-reflexológus - lézeres akupunktúra és társai )
- a jelekben
- a tünetekben
A pillanat törtrészében hiszek, amikor eldől, hogy valami útnak indul, vagy sem.
Persze mihelyst arról hallok, hogy valakinek valami segített és ettől, vagy attól lett babás, azonnal bőszen jegyzetelek és evidenciában tartom a talán lehetőségét, hogy akkor talán nekünk is....
Sz. más tészta.
Őt nagyon megviselte ez a mostani sikertelenség. Van benne egy hatalmas adag elkeseredettség, legalább akkora düh és szomorúság és akarat, hogy kilépjünk az ördögi körből, ami a gyerekvállalás - teherbeesés témakörét érinti. Globálisan teljes mértében egyetértek vele, én is ezt szeretném, illetve szerintem nem álluk olyan rosszul, hiszen nem mindennapos a téma nálunk a normál életünk keretein belül.
Szerinte :
- a kapcsolatunkon és a házasságunkon kell dolgoznunk, azon, hogy egymással jól legyünk és elegek legyünk egymásnak - aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e családunk - TELJES mértékben egyetértek Vele
- kezdjünk el beletörődni abba, hogy nem lesz gyerekünk és ketten maradunk - tudatosan ezt is elfogadom, de én egyszerűen ha magunkra gondolok, nemcsak kettőnket látom, hanem még 2 gyereket is!
- gondoljuk végig az életünket és tervezzük meg, hogy mit fogunk csinálni, hogyan fogunk élni ha ez bekövetkezik
- ő már a szocpolunk visszafizetését tervezi - én ilyenkor sírni tudnék és nem a pénz miatt
- OK, csináljuk végig még a 2 lombikot, ami még hátravan, de belőle is kiveszett már a hit és robotpilótaként fogja csinálni
- Pont ez az amit nem szeretne, robotpilótaként élni az életét, azt, hogy olyan sok minden e körül forogjon - ebben én is TELJES mértékben egyetértek
A testvérem feltett nekem egy kérdést :
Fordítsuk meg a gondolatmenetedet arról, hogy miért nincs még gyereketek. Nem gondolod, hogy azért nem adatott meg a gyerekvállalás nektek, mert Ti ketten elég erősek vagytok együtt, hogy ezt elviseljétek? Hogy a Ti kapcsolatotok elbírja azt a terhet, hogy nem lesz gyereketek?
Nagyon elgondolkodtatott, sőt azt is mondanám, hogy van benne valami, DE :
Köszönöm szépen a megtiszteltetést, hogy mi ilyen szuperek vagyunk, de mi is szeretnénk a normális hétköznapi emberek táborát erősíteni 2 gyerekkel !
Őt nagyon megviselte ez a mostani sikertelenség. Van benne egy hatalmas adag elkeseredettség, legalább akkora düh és szomorúság és akarat, hogy kilépjünk az ördögi körből, ami a gyerekvállalás - teherbeesés témakörét érinti. Globálisan teljes mértében egyetértek vele, én is ezt szeretném, illetve szerintem nem álluk olyan rosszul, hiszen nem mindennapos a téma nálunk a normál életünk keretein belül.
Szerinte :
- a kapcsolatunkon és a házasságunkon kell dolgoznunk, azon, hogy egymással jól legyünk és elegek legyünk egymásnak - aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e családunk - TELJES mértékben egyetértek Vele
- kezdjünk el beletörődni abba, hogy nem lesz gyerekünk és ketten maradunk - tudatosan ezt is elfogadom, de én egyszerűen ha magunkra gondolok, nemcsak kettőnket látom, hanem még 2 gyereket is!
- gondoljuk végig az életünket és tervezzük meg, hogy mit fogunk csinálni, hogyan fogunk élni ha ez bekövetkezik
- ő már a szocpolunk visszafizetését tervezi - én ilyenkor sírni tudnék és nem a pénz miatt
- OK, csináljuk végig még a 2 lombikot, ami még hátravan, de belőle is kiveszett már a hit és robotpilótaként fogja csinálni
- Pont ez az amit nem szeretne, robotpilótaként élni az életét, azt, hogy olyan sok minden e körül forogjon - ebben én is TELJES mértékben egyetértek
A testvérem feltett nekem egy kérdést :
Fordítsuk meg a gondolatmenetedet arról, hogy miért nincs még gyereketek. Nem gondolod, hogy azért nem adatott meg a gyerekvállalás nektek, mert Ti ketten elég erősek vagytok együtt, hogy ezt elviseljétek? Hogy a Ti kapcsolatotok elbírja azt a terhet, hogy nem lesz gyereketek?
Nagyon elgondolkodtatott, sőt azt is mondanám, hogy van benne valami, DE :
Köszönöm szépen a megtiszteltetést, hogy mi ilyen szuperek vagyunk, de mi is szeretnénk a normális hétköznapi emberek táborát erősíteni 2 gyerekkel !
5 megjegyzés:
Annyira tudom, mit erzel, hiszen en is megeltem... Itt a 4. lombik kozepen, semleges erzeseim vannak, robotkent csinalom vegig, nem erdekel, mi lesz holnap. Azt tudom, hogy ma este 100 gonal megy. A holnap keplekeny, annyiszor osszetort mar a holnapom, hogy szamomra csak a MA letezik, az itt es most.
Hasonló cipőben, hasonló gondolatokkal... Átérzem, és átélem amit írsz.(3 sikertelen lombik után)Most kell egy kis szünet, mert a lelkem nem tudom még mennyit bír elviselni, vagy egyáltalán el lehet e ezt viselni.Pedig erős vagyok, kifelé nagyon tudom tartani magam de a magányos pillanataimban én vagyok, egyedül a fájdalommal.Nem tudom, hogy lehet e ezt csinálni nemtörődöm módban, vagy robotként.A 3. alkalommal azt hittem én is úgy csinálom végig, hogy nem érdekel semmi, de mégis érdekelt minden.Erőt és kitartást kívánok Nektek a következő rajthoz, remélem a bűvös 4-es szám meghozza mindannyiunknak a várva-várt csodát. Bár lassan arra kell rájönnöm, hogy a csodák mindig másokkal történnek, és én csak a kispadról "irigykedve", vágyakozva figyelek, de valahogy mindig ott van az a "reményhal".........
Heni, nagyon erős vagy! szerintem egyátalán nem baj, hogy lecsupaszítod most a lelked érdektelenséggel, ez így természetes, ne is várj magadtól most többet. legyetek most egymásért, esetleg keressetek valami új dolgot, célt, ami a családalapításról eltereli a figyelmeteket, amibe becsempészhetitek a humorérzéketeket, ami feltölt benneteket. tudom, nehéz ilyet találni, amit akár a napi rutinba is be lehet iktatni. nekünk a golf lett az ilyen áthidaló hobbi/sport/cél/inspiráció/kapcsolatépítés, mely élét vette a hétköznapoknak, a stimulációknak, reményeknek, kudarcnak, és közben összetart bennünket és új kapcsolatokat, célokat teremtett. hátha találtok ti is valami hasonlót, ami mellett szinte "mellékesen" mentek a 4. lombikra :)
Köszönöm Csajok :-)
Kretty talán most ez a semleges minden mindegy hozzáállás hozza meg a várva várt sikert :-):-)
Eraa nem ülünk a kispadon, csak várunk a sorunkra türelmesen :-) Én is mindig úgy érzem, hogy minden alkalommal visszakerülünk a rajtvonalra, de legalább van honnan újrakezdeni. A mások sikerének pedig örülök, emellett pedig úgy gondolok rá, hogy akkor most kicsit előrébb ugrottunk a sorban és a kitartásnak meglesz a gyümölcse!!
Henikém annyira szeretem a golfos bejegyzéseidet, mert mindig átüt rajtuk, hogy mennyire feltöltenek titeket :-) Nekem is megvannak már az egyéni céljaim és a családosak is, majd írok róluk :-)
Én is próbáltam mindent, elvesztettem a hitem, aztán maradt amit te is írsz, ha marad marad, ha nem, akkor nem, mert nem tehetek többet, mint amit megteszek. Beadom a szurit, beveszem a bogyót. Ebben hiszek és abban, hogy sikerülhet nektek is!
Megjegyzés küldése